Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Október 17. Hedvig napja

E-mail Nyomtatás PDF

Október 17. Hedvig napja

Szent Hedvig ábrázolása az egri bazilika kapuján, 2013. Benedek Csaba fotójaHedvig (legújabban okt. 16) középkori magyarsággal Adviga, Hadvig.

A meráni grófok családjából származott (1174 – 1243) és így rokonságba került az Árpádházzal is. Testvére volt II. András feleségének, Gertrudnak, tehát a mi Szent Erzsébetünknek nagynénje. Henrikhez, Szilézia és Krakkó hercegéhez ment férjhez. Hat gyermeke született, utána urával együtt megtartóztatást fogadott. Szilézia patrónája.

Tisztelete a rokonsági kapcsolatok és földrajzi szomszédság révén, főleg régi hazánk északi részeire is átsugárzott. Egykorú kultuszának bizonysága, hogy Nagy Lajos kisebbik leányának, Lengyelország későbbi jámboréletű királynéjának, Hedvignek is ő volt a védőszentje. Keresztnévként mégsem vált a magyar nép körében általánossá.

Módosítás dátuma: 2015. október 18. vasárnap, 17:00 Bővebben...
 

Október 16. Gál

E-mail Nyomtatás PDF

Október 16. Gál

Gál, Gallus, ír származású szent, már a kalandozások korából ismert St. Gallen megalapítója, esetleg névadója. Tisztelete bencés rendtársai révén nyilvánvalóan már az Árpád-korban gyökeret vert hazánkban. Erre utal a Szentgál falu, amelynek azért lett ő a védőszentje, mert a környező bakonyi ősrengeteg hasonlatos volt ahhoz a szinte megközelíthetetlen remeteséghez, amelyben Gál meghúzta magát és az állatokkal barátkozott. Legendája szerint egy medvére parancsolt rá, hogy segítsen szálfát hozni, követ görgetni a kolostor építésénél.

A tolnai Szentgál falu emlékezetét a hódoltság óta már csak pusztanév őrzi, hasonló Szentgáloskér Somagyban, Vásárosszentgál, Felsőszentgál (1270, 1448), Baranyában. A név származéka a beregi Gálfalva (Gobalovica), a marostordai Gálfalva (Galeşti), a kisküküllői Vámosgálfalva (Hahnendorf, Gallendorf, Ganeşti), a liptai Gálfalva (Galovany), továbbá a zempléni Gálszécs (Sečovce). Nyilván idetartozik a Galla (Alsógalla, Felsőgalla) helynevünk is. Melich János szerint az Alsófehér megyebeli Alsógáld, Felsőgáld, Havasgáld, másként Oláhgáld, Gáldtő falunevek is a Gál kicsinyített származékai. Melich a Kakas férfinevet, amely főleg a Berzeviczy-családra régebben igen jellemző volt, és a szebeni Kakaslalva (Hamba), szepesi Kakaslomnic (Berzeviczy-birtok), tolnai Kakasd helyneveket is a Gál, Gallus keresztnévből magyarázza.

Ebben az időben sűrűn járhatta keresztnévként is. Ebből önállósult a Gál, Gaal, Gaál, Gálos, Gálocs, Gálffy, Galló, Gajó, továbbá a szlávos hangzású Gálovics, Gallovich családnév.

Nezsider (Neusiedl am See), Nagydaróc (Velké Darovce), Turány (Turany XIII. század), Szlaszka (XV. század), Viszolaj (Visolaj), Predmér, Nizsna (Nížna), Zsaskó (Žaskov), Komjatna régi templomainak is Gál a védőszentje. Az elenyészett bihari Véd falu egyházának (1334) is. Feltűnő, hogy elsősorban erdővidékek faluinak a patrociniuma, ami legendájával függ össze.

Nem sikerült megállapítanunk, hogy Alsógalla barokk patrociniuma visszanyúlik-e a középkorba, a tatai bencés apátság vonzási körébe, vagy német bevándorlóktól származik.

A középkori Csanádban Apátfalva tisztelte védőszentül (1432). A titulus nyilvánvalóan a szomszédos Csanádi bencés apátsággal függ össze. A hódoltság után restaurált egyházmegyének is van egy Gál-patrociniuma: Temesfő (Weidenthal, Brebul Nou 1879). Kiválasztásának körülményei nem ismeretesek, talán a falu bevándorolt németsége hozta a kultuszt magával. A szentet Németország számos vidékén jószágpatrónusként is tisztelték. Még emlékeznek rá, hogy Hőgyészen a Gallustag volt régebben a jószágszentelés ünnepe. Hozzáteszik: nach Sankt Gall bleibt die Kuh im Stall.

A veszprémi székesegyháznak a középkorban Gál-oltára volt, amit talán Szentgál falu közelsége is magyaráz.

Módosítás dátuma: 2012. október 16. kedd, 08:26 Bővebben...
 

A táji munkamegosztás néprajzi vizsgálata

E-mail Nyomtatás PDF

A táji munkamegosztás néprajzi vizsgálata

Elnagyolt szóhasználattal hagyományosnak mondott paraszti társadalom családnál nagyobb egységeit, csoportjait (falurészeket, falvakat) a vagyoni rétegzettség mellett egyrészt műveltségbeli azonosság, azonosítás vagy nagyfokú hasonlóság kapcsolhatja össze, másrészt az egyes községek, népcsoportok különböző terményeikkel, készítményeikkel, szolgáltatásaikkal egy kisebb-nagyobb körre kiterjedő táji munkamegosztásban kapják meg sajátos helyüket. Az első esetben az egyezés, a hasonlóság kapcsolja egybe az embereket, hoz létre egységet, e második esetben az egymást kiegészítő különbözőségek egészítik ki egymást, és hoznak létre egységet. Ez a dolgozat ezeknek a kis- és nagy táji munkamegosztás-rendszereknek a vizsgálatára kívánja felhívni a figyelmet néhány dél-dunántúli példára hivatkozva.[1]

Az emberi társadalom legkisebb egységét, a családot és minden ennél nagyobb egységet, az őskortól kezdve napjainkig az önellátás és a sajátos, cserére alkalmas értékek termelésére való törekvés, a specializáció egymásnak ellentmondó egysége jellemzi. A kisebb egységek specializálódása, szakosodása szolgálja a nagyobb egységek viszonylagos és nagyságrendjével növekvő önellátását. (A családok önellátását a nemek és kor szerinti munkamegosztás, a faluközösségen belül a családok szakosodása, a nagytájon belül a falvak és néprajzi csoportok szakosodása stb.)

Nem véletlen, hogy a baranyai Hegyháton az 1880–90-es években a nemek szerinti szigorú munkamegosztás a magyar családokon belül együtt járt a népcsoport családjainak viszonylagos erősebb önellátásával, ellentétben a németekkel, kiknek asszonyai már többnyire nem szőttek, fontak, hanem mint a férfiak kocsiztak és kaszáltak. Ez a németség mára XIX. sz. elején a piac szükségleteihez igazodó árutermelő, és ezzel nagyobb tájegység munkamegosztásának előnyeit jelentősen kihasználhatta.[2]

Az önellátás vagy szakosodás egy vagy néhány termelvényre (melyek cseréjének segítségével mindent megszerezhetünk, amit magunknak megtermelni nem tudunk;) történetileg meghatározott aránya nem egyszerűen a termelési mód fejlettségének függvénye. A társadalmi fejlődés korai fokozatain, az ún. természeti népek közt is nagy eltéréseket találunk: vannak csaknem önellátók, s vannak egészen szélsőségesen szakosodott népek, melyek mindennapi megélhetése, élete függ egy nagyobb táji, különböző műveltségű, nyelvű, társadalmi fejlettségű népeket, népcsoportokat összefogó területi munkamegosztástól. Elég, ha itt csak néhány jól ismert példára hivatkozom:

Módosítás dátuma: 2017. október 08. vasárnap, 07:04 Bővebben...
 

Október 15. Nagy Szent Teréz

E-mail Nyomtatás PDF

Október 15. Nagy Szent Teréz

Avilai Szent Teréz. Terézváros, 2015. Kürtössy Péter képe

Született Avila, 1515. március 28-án, elhunyt Alba de Torres, 1582. október 4-én.

Teréz, azaz Nagy Szent Teréz, profán utalásokban Avilai Teréz (1515 – 1582) az Egyház egyik legnagyobb női szentje, apáca, egyháztanító, a sarutlan kármelita rend női ágának megalapítója. A világirodalom legelismertebb nőíróinak egyike, VI. Pál 1970-ben egyházdoktorrá nyilvánította. A hagyomány szerint egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át a szívét. Ezt a jelenetet örökíti meg Bernini híres szobra a római Santa Maria Vittoria-templomban.

Teréz abban a történeti korszakban élt, amikor a spanyol királyság kultúrája fénykorában és hatalma csúcsán állt. A család ősei oroszlánként harcoltak a mórok ellen, és ismételten inkább felgyújtották a várukat, mintsem átadják az ellenség kezére. Teréz szintén harcra született.

Alonso Sanchez de Cepeda lovag és Beatriz de Ahumada 9 gyermeke közül a 6. Amikor 12 éves korában elveszítette édesanyját, a Szent Szűz oltalmába ajánlotta magát. Az ágostonos apácák nevelték, köztük gondolt először a szerzetesi életre. Szent Jeromos leveleit olvasva megérlelődött elhatározása. Mivel atyja ellenkezését nem tudta legyőzni, megszökött otthonról és belépett az avilai Megtestesülés kolostorba. Újoncéve után súlyosan megbetegedett, atyja Becedasba vitte csodadoktorhoz, ahol majdnem belehalt a kezelésbe. 4 napig tartó kómája miatt már temetni akarták. Lassan fölépült, de mindig beteges maradt. Osuna Tercer Abecedario (Harmadik ábécé) című műve alapján komolyabb imaéletet kezdett. Az első misztikus kegyelmek ellenére válságba került: nem látta élete értelmét, nem tudott tartós kapcsolatban élni Istennel, egy időre még az elmélkedést is abbahagyta. Szent Ágoston Vallomásainak olvasása indította el a változást. Megtérését 39 évesen a megostorozott Jézus képe előtt élte át, és új életet kezdett. Elárasztották a misztikus kegyelmek, naponta megtapasztalta, mit jelent életében és lelkében Jézus jelenléte. Ezekben az években írta első lelkibeszámolóit. 1562-ben néhány barát tájékoztatására elkészült Önéletrajzának első fogalmazványa. Avilában ekkor alapította az első reformált (sarutlan) kármelita kolostort. Kapcsolatba került kora legjobb hittudósaival. Lelki tanítását először a Szent József kolostor apácáinak adta át. Fölhatalmazták újabb kolostorok alapítására. A sarus kármeliták főnökével és Keresztes Szent Jánossal való találkozása után született meg benne a férfi rend reformjának elhatározása. 1567-től haláláig úton volt a rend reformja érdekében. Haláláig úton volt a rend reformja érdekében, teste Alba de Torresben nyugszik.

Módosítás dátuma: 2016. október 15. szombat, 09:20 Bővebben...
 

