2012. március 26. hétfő, 20:57
Béres Sándor-Kürtössy Péter
Eurázsia Történelmi Lovasút III.
Válaszút már az erdélyi Mezőségen egyik faluja. Erdélyi Mezőség néven hagyományosan az Erdélyi-medencének a Maros és a Szamos által közrefogott mintegy 5247 négyzetkilométernyi területét értjük. Napjainkban e területen közel háromszáz magyar, román és egykori szász település található, de a régiségben is sűrűn lakott vidéknek számított. Erdély legkorábban magyarok által benépesített területei közé tartozik, már a 10-11. században megszállták e vidéket. Természeti adottságainál fogva (sztyeppei jelleg, kiterjedt legeltetésre, földművelésre kiválóan használható terület) alkalmas volt arra, hogy szállást nyújtson a honfoglaló magyar nemzetségek számára, melyek leszármazottjai az erdélyi nemesség alaprétegét képviselték. Erdély mezőgazdaságilag legjobban hasznosítható területeként (neve éppen ezért sokáig Erdély granáriuma, gabonásháza volt), sűrű és túlnyomórészt magyarok lakta településhálózatával a középkor századaiban az erdélyi magyarság gerincének teremtett életlehetőséget. Természeti adottságainak köszönhető ugyanakkor az is, hogy a középkor háborús pusztításainak a legjobban ki volt téve, aminek eredményeképpen a 16-17. században a magyar lakosság száma nagyon megfogyott. A románság ekkor kezdett benyomulni a Mezőségre, s a magyarság elvesztette számbeli fölényét.
Módosítás dátuma: 2012. március 30. péntek, 09:46
Bővebben...
|
2012. március 26. hétfő, 06:00
Béres Sándor-Kürtössy Péter
Eurázsia Történelmi Lovasút II.
Az expedíció Székelyhídról a Bihar vármegyei Bályok
felé vette az irányt, ahová este kilenc órakor érkeztek meg. Mivel két évvel
ezelőtt is itt szálltak meg, már régi ismerősként, gazdagon terített
asztallal fogadták őket. Bályok Árpád-kori település, első írásos említése
1213-ból való. Elnevezését így magyarázzák: „A
nádasok közepén élt egy nagy kígyó. Az arra járó embereket megette. Egy Bályoki
Szilveszter nevű ember elhatározta, hogy megöli a kígyót. Nagy tükröt tartott
maga elé, úgy közeledett a kígyó felé. A kígyó meglátta magát a tükörben,
nekiugrott a tükörnek: azt gondolta, hogy egy másik kígyó van ott. Ekkor
Bályoki egy nagy karddal levágta a fejit. Az ő nevéről kapta a falu a Bályok
nevet.” A Berettyó jobb partján
fekvő településnek kétharmada református magyar.
Másnap korán reggel a „hepehupás vén Szilágyban” található Kraszna felé indultak a
csapat tagjai. A
Szilágyság egyik legkorábbi tájnevünk, már a 14. századtól említik a források.
A magyarság nem sokkal a honfoglalás után benépesítette a területet, s a
középkorban végig magyar népességű volt. Az etnikai egység a 15-16. században
bomlott meg, mikor is románok költöztek be a területre. A 18. században néhány
német faluval is bővült az etnikai paletta. Ma nagyobbrészt már románok lakják, jelentős magyar lakossággal.
Krasznára a lovasok este hét óra környékén érkeztek
meg. A lovakat már három napja csak vezetni tudták, mert az út csak aszfalton
vezetett. A
krasznai polgármester Pop Imre szívélyesen fogadta a vándorokat, a lovakat egy marhaistállóban
helyezték el, ahol borjúk társaságában tölthették az éjszakát. A lovasok egy
panzióban kaptak szállást a krasznai önkormányzat jóvoltából. A Zilahtól 14 kilométerre fekvő Árpád-kori
települést a Kraszna folyó szeli ketté. Református temploma a 14. század végén
épült négy fiatornyos épület, belsejét a 17. században készített festett
kazettás mennyezet díszíti. Ma is döntően kálvinista magyarok lakják. Kraszna
testvértelepülései a magyarországi Akasztó, Imrehegy és Kiskunlacháza, így
elmondható, hogy az anyaországgal való kapcsolattartása igen példaértékűnek
tekinthető.
