Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Hírek

Bathó Edit: A jász viselet

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Bathó Edit: A jász viselet

A Jász Múzeumért Alapítvány 2013. június közepére, a XIX. Jász Világtalálkozó alkalmából tervezi megjelentetni Bathó Edit: A jász viselet című könyvének második, bővített, javított kiadását a Jászsági Füzetek című sorozat 50. köteteként. A B/5-ös formátumú, keménytáblás, mintegy 220 oldalas, 150 fekete-fehér és színes fotót tartalmazó könyv teljes áttekintését és összefoglalását adja a jász viselet mintegy 700 éves történetének.

A könyv útmutatást és segítséget ad a 21. századi jász viselet megismeréséhez (alapanyagok, varrás, kiegészítők) és viselésének módjához. Közzéteszi az egyes viseleti darabok kicsinyített részlet- és alkatrészrajzait, látványterveit, amelyek pedig segítséget nyújthatnak a viselet elkészítéséhez.  

A jászok viseletének első monografikus összefoglalása 2004-ben látott napvilágot, s végigkísérte a viselet fejlődésének korszakait, bemutatta az öltözet jellegzetes darabjait, szólt a 20. század eleji megszűnéséről és az 1990-es években történt csodálatos feltámasztásáról.

A jász viselet a 18-19. században élte virágkorát, de az I. világháborút követően teljesen kiszorult a használatból, s lassacskán feledésbe merült. 1995-ben a Jászkun Redemptio 250 éves évfordulójának megünneplése adott jó alkalmat a rég elfeledett jász viselet feltámasztására. Az elmúlt 18 év alatt varróműhelyek alakultak, s megteremtődtek viselésének alkalmai is. Elmondhatjuk, hogy a jász viselet napjainkban a reneszánszát éli. Egyre gyakrabban esküszik jász viseletben a menyasszony és a vőlegény, vagy csak a lakodalomban éjfélkor öltik magukra a jász menyecske és az újember ruhát. Tárgya lett az ajándékozásnak is, egyre többen készíttetnek és adnak ajándékba (például szülők, nagyszülők a távol élő gyermekeinek, unokáiknak) főkötőt vagy teljes jász viseletet.

A Jász Múzeumért Alapítvány a készülő könyvre – a hagyományokhoz híven – most is előfizetőket vár.

A könyv előfizetési ára 3.000.-Ft.

Előfizethető a Damjanich János Múzeum titkárságán (56/421-602, titkarsag(kukac)djm.hu) 2013. május 20-ig.

 

Bemutatkozik az Abaújszántói Kézimunkázók Baráti társasága

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Bemutatkozik az Abaújszántói Kézimunkázók Baráti társasága 

Társaságunk 2012 októberében tartotta meg alakuló ülését. Az ötlet azért fogalmazódott meg bennem, mert tudtam, hogy sokan, sokféle elképzelés birtokában kézimunkáznak a településünkön, és szerettem volna, ha megismerjük egymás munkáit. Továbbá szándékunk egymás segítése és régi értékeink felelevenítése.

Módosítás dátuma: 2013. február 18. hétfő, 16:06 Bővebben...
 

Ipolyságon magyar zászló, de még vár Komárom… Az első bécsi döntés

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Ipolyságon magyar zászló, de még vár Komárom…

Az első bécsi döntés

„Ipolyáságon magyar zászló, de még vár Komárom.

A pozsonyi sétatér hív, s a kassai várrom.

Nyitra, Ipoly, a kis Hernád vize ma még tiszta.

De piros lesz, ha nem kapunk mindent-mindent vissza!!”

Trianon után Magyarország legfőbb célkitűzése az volt, hogy elszakított területeit visszaszerezze. A revízióra kedvező lehetőség először 1938-ban érkezett el. A Magyarország és Csehszlovákia közötti tárgyalásokra október 9-13 között, Komáromban került sor, ahol Kánya Kálmán külügy- és Teleki Pál oktatásügyi miniszter képviselte hazánkat. Mivel megegyezni nem tudtak, a müncheni egyezményt aláíró nagyhatalmak bíráskodását kérték a felek. A franciák és a britek érdektelenségre hivatkozva kivonták magukat a tárgyalásból, így a németek és az olaszok hozták meg a döntést. Az első bécsi döntést 1938. november 2-án hirdették ki, mely révén visszakerült hazánkhoz Felvidék alsó, többségében magyarok által lakott része. Mintegy tizenkétezer négyzetkilométerrel együtt egymillió lakos lett újra magyar állampolgár. Néhány hónappal később, Csehszlovákia 1939. márciusi megszűnésekor a magyar kormány egy katonai akcióval visszaszerezte Kárpátalját is.