Október 13. Szent Kálmán

E-mail Nyomtatás PDF

Október 13. Szent Kálmán

Szent Kálmán ír származású volt, aki a Szentföldre kívánt zarándokolni. Atyjának, Malcolmnak halála után az országban zavargások támadtak, Kálmánt elűzték, s különböző országokban kellett bujdosnia. Bujdosása közben a szerencsétlenséget, a szükséget erényre akarván fordítani, a számkivetést zarándoklattá változtatta, és Jeruzsálembe ment, hogy a szenvedő Krisztus misztériumaival találkozhassék. A Szentföldön a lelke igen nagy vigasztalást talált. Hazatérőben, amikor útja Felső-Pannónián vitt keresztül, Stokkerauban gonosz emberek kezébe került. Mivel nem ismerték a nyelvét, kémnek gondolták, s miután kegyetlenül megkínozták, fölakasztották egy fára 1002-ben. Isten azonban a halála után csodákkal akarta megvédeni ártatlanságát és szentségét: teste ugyanis, mely már hat napja függött a fán, nemcsak romlani nem kezdett, hanem mikor megsebezték, friss vér folyt belőle. Sőt a fa, melyen a drága teher függött, új lombot hajtott. Mindezek hallatára Henrik, Ausztria grófja levétette testét a fáról, és ott tisztességgel eltemettette. Hosszú idő után is változatlanul romlatlan maradt, s később a melki bencés kolostorban nyilvános tiszteletre helyezték el. Néhány év múlva, amikor Magyarországon Péter király uralkodott, valószínűleg a rokonság jogcímén Magyarországra vitték, s nagy tisztelettel őrizték, míg a szerzetesek kérésére vissza nem került a melki kolostorba.

Kreuzensteinben ma is áll a fa, melyre a hagyomány szerint fölakasztották. 1014 óta tisztelik szentként Ausztriában, Bajorországban és Magyarországon. Ausztria egyik régi patrónusa.

A mi Szent István királyunk Kálmán legelső magyar tisztelője volt. Állítólag hazánkba hozatta a szent ereklyéit (a testét), amelyek később a melki apátságba kerültek, most is ott őrzik. Ismeretes volt a magyar középkorban Kálmán, István, Imre és László tiszteletére szerkesztett közös fogadalmi mise, amelyet Batthyány Boldizsár misekönyvében (1489), továbbá egy Pozsonyban írt, XV. századbeli kódexben olvashatunk.

Módosítás dátuma: 2016. október 15. szombat, 05:45 Bővebben...
 

A vízhaszonvétel és árvízvédelem hagyománya Magyarországon

E-mail Nyomtatás PDF

A vízhaszonvétel és árvízvédelem hagyománya Magyarországon

1999 tavaszán – a Tiszán eddig még nem észlelt magas vízállás mellett – csaknem félmillió hektárt ért el a belvíz. A víz olyan felületeket is elöntött, amelyek a történelem során mindig szárazon maradtak. Ezt igazolja az Árpád-kortól napjainkig létező, oklevelekben folyamatosan szereplő falvak sora. Ezt a magas vízállást, de főleg a belvizek kiterjedését nem lehet pusztán azzal magyaráznunk, hogy a vízgyűjtő területeken lehullott csapadék és hóolvadék korunkban egyre rövidebb időben éri el a folyókat, és így a korábban időben elhúzódó lefolyás most összetorlódik. Ennek oka az, hogy fogynak a hegyeket borító és a vizet visszatartó erdők, és egyre nagyobb a vizet be nem fogadó beépített, útburkolattal ellátott terület. A kisebb patakok, vízfolyások útját is lerövidítették és sok esetben beton-ágyba kényszerítették. A veszély továbbra is csak növekedni fog, ezért a gátak magasítását tervezik. Minél magasabbak lesznek a gátak, annál nagyobb gondot jelent majd a belvizek és kisebb vízfolyások vizének átemelése a folyómederbe. 1999-ben tavasszal és most, 2000 elején a szivattyúzás költségei több millió forintba kerülnek naponta. Nyilvánvaló, hogy ez a „vízkezelés” zsákutcába jutott.

Van már megoldás? A múlt ismerete alapján gyökeresen más vízgazdálkodás lehetőségére is gondolnunk kell, és meg kell vizsgálnunk, alkalmazható-e ez a 21. század elején? Történeti-néprajzi kutatásaim során, amelyeket jobbára a Duna Tolna és Baranya megyei szakaszán végeztem, kirajzolódott a régi ártéri gazdálkodás rendszere. Ez a Kárpát-medence más tájaira is érvényes lehetett és másutt is „működött”.

A 18. század folyamán felszámolt ártéri gazdálkodás és vízhaszonvétel lényege az, hogy az ember nem kísérelte meg a víz kiáradásának megakadályozását, nem akarta azt korlátozni. Éppen azzal akadályozta meg a magas vízszintek és árvizek rombolását, hogy igyekezett a magasabb vizet azonnal, az emelkedés kezdetén minél messzebbre ki- és szétvezetni, minél nagyobb területen szétteríteni, mégpedig nem kevés vízépítési földmunkával, mesterséges csatornákkal. Ezeket az árkokat állandóan tisztította, karbantartotta, és így apadáskor ugyanezek a csatornák vissza is vezették a mederbe a kiáradt vizet. Nem maradt az ártérben lefolyástalan, pangóvizes, elárasztott vegetáció. A néhány napos vagy hetes elárasztás nem ölte ki a füvet, nem szárította ki az erdőket. A természettel való eszményi együttműködésnek is nevezhető ez az eljárás.

Módosítás dátuma: 2017. október 08. vasárnap, 07:05 Bővebben...
 

Október 8. Magyarok Nagyasszonya

E-mail Nyomtatás PDF

Október 8. Magyarok Nagyasszonya

A Mátyás Templom bejárata a budai várban. 2016. Fotó: Benedek Csaba

Nyelvünkben az „asszony'”, s így a „nagyasszony” szó még honfoglalás előtti pogány kori rétegéből való. A magyar nyelvbe az alán „achszin” szó kerülhetett át a VIII. század táján. Az ő nyelvükben a jelentése: úrnő, fejedelemasszony. A Halotti Beszédben még így olvassuk: „vimagguc szen achscin mariat'”. Később elhomályosult „fejedelmi” jelentése, s nyilván ezért adhatták hozzá a fokozó „nagy” jelzőt.

Mennyei fejedelemnőnek tisztelhették tehát Máriát az első Krisztus hitére tért magyarok, és megerősítette őket e hívő tiszteletükben Szent István király, amikor elmerülve a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép s az egyház vezetése, istápolása, Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és királyságát. A pogánylázadások után Szent László, a lovagkirály uralkodása idején tovább erősödött a Mária-tisztelet. Tatárral, törökkel szemben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja, mikor pedig az 1683. szeptember 12-i, a Bécs melletti Kahlenbergben lezajlott csatában visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a magyarországi török uralom fölszámolása.

Magyarok Nagyasszonya ünnepét Vaszary Kolos hercegprímás kérésére engedélyezte a pápa, amikor hazánk megérhette fennállásának millenniumát (1896). A liberális nemzetállamra jellemző ünnepi törvénycikk nem említi az oltalmazó Nagyasszony nevét. A liturgikus reform hazai rendelkezései (1971) értelmében az ünnep Mária nevenapjára tevődött át, de 1984-től ismét október 8-án üljük.

Máriának a magyarság pátrónájaként való tisztelete már Szent István felajánlásával elkezdődött, azonban ezt évszázadokon át Nagyboldogasszony napján ünnepeltük. Különleges középkori kultuszáról tanúskodik a lebontott esztergomi Porta Speciosa homlokzati freskója. Az elajánlás a Hartwik-legenda hatásos előadását tükrözi: a szent király szemét és kezét a csillagok felé emelve, így kiáltott föl: Mennyek Királynéja, a világ dicsőséges megújítója, a Te oltalmadba, a Te legmagasabb könyörgésedbe ajánlom a szent egyházat püspökeivel és papságával, az országot előkelőivel és népével, mindnyájunknak búcsút mondva, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet. A szepeshelyi (Zipser Kapitel, Spišske Pohradie) székesegyház falképe is a kultusz elevenségét bizonyítja: a kép bal felén Mária a koronát nyújtja az előtte térdeplő Károly Róbertnek, jobbról pedig Tamás esztergomi érsek ajánlja föl a Koronát a Nagyasszonynak. Ennek egyik felirata így hangzik:

AD TE PIA SUSPIRAMUS

SI NON DUCIS DEVIAMUS

ERGO DOCE QUID AGAMUS

VIRGO MEI ET MEIS MISEREARIS

ANNO DOMINI MCCC DSCIMO SEPTIMO.

Magyarul: Hozzád sóhajtunk kegyes Szűz, ha nem vezetsz, eltévedünk, taníts hát, hogy mit tegyünk. Rajtam és enyéimen könyörülj (1316).

Módosítás dátuma: 2016. október 09. vasárnap, 16:06 Bővebben...
 

Ellentétes értékrendek összeütközése és a polgárosodás

E-mail Nyomtatás PDF

Ellentétes értékrendek összeütközése és a polgárosodás

Vizsgálódásunk területe a Mecsek középhegységi dombos tája.[1] (Legmagasabb csúcsa 682 méter). A szűk völgyekben rétek, a szélesebbekben, a menedékes oldalakon és alacsonyabb fennsíkokon szántók, az oldalakon és tetőkön szőlők, erdők. A sze­met gyönyörködtetően változatos táj neve Hegyhát, a baranyai sásdi járás terü­letével esik egybe, ma 76 kisebb-nagyobb falut foglal magába. A középkorban a sűrű lakosságú Dél-Magyarország része, és a Hegyháton ekkor körülbelül annyi falu létezett, mint most. E falvak akkor is mint ma, lélekszámban kisebbek és szegé­nyebbek voltak, mint a sík vidék termékenyebb tájain. 1543-ban foglalja el a török Pécs városát, e vidék gazdasági, közigazgatási és szellemi központját. A török köz­vetlen hatáskörébe kerül a Hegyhát. 1686 után az elpusztult Baranyának aránylag legsűrűbben lakott vidéke az Ormánság mellett, mivel e területeken a lakosság erdő vagy mocsarak közt védelmet és búvóhelyet kereshetett magának. A terméke­nyebb síkok szinte lakatlanná váltak.