Másnap,
a bőséges ordás reggelit követően tovább indultak a fiúk. Nehéz terep várt
rájuk, hiszen Krasznát félkörív alakban a Meszes-hegység veszi körül, melyen át
kellett kelni. A Meszes-hegység az Erdélyi-szigethegység északi részén fekszik,
annak alacsonyabb részei közé tartozik. Legmagasabb csúcsa a Perjei Magura 988
méteres magasságával, átlag magassága 700 méter, leginkább bükk- és tölgyerdők
borítják. Nevét a hegység belsejében található sok mészkőről kapta, de jelentős
ásványi kincse még a homokkő, az alabástrom a csillámpala és a gipsz.
Módosítás dátuma: 2012. március 26. hétfő, 06:43
Bővebben...
2012. március 11. vasárnap, 11:15
Béres Sándor-Kürtössy Péter
Eurázsia Történelmi Lovasút I.A Kazahsztánba tartó lovas expedíció március 1-én elindult. Az eredeti tervekhez képest mindössze annyi változás történt, hogy nem Bagról, hanem Jászágó községből vette kezdetét a nagy utazás. Március 7-én, Karcagon ünnepélyes fogadtatásban részesült a csapat, a város polgármestere egyéb ajándékok mellett egy kis zsák karcagi földet is küldött általuk a kunok őshazájába. Karcag a Nagykunság fővárosa, neve is egy kun személynévből ered, mely pusztai rókát jelent. A kipcsak-kun hagyományait erősen őrző településesen működik például a Kunszövetség, melyet nyugodtan tekinthetünk a kulturálisan meglehetősen aktív kazah-magyar kapcsolatok fő motorjának, s nem mellesleg itt található a Kazah Konzulátus vendégháza is. Március 9-én a csapat Hajdúbagoson pihenőnapot tartott. Az egykori ikerközség, Kisbagos és Nagybagos Bocskai István fejedelemtől kapott szabadalmakat 1605-ben, a település így a hajdú községek közé tartozott. A lakosságnak ma már csak mintegy 20%-át kitevő magyarság mai napig híven őrzi hajdú hagyományait A lovasokat Szabó Lukács Imre polgármester és Kocsis Zsolt alpolgármester fogadta. Eredetileg sátorban pihentek volna, de a vendéglátók figyelmességének köszönhetően a még nem teljesen befejezett tájházban kaptak szállást, így nem kellett szabadban tölteni az éjszakát a meglehetősen nagy hidegben. A lovak eközben a Szűcs tanya vendégszeretetét élvezték. A lovasok, Bencze István, Chemez Farkas és Béres Sándor délután egy órakor a helyi általános iskolában lovasíjász és csikós bemutatót tartottak az érdeklődőknek. A pihenőnap után, vasárnap folytatódik az út. Még Hajdúbagoson egy barát, a Debrecen mellett dolgozó állatorvos, Sztancs László meglátogatta a lovakat, hogy megvizsgálja őket. Mind a lovasok, mind a lovak (név szerint: Niki, Csabi és Rudi) egészségesen vágtak neki a következő etapnak. A következő állomás a Bihar vármegyei Székelyhíd lesz, ahol a helyi református gyülekezet és Pusztai Farkasok hagyományőrző csapat vendégszeretetét élvezhetik majd. A vállalkozást egyre nagyobb figyelem kíséri. Még az egyik kereskedelmi televízió is beszámolt az expedícióról. A tudósítás dicséretes, igaz, minden olyan nyilatkozott mondatot kivágtak belőle, mely a magyarságról, a lényegről szólt volna… Megnézem: http://www.youtube.com/watch?v=2iHNksREoAU&feature=youtu.be
2012. március 05. hétfő, 21:04
