Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

„Aki embernek hitvány, magyarnak is alkalmatlan.”

E-mail Nyomtatás PDF

„Aki embernek hitvány, magyarnak is alkalmatlan.”

Tamási Áron novellájának csattanója, mely közmondássá vált magyar népünk ajkán

A néprajzkutatók egyik alapdefiníciója a folklorizáció, amelyet még az egyetem első félévében a Bevezetés a néprajztudományba (minden tudomány a saját diszciplínájának alapjaival ismerteti meg a diákjait) tantárgy keretében sajátít el a lelkes hallgató. Arról a jelenségről van szó, amikor egy hivatásos művészeti alkotás az egyszerű ember mindennapjainak része lesz, azt a közösség (újabban olykor szubkultúra) ízlésére formálva alakítják és illesztik bele a kultúrába.

Ilyen például, ahogy a Biblia verseiből közmondások lesznek (Ki kardot fog, kard által vész el, Aki másnak vermet ás, maga esik bele, Ki nem dolgozik ne is egyék, Ember tervez, Isten végez, Gyümölcseiről ismerni meg a fát, Jobb adni, mint kapni, Ki mint vet, úgy arat, Ne ítélj, hogy ne ítéltess, Nyomtató lónak ne kösd be a száját, Szemet szemért, fogat fogért, Utolsókból lesznek az elsők).

Módosítás dátuma: 2020. április 10. péntek, 14:38 Bővebben...
 

Áldott Húsvéti Ünnepet!

E-mail Nyomtatás PDF

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:11
 

Nagyszombaton

E-mail Nyomtatás PDF

Nagyszombaton

„A konyha felől nagyon ismerős, de nagyon szokatlan illatot hozott a szél. Ott bent – tagadhatatlanul – sonkát főztek. Igazi húsvéti szag terjengett az udvaron. A kemencében kalács sült s szaga elvegyült a főlő sonka fűszeres illatával.

 Nagyszombat van!  – gondolta Ágnes és megállt egy pillanatra. – Nagyszombat! Ilyen szag csak húsvét előtt van. – Egészen megilletődött ettől a megállapítástól, pedig már egy hete készülődtek Márival, hogy elmennek a feltámadásra. […] Ágnes bement a szobába. A sonka szaga ide is utána lopakodott, de nem bánta. Kinyitotta az ablakot és elnézte a kék eget, azután lassan öltözködni kezdett. Ma nem akart többet dolgozni, nagyszombat volt… 

Délután négy óra körül elindultak Szentbék felé. Lassan, megfontoltan lépegettek, nem volt sietős a dolguk, hiszen a feltámadást nem lehet megkezdeni, míg haza nem hajtott a csordás, meg a kanász. Meg-megálltak a szomszédok földjénél, megnézték, megdícsérték, vagy ócsárolták, ahogy éppen megérdemelte. Alkonyodott már, amikor beértek a faluba. A házak fehérre meszelve, ünnepi díszben várták a húsvétot. A kiskertekben nyilott a lila jácint, meg a nárcisz s illatukba itt is sonka-, meg kalácsszag vegyült. A fiatal asszonyok, leányok feltürt szoknyával iparkodtak végleg kiszépíteni az utcát, ami nem volt egészen felesleges igyekezet tőlük, mert hiszen pár pillanattal előbb haladt el az utcán a tehéncsorda, meg a sertésfalka. A házacskák kéménye ég felé küldte füstjét, s a füst fekete szalagja beléolvadt az alkonyat nagy szürkeségébe.

Azután megindult a feltámadási körmenet. Ágnes ott ment a nép között és énekelte: – Feltámadt Krisztus e napon. Alleluja, hála légyen az Istennek! 

A lelke végtelen békességgel telt meg. – Alleluja, hála légyen az Istennek! –mondta az ajka, a szíve, minden sejtje, vérének minden cseppje. – Alleluja, alleluja…”

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:19 Bővebben...
 

Nagycsütörtök

E-mail Nyomtatás PDF

Nagycsütörtök

Az utolsó vacsora egy parasztházban, 2002. Cserépfalu, Benedek Csaba fotója

Nagycsütörtök az Oltáriszentség szereztetésének ünnepe, Jézus szenvedésének kezdete. Bátai neve csonkacsütörtök. Ritkán zöldcsütörtök neve is hallható.

Nagycsütörtökön történt az ősegyházban a nyilvános bűnösök kiengesztelése. A vezeklők egész nagyböjtben itt, az előcsarnokban kérték a templomba menő híveknek érettük való imádságát. Később szinte napjainkig, a koldusok helye, tápaiasan kúdúsok szinje volt, akik a nekik nyújtott alamizsna fejében a hívek boldogulásáért, halottjaik üdvösségéért imádkoztak.

A hajdani vezeklők a templom előtt leborultak, majd a Miserere-zsoltárt énekelve, bevezették őket, kinyitván a templom minden ajtaját. Így fejezte ki az Egyház a teljes bűnbocsánatot.

Az egri egyházmegye 1509-ben megjelent Ordinarius-a még tartalmazza a nyilvános vezeklők nagycsütörtöki kiengesztelésének liturgiáját. Ez nyilván hazánk más püspökségeiben sem volt ismeretlen.

Módosítás dátuma: 2020. április 10. péntek, 10:50 Bővebben...
 

Annyit él az ember, mennyit örömmel él

E-mail Nyomtatás PDF

Annyit él az ember, mennyit örömmel él

A csendes béke, a tiszta öröm nagy értéke szól ebből a mondásból.