A Hegyháton az 1711-es összeírás lakott helyeket éppen annak leghegyesebb, legszegényesebb adottságú, központi részén talált csak. 1715 táján érkező délszlávok, majd a Rajna vidékétől Alsó-Ausztriáig terjedő vidék különböző részeiből származó német telepesek a Hegyhát északi, síkabb, lakatlanabb, de termékenyebb területén telepednek meg. Később jövő telepesek és bevándorlók néhány önálló német falut létesítenek a magyarlakta központi részen belül is, de a későbbiekben a német nyelvű lakosság számbeli növekedése a korábban csak magyarok lakta falvakban is szembetűnő. Az összeírásokból kirajzolódik ennek menete. A magyar faluban meg­jelenik a német zsellér, aki valamilyen iparhoz is ért, több esetben például molnár. Néhány évtized múlva telket vásárol, vagyis földbirtoka után adózó jobbágyként szerepel már az összeírásban. Közben újabb német zsellér-iparosok települnek a faluba, akik mind arra törekednek, hogy földet szerezzenek. Több faluban száz esz­tendő után már a német lakosság meghaladja a magyarok lélekszámát. 1900-ban csak 10 magyar faluban nincs számottevő német lakosság. 31 faluban még a többség magyar, 20 falu tekinthető német falunak, és 15 faluban németek vannak többség­ben. 1941-re a 31 magyar többségű faluból további 7 faluban kerültek a németek túlsúlyba. 1900-ban a magyar és német nyelvű lakosság száma közel egyenlő. A délszlávok betelepedésük idején sem tették ki az összlakosság 10%-át. Sok szerb család még a XVIII. század folyamán továbbment. A megmaradtak száma is gyorsan fogyott. A maradék a két háború közt Jugoszláviába költözött, a horvátok pedig beolvadtak a magyarságba, helyenként a németekbe. A németek egy része a második világháború során exponálta magát, Hitler és egy nagynémet birodalom gondolata mellett. 1946-47 között az itt lakó németség mintegy felét telepítették ki, helyükre Romániából, Csehszlovákiából és Jugoszláviából menekült és kitelepített, valamint az ország más vidékeiről származó földnélküliek jöttek és kaptak földet.

Kétségtelen, hogy a XVIII. században érkező német telepesek megkülönböztető kiváltságokat kaptak, és a részben német származású földesurak, valamint az oszt­rák irányítású közigazgatás kedvezett nekik az őslakos magyarokkal szemben, de állandó számbeli növekedésüket, vitális expanziójukat, mely a magyarság elszegé­nyedésével és számbeli visszaszorulásával járt, egyedül ebből megmagyarázni nem lehet. A demográfiai és gazdasági-történeti statisztikákban megfigyelhető jelenségek mögött két kultúra eltérő értékrendjét és magatartás-meghatározó erejét kell keresnünk.

Módosítás dátuma: 2017. szeptember 03. vasárnap, 16:43 Bővebben...
 

Október 9. Dénes, Párizs vértanú püspöke

E-mail Nyomtatás PDF

Október 9. Dénes, Párizs vértanú püspöke
 

Dénes, Páris vértanú püspöke (III. század), a Merovingok, majd Karolingok védőszentje. Emlékezetét a sírja fölött emelt Saint-Denis-apátság, a francia királyi család temetkezési helye ápolta és terjesztette. A jámbor legenda szerint lefejeztetése után fejével a kezében ment sírjába. Sokszor így is ábrázolják.

Ha a történeti adatok alapján ismert szentről leválasztjuk azt a Szent Dénest, akit a későbbi századok féltő tisztelete formált magának, meglehetősen halvány képet kapunk.

Dénes római-gall püspök volt, aki a III. század közepén az akkor még jelentéktelen helységben, Lutitiae Parisiorumban, a mai Párizs elődjében hirdette az evangéliumot. Mint a város első püspöke megszervezte az egyházi életet, és Decius (250-251) vagy Valerianus (258) üldözése alatt munkatársaival együtt lefejezték. A legrégibb források csak az alapító püspökről, vértanúságáról és a bazilika építéséről szólnak, társairól nem. A római martirológium és néhány meroving forrás ezzel szemben azt mondja, hogy Dénes püspökkel együtt egy Eleutherius nevű papot és egy Rusticus nevű kanonokot is megöltek Krisztus nevéért.

A 6. század végén Szent Dénes bazilikája már híres és gazdag templom, mert Tours-i Gergely arról ír, hogy Sigebert katonái a Hilperich elleni háború során 574-ben kifosztották.

Nem sokkal ezután szerzetesek vették át a bazilika gondozását, majd a frank királyok gazdag ajándékai jóvoltából apátsággá szerveződhetett a szent sírja körül élő szerzetesek közössége. Ez alapozta meg azt a fejlődést, melynek során a Saint-Denis-kolostor - pápai kiváltságok révén, s mert a frank királyok temetkezési helye lett - a középkor leghíresebb kolostorává vált, sőt, frank-francia nemzeti szentéllyé alakult.

Dagobert király idejében (626-636) Fulrad apát az egész kolostoregyüttes átépítése alkalmával felújíttatta a bazilikát. 775. február 24-én, Nagy Károly jelenlétében szentelték fel a templomot.

A bazilika további kiépítése párhuzamosan haladt a vértanú szenvedéstörténetének kibontakozásával. A történet első bővítése - a VI. és VIII. század között - más vértanútörténetek elemeinek átvételében állt, így akarták kiszínezni a Dénes püspökről tudott szegényes elbeszélést. Ez a passió egy évszázaddal korábbra teszi a szentet, mert azt mondja, hogy I. Kelemen pápa szentelte püspökké és küldte missziósként Párizsba.

A legendának ezt az aranyfonalát továbbszőve egy második passió már úgy beszél, ahogyan majd a végső formát fogalmazza meg Hilduin apát 835-ben. Eszerint pedig a kevéssé ismert Dénes püspök nem más, mint a műveiről híressé vált Areopagita Dénes, akit Szent Pál térített meg Athénban (ApCsel 17,34). Ezzel pedig az jár együtt, hogy a párizsi egyházmegye és a kolostor apostoli eredetű! E történeti tévedés azonban semmit nem von le a tudós apát érdeméből, mert 827-ben nagyon rövid idő alatt lefordította a Konstantinápolyból Párizsba hozott műveket, melyeket a hagyomány Areopagita Dénesnek tulajdonított, s ezzel alapvető és meghatározó forrásmunkákat adott a következő századok teológusainak kezébe. Ettől függetlenül hagiográfiai következtetései helytelenek voltak, és a későbbi kutatókat hosszú időn át téves irányba vezette.

Módosítás dátuma: 2016. október 09. vasárnap, 16:08 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Október

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Október

„Az én szőlőmre, mely reám néz,

nekem gondom leszen.”

(Énekek éneke VIII.12.)

 

Kukoricafosztás, Öcsöd, 1969. A fotó a Damjanich János tulajdona

Ház és udvar.A cséplés egész erővel folyik, a hol t. i. még nincs bevégezve. Az épületeket, a hol szükséges, kitataroztatjuk, kimeszeltetjük, hogy jó karban menjenek a télnek. Kazlakat, boglyákat, ha szükséges, kiigazgatjuk.

Szántóföld, rét és legelő. Az eddig elmaradt vetéssel sietni kell. Az ősziekkel bevetett tábláknál egyik főgondja most a gazdának, hogy azokat elegendő és kellő irányban vezetett vízvezető barázdákkal lássa el, mit ha eddig tenni elmulasztott, tétessen meg. E hónap elején érik a tarlóba vetett tatárka. Learatás után kévékbe kötve, utánérés végett csomókba kell állítani. Kukoriczatörés és répafelszedés folytattatik.

A legszebb, legszabályosabb alakú répát külön kell rakni magnak. A tavasziak alá való tarlótörés, ha már meg lett kezdve, folytattatik vagy kezdetét veszi. A repcze alá szintén az őszi ugarlással lehet legjobban előkészíteni a földet. Trágyát is lehet hordatni, továbbá utak javítását és sánczolásokat megkezdeni. A mohos réteket meg kell boronáltatni és hamuval meghordatni. Ha az időjárás túlnedves, akkor a rétek legeltetéséről mondjunk le, mert a nedves talajú réteken a marha tízszer annyi kárt tesz a talaj összetaposásával, összegyúrásával, mint a mennyi haszon van a legeltetésből.

Állattenyésztés. A zöldtakarmányetetés után szárazra való átmenetel ne egyszerre, hanem apránként történjék. Hol a csikók legelőre jártak, most már beszorulnak, de az se történjék egyszerre, hanem eleinte csak éjjelre köttessenek be, később pedig csak a déli órákra bocsáttassanak ki a legelőre. Eleinte csak reggel s este kapjanak száraz takarmányt, később aztán délben is. A juhoknak, a mint fogy a legelő s hűvösödik az idő, adni kell reggel s estve egy kis száraz takarmányt. A hágó kosok az anyáktól ismét különválasztatnak. A rendes sózásról meg ne felejtkezzünk s főleg, ha nedves az időjárás, a sóba fehér ürmöt, fenyőmagot s varadicskóró port kell keverni. A métely ellen egy gazda a baj kezdetén minden 5 darab anyajuhra 1 liter kemenczében pörkölt rozsot, 2 liter darát s 2 deka törött zöld gáliczkövet ajánl naponkint. Ezt 30 napig kell folyvást adni, azontúl pedig bőven kell táplálni szénával s darával az állatokat. A kijáró sertések a felszabadult burgonya-, répa- és kukoriczaföldeken most eleget találnak. A makkon hízlalandókat a makkra kell hajtani. A februáriusi malaczosás végett a kanokat most kell a koczák közé bocsátani. Minden 5-6 koczára egy kant számítva, különben nem megy elég gyorsan a búgás, a malaczozás soká tart s nagyon egyenlőtlen lesz majd a malacznyáj. A kanoknak a búgás alatt naponta 1 ½ liter zabot kell adni.

Módosítás dátuma: 2016. október 03. hétfő, 07:10 Bővebben...
 

Október 7. Olvasós Boldogasszony

E-mail Nyomtatás PDF

Október 7. Olvasós Boldogasszony

Olvasók, Felsőgöd, Kürtössy Péter fotója

Olvasós Boldogasszony, újabb finomkodó szóhasználattal Rózsafűzér Királynéja ünnepét rendesen október második vasárnapján szokták megülni. Mária-ünnep. A tortosai egyházmegyében Spanyolországban már 1547 ápr. 3. vasárnapján verses officiummal ünnepelték saját misével és szekvenciával. A római katolikus egyház az egész októbert a rózsafüzér hónapjának tartja.

Népünk olvasókultusza, az olvasó-ájtatosság a dominikánusok buzgólkodására a XV. század folyamán nyerte el mai formáját. Köln városában alakult a legelső társulat (1475). Eddigi ismereteink szerint Kolozsvárott született (1496) az első hazai olvasótársulat, amelynek a dominikánus (később ferencrendi) templom mellé kápolnája (capella Rosarii) is épült, szárnyasoltárral. A kultusz országszerte gyorsan terjedt. Czottmann Bertalan kassai patikus fogadalmi képén (1516) a donátorok kezében már olvasót látunk.

Az olvasóimádság magyarul legelőször az apácák számára írt Czech- és Gömöry-kódexben tűnik föl. Az utóbbiban az örvendetes olvasónak még fehér rózsakoszorú, a fájdalmasnak veres rózsakoszorú, a dicsőségesnek pedig aranyszínű rózsakoszorú a neve.

