Boldog Új Évet Kívánunk!

Szerkesztőségünk minden kedves olvasónknak boldog új esztendőt kíván Isten áldásával!

Segítsünk a Folkrádiónak!

A Folkrádió egy nonprofit internetes rádió, amely éjjel-nappal népzenét sugároz. A műsor túlnyomó részében a magyar nyelvterület népzenéjét játsszák, de helyet kap a szomszédos területeken élő népek zenéje is.

A Folkrádió.hu működtetése napi 3000 Ft-ba kerül. A pályázati források apadása és az adó 1%-ának csökkenése miatt saját erőforrásaikból csupán 2013-ra van elegendő pénzük. Keresik azt a 365 embert, akinek fontos annyira a Folkrádió, hogy egy napi működését fedezze. Több úton is el lehet nekik juttatni az adományokat: internetes adományvonalon keresztül, átutalással valamint Paypal-lal (ezekről ITT tájékozódhat). 

Facebook oldaluk szerint az év 70%-ára összejött a pénzük. A maradék 30%-ra keresnek még adakozókat.

Kérjük, akinek lehetősége van, támogassa ezt a nemes ügyet!

„Mint a fonóban…” – kézműves adventi kiállítás Abaújszántón

Az Abaújszántói Kézimunkázók Baráti Társasága bizonyára nem ismeretlen az oldalunk rendszeres olvasóinak számára, hiszen már egy korábbi cikkünkben bemutattuk őket.  Elfogadva a kedves invitálást az adventi kiállításra, ismételten kamerával látogattuk meg a Hollókői Vendégházat, ahol a jókedv, a meleg-családias hangulat és forralt bor illata fogadta az érkező vendégeket.

Szeretnék követendő példaként állítani az ehhez hasonló összejöveteleket, ahol politikai és felekezeti megosztottság nélkül talál ember az emberre és mutat jó példát a felnövekvő generációnak is.

Erdélyen innen – Alföldön túl. A Fekete-Körös völgye a századfordulón

Új kiállítás a Néprajzi Múzeumban

2013. november 8. – 2014. március 16.

A Fekete-Körös völgye Nagyváradtól délkeletre található, az Erdélyi-szigethegység és az Alföld között, ahol a folyóvölgyekben a 20. század elején a román többségű népesség közé ékelődve mintegy húszezer magyar élt. Györffy István néprajzkutató 1911-ben hosszabb terepmunkája során módszeresen végigjárta ezt az etnikailag és földrajzilag is zárt és feltáratlan területet, ahol hiánypótló néprajzi tárgyakat gyűjtött, helyszíni fotókat, rajzokat, feljegyzéseket készített. A máig meghatározó néprajzi kutatás leginkább egy régészeti lelethez hasonlítható, amelyen keresztül feltárul a századforduló modernizálódó Magyarországának egy régebbi korokról árulkodó, archaikus és felfedezetlen paraszti világa. A l02 évvel ezelőtti néprajzi gyűjtés egyedülálló anyaga: népviselet darabok, kerámiák, rajzok, fényképek és térképek – több száz unikális darab – most először láthatóak önálló kiállításban.

Györffy István földrajzos egyetemi tanulmányait befejezve indult el a Néprajzi Múzeum gyakornokaként 1911. augusztus 6-án első nagy néprajzi gyűjtőútjára: a Fekete-Körös völgyébe. Szemléletének újszerűségére jellemző, hogy földrajzi és történeti (levéltári) forrásokon alapuló terepmunkáját komplex megközelítéssel és innovatív gyűjtési, dokumentálási módszerekkel végezte. Bár néprajzi terepmunkája során a településszerkezet, az építkezés, a lakáskultúra és a viselet dokumentálására, tárgyainak gyűjtésére helyezte a hangsúlyt, egész kutatását áthatotta újszerű látásmódja, ahogy kortársa, Viski Károly írta róla: „Nem volt a jelenségek puszta leírója. […] Mindennek a történeti hátterét, okát, eredetét szerette volna látni”. Györffy a Fekete-Körös völgyében a jelenkort kutatta, az éppen zajló kulturális és társadalmi jelenségekre és változásokra főkuszált, a pillanatnyi állapotot, a folyamatokat és az összefüggéseket igyekezett feltárni.

Györffy István az 1920-30-as évekre a néprajztudomány meghatározó alakja lett, többek között ő alapította a budapesti néprajz tanszéket. A nagyközönség leginkább arról ismeri, hogy szerzője és szerkesztője volt Bátky Zsigmond és Viski Károly mellett a magyar népi kultúra első, széles körben népszerű tudományos összefoglalójának, az 1933 és 1937 között négy kötetben kiadott Magyarság néprajzának. A gazdag illusztrációs anyaggal megjelent kötetekben a Fekete-Körös völgyi gyűjtés fotói, rajzai is nagy számban előfordulnak. A Györffy által írt Viselet fejezetben a Fekete-Körös völgy a főszereplő: az alig 20 ezres lélekszámú magyar közösség tárgyai képviselik a népviselet legarchaikusabb elemeit, mint pl. a szűrposztót és a fehér vászon viseletet.