Ipolyság volt az első település, amit Csehszlovákia a döntés értelmében visszaadott Magyarországnak. Ennek megünneplésére ünnepélyes keretek között 1938. október 11-én országzászlót avattak a városban.  Tóth Imre regényében így írt erről:

Módosítás dátuma: 2016. november 02. szerda, 11:51 Bővebben...
 

Az igazságot is meg lehet szokni…

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Az igazságot is meg lehet szokni…

A második bécsi döntés

 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés értelmében a Partium nagy része, valamint Észak-Erdély a Székelyfölddel egyetemben visszakerült Magyarországhoz.

A két világháború közötti Magyarország külpolitikájának legfontosabb célja az elcsatolt országrészek visszaszerzése volt. A magyar és román fél közötti tárgyalások augusztus 16-án kezdődtek meg Turnu Severinben, magyar nevén Szörényváron. Hazánk mintegy hetvenezer négyzetkilométert követelt vissza az elcsatolt területekből, míg a román fél lakosságcserét és területi autonómiát ajánlott. A tárgyalások így hamar megszakadtak, s mindkét ország mozgósította hadseregét. A német kormány, hogy megakadályozza a háborút, német-olasz döntőbíráskodást javasolt. A második bécsi döntésnek nevezett határozatot a bécsi Belvedere-palotában Joachim Ribbentropp német és Galezzo Ciano olasz külügyminiszterek hirdették ki, mely szerint 43.000 négyzetkilométernyi terület került vissza a magyar állam kebelébe, igaz, közel félmillió magyar így is az új határokon kívül ragadt.

Az eseményre Tamási Áron erdélyi írónak a kolozsvári bevonulást követő szavaival emlékezünk, aki diákkorában, a trianoni békediktátum kihirdetését követően még „törvénybíró" akart lenni, hogy „igazságot szolgáltathasson”:

„Nemcsak a Hargita tért vissza, hanem maga Ábel is visszatért. Azután, eszibe jutott neki, hogy számadást csináljon. Vajon minden terület visszatért-e a magyar hazához, olyan területek, amelyen ő járt? Akkor eszibe jutott, hogy Amerika se tért vissza, de Dél-Erdély különösen nem tért vissza. Akkor azt gondolta, hogy Amerikát nem bánjuk még, de Dél-Erdélyt azt semmi esetre, soha nem fogjuk hagyni. Tovább gondolkodott, s az jutott eszibe, hogy Surgyélánt fel fogja keresni, akivel együtt szenvedett a Hargitán, és meg fogja neki mondani, hogy most már ide, Észak-Erdélybe a magyarok bejöttek. S őt fel akarják kérni arra, hogy miután a muszkák őt megborotválták, s nagyon jó színben van, menjen el Dél-Erdélybe, és mondja meg ottan a románoknak, hogy térjenek vissza a magyar impérium alá, mert ott nem lesz nekik rossz dolguk. Hiszen az igazságot is meg lehet szokni."

A kolozsvári bevonulás a korabeli híradóban:

https://www.youtube.com/watch?v=eCg3VtAljM4

 

Módosítás dátuma: 2017. szeptember 03. vasárnap, 20:48
 

Meghalt Szabó László néprajzkutató

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Elment a barátunk, munkatársunk, legnagyobb néprajzosunk!