Az olvasókultusz különösen akkor vált egyetemessé, amikor a dominikánus V. Szent Pius pápa felszólítására a katolikus Európa az olvasót imádkozva könyörgött a kereszténységnek a muzulmán török veszedelem ellen való helytállásáért. A lepantói tengeri győzelmet ennek tulajdonították (1571. október 7. – az V. Pius pápa által összetoborzott nemzetközi hajóhad megsemmisítette a támadók tengeri haderejét). Innen az ünnepnek és templomtitulusnak ritkább Győzedelmes Boldogasszony (S. Maria de Victoria) neve. Az ünnepet hivatalosan XI. Kelemen pápa rendelte el, miután 1716 Haviboldogasszony napján Savoyai Jenő Pétervárad mellett döntő győzelmet aratott a törökökön. Ez egyúttal hazánk teljes felszabadulását is jelentette. Az ünnepnek így jelentékeny magyar vonatkozása is van. A legjellegzetesebb ábrázolások közé tartozik Kisoroszi főoltárának a lepantói csatát (1571) megörökítő képe: a keresztény gályák legyőzik a török hajókat és ezzel végleg megdöntik a porta tengeri hatalmát, előkészítvén az iszlám európai uralmának hanyatlását is. A kisoroszi képet, illetőleg dedikációt hazánk felszabadulásának friss emlékezete ihlette.

Október az egyházi év liturgiájában az olvasó és szintén a török időkben született lorettói litánia kiemelt hónapja. Templomainkban a hívek élénk részvételével az esti órákban végzik.

Olvasós Boldogasszony napját, amely egyúttal olvasóstársulataink fő ünnepe is, különösen azokon a helyeken tartják számon, ahol ez egyúttal a templom titulusa is.

Az olvasókultusznak a licenciátus jámborság orális, azaz élőszavas gyakorlatában, az írástudatlan hívek hitéletében volt szinte páratlan jelentősége. Nem véletlen tehát, hogy Olvasós Boldogasszony oltalma alatt elsősorban olyan templomaink állanak, amelyek hosszú időkön át leányegyházak (filia) voltak, részben még most is azok. Ezekben élt, illetőleg él az önellátó licenciátus hagyomány legtovább, nyomokban még napjainkban is.

Módosítás dátuma: 2016. október 07. péntek, 11:01 Bővebben...
 

A madárasszony

E-mail Nyomtatás PDF

A madárasszony

altEgyszer volt egy szegény asszony, s annak volt egy fia. Mikor a fiú a huszadik esztendőt betöltötte, az asszony elküldte szolgálni. A szomszéd uraság megfogadta pakulárnak a juhai mellé. Ahogy a juhokkal járt, egyszer a mezőn egy szép, fényes fehér tollú madarat látott. A madár úgy megtetszett neki, hogy az életét is odaadta volna, csak az övé lehessen. Odafutott, hátha meg tudná fogni. A madár azonban nem várta meg, hanem felrepült. A legény sem volt rest, utánarugaszkodott árkon-bokron keresztül, s addig nyargalt, amíg egy nagy, rengeteg erdőben találta magát, ahonnan sehogy sem tudott kijönni. Ott bolyongott reggeltől késő estig, míg végre jó messze az erdő mélyén világosságot vett észre. Arrafelé ment, hát látja, hogy egy nagy kastély ablakai világlanak. Az egész kastélyban csupáncsak egy vénember volt, aki a vacsoráját főzte. Tejet és puliszkát vacsorált, s éppen a puliszkát akarta megkeverni. A legény éjjeli szállást kért, s hogy az öreg azt mondotta, ott maradhat, elbeszélte a kalandját.
- Ha esztendeig hűségesen szolgálsz, akkor megszerzem neked a madarat, s jó bért is adok. A legény szíves örömest beleegyezett, csak hogy a madarat megkaphassa. Másnap reggel azt mondja az öreg a legénynek: 

- No, én most elmegyek, s estig nem is jövök haza. Őrizd jól a házat, nehogy valami kár érjen. Minden szobába be szabad menned, csupáncsak a legutolsóba ne menj be, mert akkor nem kapod meg a madarat.
A legény megígérte, hogy szót fogad, s meg is tartotta pontosan, amit az öreg parancsolt. Mikor a vénember hazajött, meg volt vele elégedve. Így folyt ez minden áldott nap, az öreg reggel elment, s a szolgának ugyanazt a parancsot adta, s örökké csak este jött haza. A legény hosszú ideig nem is gondolt arra, hogy mi lehet a legutolsó szobában, mikor azonban az esztendő szinte kitelt, az utolsó hét utolsó napján eszébe jutott, hogy mégiscsak megnézi, mit rejteget ott az öreg. Eleinte küszködött magával, s kíváncsiságát el akarta űzni, de estefelé már nem tudott uralkodni magán, s benézett a tiltott szobába. Ez a szoba egy gyönyörű szép rét volt, a közepén egy haloványzöld tóval, s felette kéklett a tiszta nyári ég. A tóban három szépséges királyleány fürdött, mind a három nagyon szép volt, de a legkisebb éppen olyan gyönyörű, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Amint a királykisasszonyok a legényt megpillantották, mind a hárman szép fehér madárrá változtak, s huss! - egy pillanat alatt elrepültek. A legény nagyon megijedt, hogy rosszat tett, és sehol sem lelte nyugtát. Este, mikor az öreg hazajött, térdre esett előtte.

- Büntessen meg, gazduram, mert nem fogadtam meg a parancsát, s ma estefelé benyitottam a leghátulsó házba.

- Mivel a hibádat bevallottad, s magad is megbántad, ez egyszer én is megengedek; de most ha a madarat akarod, még egy esztendeig kell hogy szolgálj.

A legény ebbe kész örömest beleegyezett, s ezentúl a kíváncsiság nem tudott többet erőt venni rajta. Amikor az esztendő letelt, azt mondja neki a vénember:

-No, fiam, gyere velem- s avval bevezette őt a tiltott szobába.

Módosítás dátuma: 2014. november 08. szombat, 18:23 Bővebben...
 

Október 6. Ábrahám napja, az aradi vértanúk -nemzeti gyásznap

E-mail Nyomtatás PDF

Október 6. Ábrahám napja,

az aradi vértanúk -nemzeti gyásznap

Ábrahám, Ábrám pátriárka, több szemita nép, elsősorban az izraeliták ősatyja. Az Ábrám név feltehetőleg az Abirám, (az atya fölséges) szóval függ össze. Az Ábrahám név Isten ígéretéből ered: „Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek”. (Ter 17,1-8). Azon félnomádok közül való volt, akik Kr. e. 2000-1700 vándoroltak a Szír-arab-sivatagból és Mezopotámiából Szíriába és Kánaánba. Az egyik hagyomány szerint Háránból származott (12,4; 24,4 skk.; Józs 24,2), a másik szerint a káldeai Urból (Neh 9,7; Jud 5,6); ez utóbbiban Terah fia (Ter 11,27). A14,13 hébernek mondja, azaz Héber utódjának (11,16), de nagyobb a történeti valószínűsége annak, hogy a habiru népcsoporthoz tartozott, bár nemzetsége csak részben esik egybe e népcsoport tagjaival. Öccsétől, Náhortól az arámok származtak (22,20-24), Ábrahám és Hágár fiától, Izmaeltől pedig az izmaeliták (21,18-21; 25,12-18); Sárától született fiának, Izsáknak, illetve unokájának Jákobnak (Izraelnek) utódai az izraeliták; Ketura révén különféle északi és délii szemita törzsekkel került rokonságba (25,1-4); unokaöccse, Lót a moábitáknak lett az őse (19,36-38). Kánaánba költözésének elsősorban vallási indítékai voltak, engedelmes hite jutalmaként ígéretet kapott, hogy benne áldást nyer a föld minden népe. Felesége, Sára gyermektelen volt; szolgálójától, Hágártól született Izmael, az izmaeliták ősatyja. Öreg korában kapta Sárától az ígéret gyermekét, Izsákot, s mivel hallgatott az Úr szavára, és hajlandó lett volna feláldozni egyszülött fiát, újra megkapta az eljövendő üdvösség ígéretét (Ter 22). Kánaánban főleg Szichemben, Bételben, Hebronban és Beersebában tartózkodott; a hagyomány szerint elköltözött még Egyiptomba is (12,10-13). Jahve egész Kánaánt neki ígérte, és szövetséget kötött vele; ennek jele a körülmetélés. 175 éves korában halt meg, és Mamrétól keletre, a machpelai barlangban temették el. A zsidóság körében legendák fonódtak személye köré, csodákat tulajdonítottak neki, Hebronban még ma is fölkeresik a zarándokok állítólagos sírját. Mivel ő volt az ígéretek hordozója, a zsidók Ábrahám atyánknak nevezték (Jn 8,53.56; Róm 4,1; ApCsel 7,2).

Módosítás dátuma: 2016. október 07. péntek, 09:56 Bővebben...
 

Október 4. Assisi Szent Ferenc

E-mail Nyomtatás PDF

Október 4. Assisi Szent Ferenc

1673-ban Bécsben elkezdett kézirat illusztrációja. A kézirat a szalvatóriánus ferences rend eredetét és történetét mutatja be. Damjanich Múzeum könyvtárának gyűjteményéből

Született Assisi-ban 1181/82-ben, meghalt Porciunkulá-ban (Assisi mellett) 1226. október 3-án.