Kürtössy Péter
Beleveted magad?Kerüljön magyar zöldség és gyümölcs a magyar asztalokra!„Seperjen ki-ki a maga portáján! vagy… a maga portája előtt! Vegyük ezt szó szerint! A munka azzal kell, hogy kezdődjék, hogy ki-ki a szorosan vett portáját, azaz beltelkét (udvarát) és a ráeső utcarészt tegye rendbe. Ez nemcsak sepregetést, a hó eltakarítását, síkosság megszüntetését, a kátyúk kitöltését, az árok kipucolását, esetleg virágos kert vagy utcai fák gondozását, a kerítés javítását, lefestését, a belső udvar tisztán tartását jelenti. Ezt feltétlenül! Hanem az udvar, a telek funkcionális használatát is. Azaz rendbe hozott melléképületekben legyen állatállomány: baromfi, galamb, disznó, s ahol bírnak vele lábas jószág is, még ha ideiglenesen is: rövid hízlalásra, vágásra. Termeljük meg magunknak a húst, amennyire erőnk engedi. Nem kell piacra dolgozni, de belső fogyasztásra igen. Ugyanígy a beltelek kertjeiben teremjen meg a legszükségesebb konyhára való (zöldségfélék, gumós növények, fűszerek) és néhány gyümölcsfa adjon fogyasztható táplálékot embernek, állatnak. Régen ez természetes volt, ma nem az.” (Szabó László) A Visontai Mezőgazdasági Szövetkezet, a Szentesi Mag Kft. és az Organic Systems csapata figyelemreméltó kezdeményezést indított el a Gyöngyösi kistérségben található Visonta (Heves vármegye) községben.
Módosítás dátuma: 2012. március 05. hétfő, 22:02
Bővebben...
2012. március 04. vasárnap, 20:03
Béres Sándor
Eurázsia
Történelmi Lovasút. Etnográfiai kutatási tervBevezető
gondolatok
A
pásztortársadalmak legnagyobb részét az iparosítás, a fogyasztói társadalom
illetve politikai döntések világszerte átformálták, sok esetben elpusztították.
Az eurázsiai sztyeppe jelentős része azonban nem alkalmas a pásztorkodáson
kívül egyéb mezőgazdasági tevékenységre. Ezeken a területeken a pásztorkodás
túlélte a változásokat és alkalmazkodott. Az idomulás eredményeként a
hagyományosban gyökerező, de attól eltérő új életforma és társadalom alakult
ki, amiről azonban máig nem rendelkezünk átfogó képpel. Pedig ennek ismerete
elősegíthetné más hagyományos pásztor életformák - például a magyarországi -
hatékony fejlesztését.
Célkitűzés
A kutatás
feladata, hogy átfogó bepillantást adjon a nyugati sztyeppe
pásztortársadalmainak jelenkori és múlt századi életformájába a hagyományos
állattartás korábbi és mai állapotának megismerésén keresztül.
I.
Tájtörténet
Mennyiben
tekinthető hagyományos alapúnak a mai sztyeppei pásztorkodás a vizsgált
területeken? Mennyiben volt erőszakos illetve tudatos a változás?
II.
Társadalomnéprajz
Milyen
történelmi és személyes események játszottak közre a mai életforma és gazdasági
rend kialakulásában? Mik a jövőképek? Hogyan értékelik a múltat?
III.
Agráretnográfia
A
jelenleg alkalmazott gazdálkodási eljárások és elvek megismerése. Haszonvételi
formák, munkamegosztás, megélhetési stratégiák. Történtek-e kísérletek a
hagyományokhoz való visszatérésre és ezek milyen eredménnyel jártak?
Módosítás dátuma: 2012. március 05. hétfő, 07:39
Bővebben...
|
|