Szabó László, a jászok, palócok és alföldi magyarok kutatója, a társadalomnéprajz legkiválóbb teoretikusa itt hagyott bennünket

Szabó László, 2009. Fotó: Benedek Csaba2012. július 8-án Szabó László, legtöbbet publikáló munkatársunk, a legjobb humorú barátunk, „Tanár Úr” örökre elment. A társadalomnéprajz úttörője, a nemzetközileg is elismert professzor 72 éves volt.
Szabó László 1939-ben született Mátészalkán, de élete végéig sérelmezte, hogy a kórházi ellátás miatt személyi igazolványába nem gyermekkori települését, Fehérgyarmatot írták. A középiskolát Debrecenben végezte, s ide járt a Zenedébe is. 1963−ban szerzett Debrecenben magyar–történelem–néprajz szakos diplomát, és ugyanekkor került a Damjanich János Múzeumba történészként, ahová az öccse is követte, így Tanár úr az egyszemélyes múzeumban néprajzos lett. 1968−ban doktorált, 1974−ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1993−ban docens lett, 1994−ben habilitált, 1997−ben pedig akadémiai doktori címet kapott. Tanított a Debreceni Egyetemen, a Jászberényi Főiskolán. Munkája során kutató,gyűjtő és feldolgozó munkát egyaránt végzett, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumi szervezet meghatározó egyéniségévé, tudós muzeológusává vált. Tudományos fokozatain túl, egyebek mellett a Magyar Kultúra Lovagja, Szolnok város Ezüst Pelikán Díj cím birtokosa. “A Jászságért” Alapítvány kuratóriuma 2010-ben Jászságért Díjjal tüntette ki.
Publikációs listája 350 tételt is meghaladja, melyből 20 önálló kötetet jegyzett páratlanul termékeny munkássága alatt. Munkamódszerével, szemléletmódjával, kitartásával iskolát teremtett. A néprajzkutatók új generációja építkezett gyűjtéseinek tapasztalataiból. Múltunk krónikásaként fogott hozzá a Szolnok Megyei Néprajzi Atlaszának befejezéséhez, az Adatok Szolnok Megye Történetében pedig a megye településtörténeti adatait gyűjtötte össze munkatársaival. Szemléletét kitűnően tükrözi a Szolnok Megye Népművészete kötet, amely a népélet minden területét a népművészet szemszögéből mutatta be. Később a többi megye hasonló kiadványai közt egyik sem tudta ezt a felfogást magáévá tenni.

70. születésnapján zeneszóval köszöntik. 2009. Fotó: Benedek CsabaSzabó Tanár úr foglalkozott a magyar rokonsági rendszerrel, a munka néprajzával, népművészettel, s habár legtöbbet a társadalomnéprajz területéről írt, úgyszólván tudományunk valamennyi területén munkálkodott.

Kiváló humorát mindenki ismerte. Néprajzi gyűjtések alatt sokszor hangoztatta, ha el akarunk különíteni egy-egy eseményt, hogy mikor történt, akkor aszerint kérdezzünk, hogy az adatközlő a tragédiákra vagy a hülyeségekre emlékezik vissza jobban. A nők ugyanis inkább úgy pörgetik vissza az esztendő kerekeit, hogy „akkor halt meg keresztanyám”, míg a férfiak úgy, hogy „Pista bátyám akkor purcantott a prédikáció alatt”. Rengeteg együtt töltött múzeumi év után a nyugdíjban is talált magának elfoglaltságot.  Régi gyűjtéseinek adatait összerendezgette, s az adalékokat élete munkásságának esszenciáival bővítette véleménnyé, melyet honlapunkon osztott meg másokkal. Csodálattal szemlélte paraszti világunkat, nem csupán terep, vizsgálandó anyag volt számára a magyarság, a vidék, de látta annak lezüllesztését is, s néprajzkutatókra nem jellemzően, meg akarta menteni hazánkat, fajtánkat. Erre dolgozta ki élete végén a Tiszazugban azt a programot, melynek segítségével a magyarság felemelkedését remélte (a program ITT olvasható). Istennek hála, egyre többen ismerik fel, mennyire igaza volt! Sok terve volt még, szerette volna, ha egy Jászság cd-rom is készül korábbi cikkeiből. Igyekszünk ezeket az elindított folyamatokat befejezni, s gondolatait, észrevételeit szélesebb közönséghez eljuttatni.

2012. július 25-én kísérték el utolsó útjára barátai, munkatársai Szolnokon a Kőrösi úti temetőben.

Isten nyugtassa!

Módosítás dátuma: 2012. július 30. hétfő, 10:43
 


5. oldal / 18