Atyja, Pietro Bernardone posztókereskedő Assisi leggazdagabb embere volt. Franciaország iránti szeretetéből Jánosnak keresztelt fiát, Francescó-nak, kis franciának becézte. Ferenc nem járt iskolába, latinul és franciául csak hibásan beszélt, és írni is nehezen tudott. 12-18 éves korában atyjától megtanulta a posztókereskedést, de tékozlóan bánt a pénzzel. A Perugia ellen viselt háborúban 1202 végén fogságba esett, s csak 1 év múlva térhetett haza. Vidám természetével fogolytársaiban ő tartotta a lelket. Hosszas betegség döbbentette rá arra, milyen könnyelmű életet élt addig. „Magasabbrendű dolgokról” kezdett gondolkodni, de ez egyelőre csak annyit jelentett, hogy már nem kereskedő, hanem lovag akart lenni, s már nem a pénz, hanem a dicsőség és a hírnév vonzotta. 1204 nyarán vagy 1205 tavaszán csatlakozott egy sereghez, mely a kiskorú II. Frigyes jogaiért indult harcba. Spoletóban álmot látott, s ennek hatására föladta lovagi törekvéseit. Visszatért Assisiba, s gyakran látták a város előtti leprás-házban, ahol ellátta a legalantasabb szolgálatokat is. Életmódját lényegesen megváltoztatta: a csendet kereste, hogy imádkozzék; Rómába zarándokolt, belső sugallatokhoz kezdett igazodni. 1205 őszén a San Damiano-kápolnában háromszor hallotta a feszületről Krisztus szavát: „Ferenc, menj, s állítsd helyre Egyházamat, mely, mint látod, romokban van!” Megtérése után eleinte bolondnak nézték, de komoly vallásossága hamar eloszlatta ezt a véleményt, és rövidesen valóban utána ment a világ. 1206-ban apja elkeseredésében följelentést tett „megtévedt” fia ellen, hogy visszaperelje tőle a pénzét. Először a városi tanácshoz, majd a püspökhöz fordult. A nyilvános tárgyalás meghökkentő módon zárult: Ferenc ruha nélkül állt ott, mert a püspök lába elé letette atyjától kapott ruháját, erszényét és így kiáltott: „Halljátok mindnyájan! Örömmel adom vissza atyámnak azt, ami az övé, nemcsak a pénzét, hanem a ruhákat is. Mostantól fogva nem azt akarom mondani: Atyám, Bernardone, hanem azt mondom: Miatyánk, ki vagy a mennyekben!” A püspök a palástjával takarta be Ferencet. Ekkor hagyta el a világot, hogy egyedül Istennek szolgáljon. Eleinte helyreállította a környék összedűlőfélben lévő templomait és kápolnáit. Felcsapott vásári énekesnek, s amikor az emberek köréje gyűltek, építőkövet koldult tőlük. 1209-ben Szent Mátyás apostol ünnepén a Porciunkula-kápolnában vett részt misén. Hallotta az evangéliumot, mely arról szólt, hogy Jézus elküldte a Tizenkettőt és meghatározta életformájukat: ne vigyenek magukkal sem pénzt, sem tarisznyát; ne legyen két ruhájuk, se sarujuk, még botjuk sem (Lk 9,3-5). Úgy érezte, hogy ez személy szerint neki szól, és felkiáltott: „Ez az, amit keresek!” - azonnal szó szerint elkezdte megvalósítani a hallottakat: mezítláb, kötéllel a derekán, szürkésbarna „ruhában” vándorolt a vidéken, és prédikált, gyógyított, halottat támasztott fel, ördögök űzött. Eredetisége és hite ellenállhatatlan erővel vonzotta az embereket. Hamarosan tizenegyen csatlakoztak hozzá, köztük elsőként 1208-ban Quintavellei Bernát, a gazdag kereskedő, és Cattani Péter, a jog tudósa, majd Egyed testvér. Ferenc 1 évig oktatta őket, majd kettesével elindultak prédikálni. Evangéliumi részletekből összeállított életformuláját vagy ősreguláját III. Ince 1209-ben Rómában szóban jóváhagyta. Ezzel megszületett az Ordo Fratrum Minorum, a kisebb testvérek rendje. A pápa az első 12 rendtagot fölhatalmazta a prédikálásra mindenütt, és föladta nekik a tonzúrát (klerikusok és szerzetesek fején a hajkivágás). Ferenc alázatos félelemből nem akart pap lenni. Társaival igen szigorú életmódot folytattak. Gyakran nélkülözték a legszükségesebb dolgokat is, csúfolták és bántalmazták őket. De az „assisi bűnbánók” végtelen türelme fölkeltette az emberek figyelmét. Látták ugyanis, hogy soha egyetlen fillért nem fogadnak el, vidámak és egymással szemben nagyon figyelmesek a szeretetben. Ez mindenkit megragadott. Voltak, akik megdöbbentő, nyilvános bűnvallomás után elajándékozták a vagyonukat és csatlakoztak hozzájuk. A testvérek száma bámulatos gyorsasággal gyarapodott: néhány év múlva már 5000 testvér gyűlt össze.

Módosítás dátuma: 2016. október 04. kedd, 06:40 Bővebben...
 

Október 2. Őrangyalok Ünnepe

E-mail Nyomtatás PDF

Október 2. Őrangyalok Ünnepe

Az őrangyalok személyek, közösségek oltalmára rendelt teremtmények, hírnökök (görög és héber nevük is ezt jelenti). A Római Katekizmus szerint az angyalok szellemi teremtmények, szünet nélkül dicsőítik Istent, és szolgálják az üdvözítő tervét, körülveszik Krisztust, akit üdvözítő küldetésében szolgálnak. Az Őrangyalok ünnepe hódolat Istennel szemben, aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre.

Az egyház a XII. században fogalmazza meg tanítását az őrangyalokkal kapcsolatban Honorius d’Autun révén: minden lélek abban a pillanatban, amikor a testbe kerül, egy angyalra bízatik, aki mindig a jóra indítja, és tetteiről beszámol Istennek. Szent Jeromos Jeremiás-kommentárjában megerősíti Szent Vazul véleményét, mely szerint az őrangyal úgy menekül a bűnöstől, mint a méhek a füsttől. Az egyház viszont a XIII. századtól Nagy Szent Albert és Aquinói Szent Tamás, Damján Szent Péter alapján azt tanítja, hogy az őrangyal a bűnös lelket sem hagyja magára.

1411-ben a muzulmánok által leigázott Valenciában saját offíciumot írtak az őrangyalok tiszteletére; a példát máshol is követték. 1590-ben  V. Sixtus Portugália számára is jóváhagyott egyet, ahol már 1513 óta ünnepelték az őrangyalokat. Létezett egy ilyen offícium Rodezben, amelyet X. Leó hagyott jóvá 1518-ban. A 15. századtól a hétfő az őrangyalok napja volt. A 17. században lett az ünnep egyetemes. II. Ferdinánd kérésére V. Pál 1608-ban bevezette a szent őrangyalok ünnepét, kötelezővé tette a Német-Római  Birodalomban, fakultatívvá máshol. 1667-ben IX. Kelemen október 2-áról szeptember első vasárnapjára tette, és nyolcadot is rendelt hozzá. 1670-ben X. Kelemen visszahelyezte az ünnepet október 2-ára, míg XIII. Leó 1883-ban kötelezővé tette az egész egyház számára.

Ezek a szent angyalok – írja Illyés András –megoltalmaznak minket a veszedelmektől, melyekben gyakorta forgunk. Amint Lótot megoltalmazták, mikor kivitték Sodomából, hogy ott a sodomiták között el ne égjen. Ezek a szent angyalok megtartóztatnak minket, ha néha vakmerőképpen rohanunk valami nagy vétekre, amint történék Bálaám prófétával, ki el akarván menni, hogy az Isten népét megátkozza, eleibe álla egy angyal az útban mezételen karddal.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 30. péntek, 14:05 Bővebben...
 

Szeptember 30. Jeromos

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 30. Jeromos

Született Stridon, 347 körül, meghalt Betlehem, 419/420. szeptember 30.

Betlehemi remeteségében ő fordította az akkori latin köznyelvre (vulgata versio) a Szentírást. Egyszer egy sebzett oroszlán jött hozzája. Jeromos kiszedte talpából a tövist, mire az állat hűségesen őrizte jótevőjét. Ezért a szentet oroszlánnal szokták ábrázolni. Jeromos egyházatya, a későbbi magyar föld fia, a Dalmácia és Pannónia határán fekvő Stridon városában született. Szülei ugyan keresztények voltak, de őt kiskorában nem keresztelték meg. Iskoláit szülővárosában kezdte, s mindjárt az első időkben kitűnt, hogy tehetséges, de fegyelmezetlen, nehezen kezelhető, büszke lélek lakik benne. Eleven ésszel és jó gondolkodókészséggel volt megáldva, ám rendkívül érzékeny, szenvedélyes, gyanakvó és rátarti jellem volt. Egész fiatalon Milánóba, majd Rómába küldték retorikát és filozófiát tanulni. Róma, a birodalom fővárosa elbűvölte a vidéki ifjú lelkét.

Tanulta az emelkedett, művészi latin nyelvet, féktelen kíváncsisággal falta a latin klasszikusokat, akik nyelvezetére, gondolkodására is nagymértékben hatottak. Mély és tartós barátságot kötött Bonosiusszal és Rufinusszal, s velük együtt látogatta a katakombákat, hiszen Róma a vértanúk városa is volt.

Jeromos lelke azonban sokkal igényesebb volt annál, semhogy a felszínes szórakozás és a világi tudomány ki tudta volna elégíteni. 366 nagyböjtjének kezdetén Bonosiusszal együtt fölvételét kérte a katechumenok közé, és húsvétkor Liberius pápa megkeresztelte őket. Ezzel új életet kezdett. Elhatározta, hogy visszatér Itáliába, mégpedig Aquilejába, és ott elmélkedő-aszketikus életet kezd: ,,Ott majd lesz rá idő, hogy Isten dolgaival foglalkozzam.'' Mikor a szerzetesi közösség szétszóródott, Jeromos útra kelt kelet felé, ahol úgy hallotta, a pusztákban virágzó szerzetesi közösségek élnek. Keleti tartózkodása alkalmat adott Jeromosnak arra, hogy Antiochiában tökéletesítse Szentírás-ismeretét, Tiberiásban pedig megtanuljon héberül. Ezután elvonult Kalkisz pusztájába, hogy a remetékhez csatlakozva magányban, virrasztásban, vezeklésben és munkában éljen.

Módosítás dátuma: 2016. október 04. kedd, 07:27 Bővebben...
 

Október 1. Lisieux-i Szent Teréz

E-mail Nyomtatás PDF

Október 1. Lisieux-i Szent Teréz


Született Alençon-ban, 1873. január 2-án, meghalt Lisieux-ben, 1897. szeptember 30-án.

Teréz 1873. január 2-án született Martin Lajos József Szaniszló és Guérin Mária Azélia kilencedik gyermekeként. Két nappal később Mária Franciska Terézia névre keresztelték. Négy éves volt, amikor meghalt az édesanyja, ezért az apa öt lányával - négy fia egészen kicsi korban meghalt - átköltözött Lisieux-be, ott élt a sógora, Guérin Izidor gyógyszerész a családjával.

Teréz 1881 októberében kezdett iskolába járni a bencés apácákhoz. 1883. március 25-én súlyosan megbetegedett, de pünkösd napján a Szűzanya megjelent neki, rámosolygott és meggyógyította. 1884. május 8-án áldozott először, és kérte az Urat, hogy vegye el a szabadságát, hogy ,,egy lehessen az isteni erővel''. Annak ellenére, hogy a Szent Jakab plébániához tartoztak, édesapjával minden reggel a székesegyházba, a Mária-kápolnába mentek misére. Elsőáldozásának évfordulójától közel másfél évig súlyos lelkiismereti kétségek kínozták, melyektől 1886 októberében szabadult meg.

Szerzetesi hivatást érzett - erről már két éves korában tanúságot tett -, és a kolostori élet utáni vágyát csak fokozta két idősebb nővérének, Paulinának és Máriának a Kármelbe történt belépése.

Módosítás dátuma: 2016. október 04. kedd, 07:12 Bővebben...
 

Az egyház mint közösség

E-mail Nyomtatás PDF

Az egyház mint közösség

Magyar történelmi minták

Az Egyházfórum múlt év őszén indított sorozatában a megszólalók hitükről, vallásosságukról vallanak. Az Isten-kereső ember szólalt, szólal meg a maga életéről és meggyőződéséről – vagy kétségeiről, tanulságul, biztatásként és erősítést, reményt kérve-kívánva a résztvevőktől is. Így ennek a mai estének és kitűzött témájának is van személyes indítéka: a hitét kereső, hitéért küszködő ember eljut odáig, hogy a hit bizonyosságát, meggyőző élményét, kinyilatkoztatását ugyan kegyelmi ajándékként várja az Úrtól, de azzal is próbálkozik, hogy a hit gyakorlásával előkészítse ajándékát. Ez pedig a szeretet parancs teljesítésére való igyekezet.

