"Az igaz ember pedig hitből él" (Róm 1: 17/b) Az 500 éves protestantizmus Jász-Nagykun-Szolnok megyében

2017. június 18. vasárnap, 13:25 Benedek Csaba
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

"Az igaz ember pedig hitbÅ‘l él" (Róm 1: 17/b)

Az 500 éves protestantizmus Jász-Nagykun-Szolnok megyében

Virtuális kiállításvezetÅ‘ (a cikk végén találja fotóalbumunkat).

2017. június 8-tól július 23-ig láthatták az érdeklÅ‘dÅ‘k a Szolnoki Galériában (5000 Szolnok, Templom út 2.) a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársai által a reformáció 500. évfordulója alkalmából készített kiállítást. A tárlat létrejöttét közel 2 éves kutatómunka elÅ‘zte meg, Jász-Nagykun-Szolnok megye legjelentÅ‘sebb protestáns felekezeteit felkeresve nézték végig a kutatók a klenódiumokat (ereklyéket), templombelsÅ‘ket, fotókat és a hitélettel kapcsolatos tárgyi anyagot.

A kiállítás célja nem csupán az 500 éves reformációra való emlékezés, az ünneplés volt, a szervezÅ‘k a néprajzi, művészettörténeti és történelmi háttér bemutatása mellett zászlajukra tűzték a hitélet megelevenítését is. Így a sok relikvia mellett az emberélet fordulóihoz (átmeneti rítusok) kötÅ‘dÅ‘ népszokásokat, a visletet, az iskolaügyet, a lakásbelsÅ‘t, a református könyvészetet és a vallásgyakorlat számos tárgyi kellékét (Bibliaolvasó kalauz régen és ma, falra akasztható igeversek) is szemügyre vehették a látogatók. A tájékozódást tablók segítették, így a protestantizmus rengeteg olyan területére láthattak rá az érdeklÅ‘dÅ‘k, melyekrÅ‘l ritkán esik szó a hétköznapi életben; a reformáció kialakulása, okai, történelmi, társadalmi háttere, elterjedése Európában és hazánkban, Jász-Nagykun-Szolnok megye csatlakozása a protestantizmushoz, az egyház szervezeti felépítése, a konfirmáció és úrvacsora sákramentuma (szentsége), az esketés, temetés (fejfák), a könyvnyomtatás vagy az iskolaügy fontossága.

A tárlat a rendszerváltás elÅ‘tti idÅ‘ket kívánta megeleveníteni, így az azóta keletkezett egyházak és kisegyházak kimaradtak belÅ‘le. Jász-Nagykun-Szolnok megye jelentÅ‘s része református vallású, az evangélikusok 4 településen vannak jelen (MezÅ‘túr, Tiszaföldvár, Csépa, Szolnok).

Az ereklyék bemutatásánál figyelembe vették, hogy minden korból, korszakból, típusból, anyagból legyenek használati tárgyak. A felbecsülhetetlen értékű relikviák (úrasztali kannák, kelyhek, tányérok, terítÅ‘k) mellett számos meghökkentÅ‘, ritka darabbal is találkozhattak a látogatók. MegtekinthetÅ‘ volt egy úrvacsorai karcagi kanna, mely egy I. világháborúban elhunyt honvéd családjának ajándékaként került a gyülekezethez, és urnára emlékeztetett, egy tiszaburai keresztelÅ‘kancsó, amelyet egy nemesi család 2 évesen elhunyt kisgyermekének emlékére adományoztak az eklézsiának. Látható volt Badár Balázs világhírű mezÅ‘túri (mű)fazekas mester 4 pálinkás butellája, melyek énekeskönyvet mintáztak, valamint egy szecessziós balkáni típusú edénye is. Ezen kívül az újabb edények közül a bort nem ivóknak úrvacsorai kisméretű poharait is felvonultatta a kiállítás, de megtekinthetÅ‘ volt egy söröskupából kialakított úrasztali kanna is, melyen ókori csatalajelenet és ajándékozási szöveg, dátum is olvasható.

Számos tárgyat érdekes történetek lengtek körül, az egyik úrvacsorai kanna a rendszerváltás után egy tyúkudvarból kerül elÅ‘ és 20000 Ft-ért vásárolta vissza magának a gyülekezet, míg az öcsödi csigacsinálók egyedülállóan a református énekeskönyekre hasonlítottak. Igen megható történetet mesélt el egy úrvacsora készlet, melyet betegekhez vittek. A paraszti közösséget elhagyó, Délvidékre kirajzó csoport magával vitte azt 1785-ben, de ahogy a népi kultúra nem szívleli a beköltözÅ‘ (idegen, gyüttment) embereket, az azt elhagyót is büntette. Így történt meg, hogy a visszatérÅ‘kre 25-öt verettek volna, az eklézsia ezt törvénybe is iktatta, amit aztán csak nem olyan régen törölt el a presbitérium (nevetségesnek hatott, hogy az adott település már testvérváros, de a visszatérÅ‘ket még mindig botütéssel fenyegetik). A kiállításban szereplÅ‘ készletet a gyülekezet újra elkészíttette, így az az eredeti 1935-ös másolata.

A tárlat legértékesebb három tárgyát külön vitrinben helyezték el, itt kapott helyett a tiszaderzsi Báthory-kehely, a tószegi Cseh György-kehely és a tiszaugi ón kehely. A páratlan művészettörténeti, néprajzi kollekció ebben a formában még soha nem volt közszemlére téve, így bátran kijelenthetjük, nagy élményben lehetett része azoknak, akik megtekintették.

Módosítás dátuma: 2017. augusztus 15. kedd, 17:05