A szeretet nem érzelem – ha az, az nagy ajándék! – hanem elsősorban parancs, a legfőbb. Érzelmet nem lehet parancsba adni, de a szeretetet gyakorolni lehet. Ez feltételezi az emberi kapcsolatot, a közösséget. A közösség, – ember és ember közti állandósított kapcsolatrendszer, állandó feladat. A közösség alkotása, létrehozása, fenntartása, működtetése, – a szeretet parancs teljesítése. Más szavakkal, az egyház, a Krisztusban hívők közössége, Vele és a tagok egymásközti közössége, nem állapot, hanem feladat, állandóan teljesítendő parancs. A teremtés nem állt meg a hetedik napon, hanem a Világ végezetéig tart, és ebben én, te, mi, mindenki meghívott teremtő társ. Teremtésünk nem más, mint a szeretet parancs teljesítése, gyakorlása. Az egyén, az ember egész életében keresi, óhajtja, szomjúhozza a közösséget, a kapcsolatot a másik emberrel és Istent is ebben a kapcsolatban találhatja meg. Kevés ember kapja meg az Istennel való közvetlen kapcsolat élményét, a szenteknek jutott kegyelem ez. Mi csak a szeretet-éhes emberrel találkozunk nap mint nap. Mert ugyan mikor adtunk italt, kenyeret, ruhát, vigasztalást, látogatást az Istennek, kérdik a jobboldalra állított üdvözültek az Úrtól. „Amit egynek is a legkisebbeknek adtatok, azt nekem adtátok,” – válaszolja az Isten.

Az Isten-kereső ember – közösségkereső ember. A másik út, amelyik ehhez a témához vezetett, – nagyképűen tudományosnak nevezhetném. Mint néprajzkutató vizsgálom a kultúrát. A kultúra nem más, mint emberi szükségletekre adott, létrehozott válaszok, eszközök és módszerek összessége, melyekkel ezt a szükségletet kielégítjük. Kielégítetlen szükségletek az ember és az emberi társadalom pusztulásához vezetnek, súlyos testi és lelki bajokon át. A közösség, közösségbe, közösségekbe való tartozás egyik legfontosabb szükséglete az embernek, erről szól Kopp Mária és Skrabszki Árpád: A magyar lelkiállapot című könyve. Lényege ennek a kötetnek az, hogy a magyarországi népesség nemzetközi összehasonlításban is magas betegség-mutatói, rossz egészsége, az emberi kapcsolatok gyengeségére, közösségek hiányára vezethető vissza.

Módosítás dátuma: 2017. szeptember 03. vasárnap, 16:05 Bővebben...
 

A diósdi éjtszaka

E-mail Nyomtatás PDF

A diósdi éjtszaka

Este van, utazószekér döcög a mai téténydiósdi országúton. Benne alacsony termetű, ősszakállú főpap ül: arca barázdás, szeme jóságot áraszt. Gellért az, Csanád püspöke, boldogemlékű István király bizalmasa, Imre herceg nevelője. Az élet megviselte, gyenge egészségű s így nem vállalkozik arra, hogy lóháton tegye meg az utat Endre és Levente hercegek fogadására, majd Székesfehérvárra, a koronázási ünnepélyre. Püspöktársai: Büd, Besztrid és Beneta a kor szokása szerint lóháton követik Zonug ispán társaságában.

- Mennyire vagyunk még a kelenföldi révtől? –kérdi az ispán egy arra tartó embertől.

- Napvilágnál nem érik el  -feleli a megszólított mély hódolattal-, de Diósdig eljuthatnak még nappal.  

Zonug a szekér mellé lovagolt.

- Püspök atyám, most hallom, hogy ma már nem érünk a kelenföldi révig, útközben kell majd megállnunk.

Gellért ráemelte szemét, majd így szólt:

- Helyes, akkor Diósdon hálunk meg Szent Szabina egyháza szomszédságában.

Közben mind több és több embercsoportot értek utol.

- Hová siettek? – érdeklődött Büd püspök.

- A Duna irányába, Endre herceg védelmét keressük - felelték. Avagy nem tudja tisztelendő püspök atya, hogy mit művelnek Vatha és társai?

Erre Büd figyelmessé lett: – Mit tesznek? – kérdezte.

Módosítás dátuma: 2015. május 18. hétfő, 16:36 Bővebben...
 

Szeptember 29. Szent Mihály napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 29. Szent Mihály napja

Szent Mihály templom, Kolozsvár, 2011. Pintér Tamás fotójaAz egyház e napon Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik. A  legenda szerint az olaszországi Garganó hegyen jelent meg, ahol tiszteletére templomot is építettek. Kultusza először a keleti egyházban bontakozott ki, majd Európa-szerte, de főleg D-Európában terjedt el. Az első évezred fordulóján a chiliasmus időszakában lett az egyház ősi oltalmazója mellett a halottak szószólója is. Temetőket, cintermeket, ezek kápolnáit, csontkamrákat, haranglábakat, harangokat ajánlottak pártfogásába. Az Utolsó Ítélet angyalaként a lélek jó és gonosz cselekedeteit mérlegeli. A középkori Magyarországon Szent István korától nagy kultusza volt. A XVIII. sz. közepéig Szent Mihály napja hazánkban parancsolt ünnep volt. A gazdasági év őszi fordulójára esett. Főként gazdasági élettel összefüggő hiedelmeket és szokásokat, időjárási megfigyeléseket fűztek hozzá. Az ország sok vidékén a nyájak behajtásának, a pásztorok számadásának, fogadásának napja volt. Szent Mihály arkangyal alakja a magyar folklórban (mese, legenda) is felbukkan.

Mihály főangyal, régiesen arkangyal, a mennyei seregek fejedelme. Zsidó jelentése: „ki fogható az Istenhez”, deákul: quis ut Deus, középkori szakrális nyelvünkön: Szent Mihály úr, Úr Szent Mihály, Úr Mihály angyal. Helynévi emléke: Szentmihályúr.

Vannak azonban nyelvünkben még archaikusabb megnevezések is. A Teleki- és Székelyudvarhelyi-kódexben olvasható ar, eredeti hangzása szerint esetleg ár szavunk már régen kihalt nyelvünkből. Az említett kódexekben is csak ötször fordul elő, mindannyiszor Mihály arkangyallal való említésben. Nem is egymagában, hanem az úr szóval együtt: úr ar Mihály angyal, úr ar Mihály arkangyal. Ugyanezekben a kódexekben a Szent Mihály arkangyal is olvasható, tehát a két alak váltakozik egymással. Később azonban a szent kiszorította az ősi ar, ár jelzőt.

Az ar szó K. Palló Margit fejtegetései szerint honfoglalás előtti, pogány szakrális világunkba, szókincsünkbe gyökeresedett török jövevény, amelynek jelentése „szent, legfőbb”. Az úr eredeti értelme is hasonló. Archaikus nyelvhasználatunk az úr ar alakot lelkendező hódolatból egyszerre mondogatta, és adataink szerint később egyedül Szent Mihály arkangyalra, a mennyei seregeknek egyszerre tisztelt és rettegett fejedelmére, a lélek túlvilágra költözésének kísérőtársára, a halott vőfélyére és bírájára alkalmazta.

Mihályt a vallástörténeti és folklórkutatás az antik és germán mitológia számos alakjával (Oziris, Apolló, Mercurius, Wotan) állítja párhuzamba. Nem érezzük szükségesnek, hogy e folyton megújuló, változó hasonlítgatásokhoz hozzászóljunk. Inkább a Mihály alakjához fűződő magyar hagyományvilágot mutatjuk be, amelynek természetesen szintén vannak pogány, illetőleg apokríf elemei.

Szent Mihály arkangyal – írja Illyés András – azelőtt a Synagoga fejedelme volt, most pedig az Anyaszentegyházé. Röviden, hittudományi meghatározás szerint az Ószövetségben a választott népé: Mihály a nagy fejedelem, ki a te népedért helytáll, (Dániel 13,1), az Újszövetségben pedig Isten népéé. Ő a praepositus Paradisi, a salutis Signifer. Mihály akadályozza meg Izrael fiainak bálványimádását. A zsidó hagyomány szerint ugyanis Mózest ismeretlen helyen angyalok temették el, nehogy bebalzsamozott holttestét bálványként imádják. Az ördög megküzdött Mózes holttestéért Mihállyal (Judás 9), de a viadalban alulmaradt. Ehhez még visszatérünk.

A mennyei seregek fejedelmeként jelenik meg János jelenéseiben (12, 7 – 9): Akkor nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben. Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is.
Mindezekből érthető, hogy Mihály az Egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. Ősi hagyomány szerint patrónusa a keresztény katonáknak is, főleg ha a pogányság ellen, a hitért küzdenek. A világ végén harcolni fog minden hívő keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. Már a haldoklókat is oltalmazza, majd átvezeti őket a másvilágra. Ő teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait. Eszerint ítéli majd az Úr üdvösségre vagy örök kárhozatra. E hit népi sarjadékairól még bővebben beszélünk.

Módosítás dátuma: 2012. szeptember 29. szombat, 10:02 Bővebben...
 

Szeptember 27. Kozma és Damján napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 27. Kozma és Damján napja

Kozma és Damján tiszteletére szentelt templom Bethlenfalván (Felvidék). 2012. Kürtössy Péter fotója

Kozma és Damján a keleti és nyugati egyházban egyaránt tisztelt, vértanú-testvérpár (†303). Legendájuk szerint arab származású ikrek, akik Szíriában orvostudományt tanultak, Égében (Kilikia) telepedtek meg, s a város apostolai lettek. Az emberek szeretetét azzal nyerték meg, hogy soha nem fogadtak el semmi pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Nagyon sokan tértek meg jóságuk és prédikálásuk hatására. A Diocletianus-féle üldözés idején Lysias prefektus halálra ítélte a testvérpárt, mivel hitük megtagadására nem tudták rávenni őket. Különféle módokon próbálták megölni mindkettőjüket: először megkötözve a tengerbe vetették, de a kötelékek a vízben kioldódtak, és ők kiúsztak a partra. Ezután máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem érték őket. Akkor oszlophoz kötötték őket és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találtak soha célba. Végül karddal oltották ki az életüket, a hagyomány szerint Küroszban (Szíria). Justinianus császár csodálatos gyógyulását nekik köszönte, s hálából Konstantinápolyban bazilikát épített, s tiszteletüket elterjesztette. A borbélyok, cukrászok, fogorvosok, fűszerkereskedők, gyógyszerészek, kötszerkészítők, műárusok, orvosok, szülésznők, viaszöntők, zsibárusok védőszentjei.

Tiszteletük először vértanúságuk helyén, Cirus városában, majd Justinianus császár hatására, aki súlyos betegségéből való gyógyulását a szent orvosoknak köszönhette, a birodalom egész keleti felében elterjedt. Első római templomukat IV. Félix pápa (525--530) építtette a Fórumon. Ünnepük a 7. században került a liturgikus könyvekbe, valószínűleg e bazilika fölszentelésének napjára, szeptember 27-re. Páli Szent Vince ünnepe miatt 1969-ben egy nappal korábbra, szeptember 26-ra helyezték át. A római kánonban velük zárult a fölsorolt szentek sora.

Módosítás dátuma: 2016. október 04. kedd, 08:14 Bővebben...
 

Szeptember 28. Vencel király

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 28. Vencel király

Vencel, (Vaclav), született 903-ban vagy 905-ben, meghalt 929. vagy 935. szept. 28-án.): király, vértanú. A cseh Premysl uralkodóház gyermekeként született, Bořivoj fejedelem és Szent Ludmilla unokája, Vratiszlav fejedelem (a csehek második keresztény uralkodója) és Drahomira fia. Vallásosságát és szláv műveltségét Ludmillától, latin műveltségét egy paptól kapta. 921-ben atyja meghalt, ő örökölte a trónt, de mivel kiskorú volt, anyja uralkodott. A kegyetlen s még pogány fejedelemasszony hatalomféltésből Tetini várában megölette Ludmillát. 922-ben Vencel trónra lépett, és főleg Szászország felé irányuló politikát kezdett. Tizenhét vagy legfeljebb tizenkilenc éves volt ekkor, és mindössze hét évig uralkodhatott. Drahomirát Budecben elzáratta. A keresztény uralkodó felelősségtudatával harcolt I. Henrik ellen, s gondoskodott népe szükségleteiről. Nyugatról jött papokkal és szerzetesekkel népesítette be udvarát, akik magukkal hozták a német királyság kormányzásának mesterfogásait is. A nyomor és műveletlenség enyhítésén fáradozott. Egyházalapításai a kereszténység terjesztésével együtt a műveltség terjedését is széles körben elősegítették. Egyházpolitikájában a clunyi reform mellé állt, s szerette volna elérni, hogy a még meglevő pogányság végleg eltűnjön. Magánéletében példás keresztény volt: ítéleteiben igazságos, felebarátai iránt irgalmas, önmagával szemben szigorú. Valószínűleg nem is nősült meg. Az általa alapított templomok szentelési évfordulóját rendszerint a helyszínen ünnepelte.

Öccse, Boleszláv, aki Drahomira szellemében gondolkodott, egyre féltékenyebb lett rá. Az ország keleti felében fölépítette Stara Boleslav várát, s itt próbált híveket szerezni a pogányság felé vonzódó urak közül. Templomszentelési évforduló címén a várába csalta Vencelt, s mikor az kíséret nélkül a templomba tartott matutinumra, embereivel rátámadt, s a templomajtóban megölték. Holttestét Drahomira vette oltalmába, majd Prágában a Szent Vitus-székesegyházban temették el. Vértanúként, a cseh nemzet patrónusaként tisztelték. Koronája a cseh nemzeti egység jelképe lett. Fegyverzetben vagy páncélingben és köpenyben, néha lovon s mindig hercegi kalappal ábrázolták. Attribútumai: sas, szőlőtő, zászló vagy lándzsa szalaggal, pajzs.

Módosítás dátuma: 2016. október 04. kedd, 07:51 Bővebben...
 

Szeptember 17. Szent Lambert

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 17. Szent Lambert

Lambert bencés apát, majd Maastricht vértanú püspöke (született 633 vagy 636, meghalt 705 vagy 706. szeptember 17.). Nagybátyja, Szent Theodard maastrichti püspök nevelte. Pap lett, maastrichti püspökké választották. II. Kilderik király meggyilkolása után Ebroin letette és Stablo kolostorába száműzte Lambertet. 682-ben Pippin legyőzte Ebroint, és Lambertet visszahívta püspöki székébe. Fő gondja Észak-Brabant pogányságának térítése volt. Az egyház jogainak védelmében szembekerült Dodo gróffal, aki bosszúból, mert 2 rokonát Lambert szolgája vagy unokaöccse megölte, meggyilkolta, aki nem védekezett fegyverrel, hanem imádsággal fogadta a halálos csapást, ezért vértanúként tisztelték, s halálának helyén bazilikát építettek. Holttestét Maastrichtba, majd Liège-be vitték át.

A karoling középkornak Márton mellett alighanem legnépszerűbb szentje. Kemény, harcos egyéniségéért különösen az udvari arisztokrácia és a lovagvilág tisztelte. Ereklyéit Lüttichben őrzik.

Ünnepét a VIII. századtól ülték a frank birodalomban, Vesztfáliában és Hollanndiában ma is tartják. A Lambert-kultusz a Rajnavidéken és Brabantban 1000 táján a legnagyobb. Korán kisugárzik azonban Európa keletibb, akkor még missziós területeire is. Ismeretét nyilván a bencés szerzetesség és a nyugati lovasság hozta magával hazánkba. Az új magyar egyház liturgiáját a rajnai – frank szakrális táj, vagyis Lambert hazája ihlette.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 17. szombat, 11:23 Bővebben...
 

Szeptember 14. Szentkereszt felmagasztalása és Notburga napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 14. Szentkereszt felmagasztalása és Notburga napja

Szentkereszt felmagasztalása kultikus hátteréről, legendavilágáról, ikonográfiájáról a Szentkereszt feltalálása (máj. 3.) napjánál emlékezünk meg.

Notburga tiroli szolgálólány († 1313), akit fáradhatatlan munkakedvéért, hűségéért, embertársainak szeretetéért, egyszerű, de mélységes jámborságáért Tirol népe évszázadokon át szentként tisztelt. A népi hagyomány előtt meghajolva, hivatalosan az Egyház is oltárra emelte (1862). Ő a szolgálólányok osztrák védőszentje. A tiroli parasztok szülés és jószágbetegség idején kérik az ő közbenjárását. Egyik kezében fölemelt sarlóval, a másikban korsóval, felfogott kötőjében pedig a föld termésével, hazájának népviseletében szokták ábrázolni.

A legenda szerint Notburga egy gazdánál aratott, de az egyességnél kikötötte, hogy esti harangszó után nem dolgozik tovább, mert akkor nem lesz az imádságra kellő ideje. Egy alkalommal azonban a gazda mégsem engedte el. Erre Notburga tanúságtételül sarlóját emelte föl, amely lebegve maradt a levegőben. A legenda azt is tudja, hogy a sajtárban, korsóban tejet szokott vinni a szegényeknek. Gyanakvó gazdája megszégyenült, mert ő lúgot talált benne.

Módosítás dátuma: 2012. szeptember 24. hétfő, 16:52 Bővebben...
 

Szeptember 26. Jusztina

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 26. Jusztina

Jusztina Diocletianus császár idejében Cipriánnal együtt szenvedett vértanúságot Kr. u. 304-ben. Az Érdy- és Cornides-kódexben olvasható legendája számos meseszerű mozzanatával hajdanában nálunk is közkedvelt lehetett.

A Cornides-kódex elmondja, hogy Jusztina antiochiai pogány pap leánya volt. Atyjától való félelmében titokban keresztelkedett meg. Ezt álmukban angyal adta szüleinek tudtára, akik erre szintén fölvették a keresztséget.

Egy Ciprián nevű mestert szülei az ördögnek ajánlottak föl. Szerette volna Jusztinát feleségül venni, de hiába. Maga az ördög sietett Ciprián segítségére. A leány szívét felzaklatta, ez azonban a kereszt jelében keres oltalmat. A gonosz ennek láttára megszégyenül, tehetetlenné válik. Most a pokol fejedelme szűz leány, majd szép ifjú képében kísérti meg Jusztinát, de nem tudja eltántorítani. Ezután a gonosz Jusztinát fejfájással, Antiochia városát pedig döghalállal sújtja. A boszorkánymesterek jóslatai szerint a vész csak akkor múlik el, ha Jusztina férjhez megy. Ő azonban Krisztust választja vőlegényének, mire a vész megszűnik.

A szerelmes Ciprianus a sátán hűségére esküszik. Ez azonban bevallja neki, hogy Jusztina Jézus jegyese, és keresztvetésére minden hatalma semmivé válik. Ciprián ezután kiábrándulva, a püspökhöz megy, aki megkereszteli. Ennek halála után ő lesz a város főpásztora. Klastromokat épít Jusztina és társai számára, és szép épületes leveleket ír nekik.

Jusztinát és lánytársait, nem akarván hódolni a bálványok előtt, forró fürdőbe vetették. Nem ártott nekik. Ezután nyakukat szegték és holttestüket egy hétig ebek harmincadjára hagyták, Isten angyalai azonban megvédték tőlük.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 25. vasárnap, 13:02 Bővebben...
 

Szeptember 23. Szent Tekla

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 23. Szent Tekla

Szent Tekla, olykor Thekla, az első vértanúnő, aki hitéért szenvedett halált. Legendája szerint Szent Pál tanítványa volt. 18 éves korában eljegyezték, de egy alkalommal Szent Pál beszédét hallgatva megszerette az Úr Jézus Krisztust, elhatározta, hogy nem lép házasságra. Elhagyta vőlegényét és további életét az Evangélium hirdetésének szentelte. Vőlegénye a hatóságnál panaszt tett, Tekla álnok testvérei pedig Pál tartózkodási helyét árulták el. Pált kiűzték a városból, Teklát pedig máglyára vetették, ahonnan csodálatosan megmenekült és csatlakozott Pálhoz. Antiochiába mentek, ahol a lányt vadállatok elé dobták, ezek azonban nem bántották így ismét megszabadult, és tovább segített Pálnak a térítés munkájában. Szent Pál apostol áldásával, szent Tekla egy pusztaságban telepedett le, ahol sok évig élt, szüntelenül hirdetve Isten Igéjét, betegeket gyógyítva imái által. Sok embert vezetett a pogányságból Jézus Krisztushoz. Amikor 90 éves volt, irigységből bérenceket küldtek Teklához, hogy meggyalázzák a szentet. Már egész közel voltak, szent Tekla Krisztus Üdvözítőhöz kiáltott segítségért, ekkor a hegy kettévált és elrejtette a szent szüzet, Krisztus menyasszonyát. Így adta át lelkét szent Tekla a Teremtőnek.

Tekla tisztelete a keleti egyházakban (Egyiptom, Bizánc) gyorsan elterjedt, de gyökeret vert Rómában, illetőleg a középkor folyamán Itáliában, a francia Lyon és a spanyol Tarragona városában is. A kultusz spanyol ihletésre a XVIII. században Bécsben, Prágában, Münchenben is fölbukkan. Az apró kockákra vágott teklakenyér ember és jószág oltalmára, gyógyítására kedvelt szentelmény, amely szintén Spanyolországból honosodott meg Ausztriában, továbbá főleg a németországi Paderborn vidékén.

Útszéli szobra áll – nyilván jószágvédő célzattal – Nagycenken, föltehetően a Széchenyi-család pietásából. Lábánál két oroszlán hever.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 23. péntek, 11:53 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Szeptember

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Szeptember

„Ki mint vet,

úgy arat.”

(közmondás)

Ház és udvar. A vetőre szánt magot tisztogassuk. A gabonát gyakran meg kell forgatni. A netán hibás utakat rendbe kell hozni, a kutat tisztogatni.

Szántóföld, rét, legelő. Az őszi vetést e hónapban már mindenfelé meg kell kezdeni. A vetőszántásra különösen ügyeljünk, hogy az kellő módon történjék, azért is mindenekelőtt fogassunk hozzá inkább jóval előbb, semmint hogy az elkésés miatt el kellessék hamarkodni a munkát. Széleset fogatni, miáltal igen nagy magházak esnek, főleg, ha csak magházra vetünk, - semmi esetre sem kell engedni, mivel ennek az a következése, hogy már a vetésnél a vetőmag legnagyobb része a magház közötti mélyedésekbe pereg s a boronálás által még több kerülvén oda, míg a magházak élén alig marad egy-két szem a magból, addig a magházmélyedésekbe meg túlságosan sok is jut, minek azután az a következése, hogy míg egy része a túlsürű állásnál fogva elcsenevész s kivész, más része meg mélyen takartatva alá, ki sem kél; nem csuda, ha ily esetben bármi sürüen vetünk is, mégis ritka lesz vetésünk, miért is a vetőszántásnál, ha szórva magházra vetünk, kétszeres figyelmet kell fordítani az apró forgatásra. Főleg könnyebb természetű földeken a vetés előtt – s ezt a rozs különösen megkivánja – a földet legalább 4-5 napig hagyjuk megülepedni. Homokos talajokon a vetőszántást 8-10 napig se árt ülepedni hagyni. Szabály szerint a rozsot mindig előbb kell vetni a búzánál, mivel a rozs csak akkor szokott jó termést adni, ha még ősszel elbokrosodott, miután tavasszal hamar szárba hajt, míg a búza elbokrosodása meg jobbára tavasszal történik. A bevetett földeket körül kell szegni és elegendő s kellő irányba vezetett vízvezető barázdákkal látni el. A korai kukoricza-fajok: Cinquantino, Pignoletto, e hónap végén már törhetők, de legbiztosabban a legkorábbi székelytengeri. E hónapban a burgonyaszedés is kezdetét veszi. A burgonyát a kiásás után azonnal osztályozni kell s a szerint használni fel vagy rakni, el, a mint melyik mire való. A vetni való burgonyának meghervasztása, megfonnyasztása tapasztalat szerint igen kitünő eredményűnek mutatkozott a termés emelésére. A leggondosabban őrizni kell a magnak való burgonyát a kicsirázástól, mit is a burgonyának fonnyasztás s száraz, szellős, és világos helyen való tartása által lehet elérni. Jó lesz tehát a vetni valót meg fonnyasztani mielőtt elrakjuk. Ugyanis a vetni való burgonyát azonnal a kiásás után valami jó száraz helyen vékonyan leterítve fonnyasztjuk meg s aztán valami száraz, világos pinczébe, hol a fagytól tartani nem lehet, vékonyan elterítve tesszük el.

Módosítás dátuma: 2016. május 15. vasárnap, 08:32 Bővebben...
 

Szeptember 12. Mária nevenapja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 12. Mária nevenapja

Mária nevenapja (festum nominis Beatae Mariae Virginis) külön helyi ünnepként az újkorban bukkan föl, de csak Bécs fölmentése (1683. szept. 12.) után, Szent XI. Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé az Egyházban. Mint ismeretes, a győzelmet hamarosan követte hazánk felszabadítása is, amelyet a barokk Regnum Marianum szintén Mária közbenjárásnak tulajdonított.

A kultuszt Közép-Európában főleg a passaui Mariahilf-kegykép tisztelete hatalmas erővel ihleti. Erre itt csak röviden, a legszükségesebb tudnivalókra emlékeztetve utalunk, bővebb tárgyalásra, kifejtésre a búcsújárásról tervezett munkánkban kerül sor. Tudjuk, hogy Bécs ostroma alatt Lipót és udvara Passauba menekült, és itt könyörgött a kapucinus Mariahilf-kolostor kegyképe előtt a szabadulásért. Amikor ez bekövetkezett, a kegykép a győzelem napjának is szakrális szimbólumává lett és villámgyorsan elterjedt. A XVIII. században hazánkba települő németek, de a magyar kamarai telepítések is szívesen választják az új templomok, kápolnák titulusául Mária nevét, és legtöbbször éppen a Mariahilf-kegykép másolatát, művészi átköltéseit helyezik oltárukra. A század pestisjárványai alatt is jelesnek, foganatosnak érzik a segítségét.

A jámbor kordivatból természetesen a törzsökös magyarság sem marad ki, és – nyilván főpásztori sugallatra is – újjáépült, vagy egészen új templomaink szép számmal helyezik magukat Mária nevének oltalmába. A kultusz azonban német, illetőleg németes jellegét máig megőrizte. A gyakorlat különben tükrözi a Tridentinum után bontakozó barokk jámborság dinasztikus vonásait: a Regnum Marianum hazai és a Mariahilf birodalmi képzetköre egymást mintegy kiegészíti.

Hercegfalva (újabban Mezőfalva) német eredetű faluban élt még századunk első évtizedeiben is egy pasztorációs célzatú szokás, amelyet valamelyik cisztercita plébános kezdeményezhetett.

Az ünnepre az öregek minden évben öt legényt és öt lányt jelöltek ki, akik jámborságukkal, tisztes viselkedésükkel, egyúttal magyar nyelvkészségükkel kiváltak. Ezek az ünnepen meggyóntak, megáldoztak, délután pedig a templomi ünnepség keretében a pap valamennyit olvasóval ajándékozta meg, két legénynek és két lánynak pedig beszéd keretében még külön gyűrűt, pénzösszeget, illetőleg fátyolt, menyasszonyi koszorút nyújtott át.

Módosítás dátuma: 2012. szeptember 24. hétfő, 16:39 Bővebben...
 

Szeptember 25. Gellért

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 25. Szent Gellért


A kőteleki Szent Gellért Általános Iskola, fotó: Benedek CsabaVelencében (Itália) született 980 körül, Budán halt meg 1046. szeptember 24-én. Szent Gellért Csanád első püspöke. Előkelő velencei Morosini család sarjadéka, aki öt éves korában súlyosan megbetegedett. Szülei egyetlen gyermeküket a kor jámbor szokása szerint szerzetesi ruhába öltöztették, vagyis Istennek és a bencés rend szentjeinek oltalmába ajánlották. Huszonöt éves korában rendtársai őt tették meg a monostor perjeljévé, majd Vilmos apát javaslatára, tudásának elmélyítése végett, másodmagával Bolognába küldték, hogy később elfoglalhassa a kolostori iskola egyik tanári posztját. 32 évesen tért vissza a Szent György szigeti monostorba, de nem sokáig tanított, mert Vilmos apát halála után őt választották meg szerzetestársai apátnak. Hamarosan lemond azonban a klastrom „fejedelemségéről”, hogy majd Jeruzsálemben remetéskedjék. Útközben Dalmáciában hajótörést szenved. Ez alatt a több hétre elhúzódott kényszerpihenő közben Gellértnek nem egyszer nyílt alkalma, hogy megbeszélje útitervét az ugyancsak ott időző Razina, más nevén Gaudentius pannonhalmi apáttal, aki szerette volna őt megnyerni magyarországi kolostoralapítási és térítői tervének. Gellért azzal a nem titkolt szándékkal engedett unszolásának, hogy Magyarországon keresztül könnyebben eljuthat majd a Szentföldre. Átkelvén a part menti hegyláncokon, majd a Dráván, 1015. május 3-án érkeznek Pécsre, Mór püspökhöz. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal onnan Székesfehérvárra, István királyhoz mennek. Nagyboldogasszony napján járul Gellért a király elé, és találkozásuk hatására István meghívja őt Imre fiának nevelőjéül. Nyolc éves volt ekkor Imre, és szentünk 7 évig nevelte az esztergomi királyi palotában. Tanítványának életszentsége tanúsítja, hogy nevelő, oktató munkája nem veszett kárba!

Néhány év múlva szíve vágyát követve, a bakonybéli remeteségbe vonul. A monostor melletti erdei kunyhóban tudott leginkább elmélkedni és dolgozni. Ekkor írta szentírásmagyarázó munkáit, többek között a Zsidókhoz írt levélhez és Szent János apostol I. leveléhez. Kár, hogy e munkái mind elvesztek. Kb. 1028-ig örülhetett a monostor csendjének és erdei magányának. Ajtony vezér legyőzése után Szent István hívatta, hogy rábízza a Maros menti egyházmegye megszervezését. Ajtony annak idején a bizánci császárság szomszédjaként görög szertartás szerint vette föl a keresztséget, s telepített Marosvárra néhány görög szerzetest. Csanád vezér ostroma után ugyan elmenekültek, de pl. Oroszlámoson még a 13. sz. elején is voltak.

Módosítás dátuma: 2016. október 04. kedd, 10:22 Bővebben...
 

Szeptember 20. Szent Euszták

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 20. Szent Euszták

Euszták, előző nevén Placidus a II. században élt, pogány katonaember volt. Legendája szerintTraianus császár hadvezére, akinek egy vadászat alkalmával megjelent egy szarvas, melynek agancsai között a megfeszített, fénykoszorús Krisztus volt látható. Ekkor megtért és családjával együtt megkeresztelkedett. Hite miatt száműzték, majd visszatérve háborút vezetett a barbárok ellen. Amikor pogány áldozat bemutatását követeltek tőle, megtagadta, ezért Hadrianus császár feleségével és fiaival együtt a vadállatok elé vettette, majd megolvadt ércben elégették. Kódexirodalmunkban nem történik róla említés, azonban a Gesta Romanorum ismeri a történetet:

Plácidus egykor, midőn vadászni ment volna ki, talál egy sereg szarvasra, mellyet űzőbe vévén, egyik szarvas a többi közül legnagyobb és legtekintélyesebb kiszakad, a szolgák mind a sereg szarvas után tartanak. Plácidus pedig egyedül válik a nagy szarvas után, ki egy igen nagy erdőre viszi, mellyet minden igyekezetivel kívánt megejteni. Azonban a szarvas egy kőszikla tetőn megállapodik, kire szorgalmatoson nézvén Plácidus, a szarvai kőzött látott egy keresztet, a napnál is fényesebbet, és azon a Krisztus képit. Azonban mint régenten a Bálám szamara, megszólal a szarvas és mond: óh, Placide mit üldösz engem? Én te kedvedért jöttem. Én vagyok az, akit te tudatlanul tisztelsz. A te imádságidat és alamizsnáidat bévettem, és azt akarom, hogy ezáltal a szarvas által, akit te vadászásoddal kergetsz, hogy én is vadászással megfogjalak téged. Némellyek azt tartják, hogy a kép szólalt volna meg a szarvas szarvai közzül.

Mellyet hallván Placidus, megijed és a földre esik, és mintegy óra múlva eszére tér és mond: Uram, jelentsd meg magadat, ki vagy, aki szólasz, hogy higyjek. Én vagyok – úgymond a szózat – a Krisztus, ki a földet és az eget teremtettem…

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 17. szombat, 11:17 Bővebben...
 


1. oldal / 20

Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net

Névnap

Ma 2017. október 17., kedd, Hedvig napja van. Holnap Lukács napja lesz.

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 10 vendég böngészi