Az ember élete tele van vesződséggel, búval, bánattal, csalódással. Az öröm csak keveseknek és csak kis részben jut osztályrészül. Pedig mit ér az élet úgy-e bár? — búval, bajjal, vesződséggel, keserűséggel? Azt mondjátok, bizony egy hajtófát sem.  De nem úgy ám! Jó, hogy Isten bajt, bút, vesződséget küld reánk. Nem tudnók becsülni a tiszta örömöt, tehát magát az életet. Mert a bölcs mondása szerint csak annyit élünk, a mennyit őrömmel élünk: úgy minden erőnkből arra kell törekednünk, hogy a bajt, bánatot, vesződséget, elégedetlenséget távol tartsuk magunktól.

Hja, úgy-e bár, ha ez tőlünk függne? Hát hiszen tőlünk függ-e, hogy a hirtelen villám le ne sújtson? Pedig a baj, a bú, bánat úgy jő néha, mint a fellegek menyköve. Amondó vagyok, hogy bizony, ha egyszer Isten úgy akarja, a menykőtől sem rejtőzködhetünk el. Sem kőházba, sem sehova. De bizony hogy hát óvatosak lehetünk a mennykővel szemben is. A betegséget is akárhogyan kerülgetjük, utolér az! De sokszor, nagyon sokszor kifoghatunk rajta. Így vagyunk a vesződségekkel, haraggal, ellenségeskedésekkel, melyek a mi örömeink legnagyobb ellenségei, melyek csak úgy tépdelik a mi napjainkat, vele együtt egészségünket.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:34 Bővebben...
 

Április 06. Boldog Notker bencés szerzetes

E-mail Nyomtatás PDF

Április 6.

Boldog Notker bencés szerzetes

Sankt Gallen kanton, 840 körül. +Sankt Gallen, 912. április 6.

Latin nyelven író középkori frank költő, zenész, sankt galleni bencés szerzetes. Őt tartják a Nagy Károly életéről szóló könyv (De Carolo Magno) szerzőjének. Egészen kicsi korától kolostorban nevelkedett, majd ott is lett szerzetes. 890-ben könyvtárosként említik őt, 892-től pedig a vendégek fogadását is rá bízták.

Megírta Szent Gallus, a kolostor alapítója élettörténetét. Amikor III. Károly a kolostorban tartózkodott, Notker beszélt neki Nagy Károly tetteiről, melyeket még fiatalon hallott a tanítótól. A király megbízta, hogy foglalja írásba valamennyit. A Gesta Karolival emlékezetes művet alkotott, amelyben a nagy uralkodó misztikus voltára helyezte a hangsúlyt, és megemlékezett a király egyház iránti gondoskodásáról. Zenei és irodalmi kezdeményezéseivel a kor szerzetesi iskoláinak énekoktatását kívánta korszerűsíteni. Egyes gregorián énekek szöveg nélküli dallamrészletei alá verseket készített, és ezzel valószínűleg ő alkotta meg a gregorián ének új műfajait, a trópust és a szekvenciát. Az elsők között írt strófikus költeményeket, amelyekben már rímeket is használt. A nagyobb ünnepekre komponált miséit a XVI. századig egész Európában énekelték. Húsvét ünnepi szentmiséjében a Victimae paschali laudes (A húsvéti Áldozatnak dícséretet) kezdetű szekvenciáját pedig ma is énekelik a római katolikusok, Babits Mihály fordításában.

Beszédhibája és foghíja miatt ő maga Balbulus, azaz Hebegő Notkernek nevezte magát. A kortársaitól „a Szentlélek edénye”, az utókortól „a költő”, míg a történészektől a „Sankt Galleni Notker” nevet kapta.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 18:44 Bővebben...
 

Virágvasárnap

E-mail Nyomtatás PDF

Virágvasárnap

A nagyhét első napja. Leggyakoribb neve: a Küriaké tón baión (görög), Dominica palmarum (latin), jelentése: a pálmaágak vasárnapja, mely az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulására utal. Azokon a területeken, ahol nincs pálmafa, használatos a virágvasárnap név, mely zöldellő vagy virágzó, nálunk a legkorábban virágzó fűzfaágakra utal (barka, barkaszentelés). Ennek köszönhetően a szertartást nálunk barkaszentelésnek is nevezik.

A római liturgiában a X. században találkozunk a pálmaszentelés és a körmenet rendjével. Ezen a napon a hívők telehordták a templomot pálmafákkal és összekötött ágakkal, ezeket megszentelték, s a zivatar, a villámcsapás és tűz ellen használták. Jézus szamáron ülő alakját körülvezették a városon, miközben énekeltek, a szamarat megdobálták pálmaágakkal, amiket aztán mindenféle varázslás űzésére használtak. Használták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés vagy villámlás elhárítására.

Göcsejben az iskolás gyermekek a tanító vezetése mellett szombaton ünnepélyesen mentek a barkáért a közeli erdőbe vagy hegyre. Az ágakat másnap az oltárt környező falakhoz állították. Az ország nagyobb részében általában azt tartották, hogy a barkát nem szabad bevinni a szobába, mert akkor sok lesz a légy. Egercsehiben az istállóban a gerenda fölé tették, s amikor zörgött az ég, bedobták a tűzbe, és elégették. Számos helyen az eresz alá dugták, hogy megvédje a házat a villámcsapástól, tűzvésztől, jégesőtől. A szobába itt se vitték be, nehogy sok légy, rovar legyen a házban és a tojások „befulladjanak”. Gömörben a szentelt barkát a dögvész ellen használták, máshol a lovaknak adták, hogy jól menjenek. Szegeden egy-egy barkaszemet lenyeltek a hideglelés ellen. Baranyában a szentelt barkát kivitték a mezőre, s a föld négy sarkába egy-egy szálat tűztek, hogy az Isten oltalmazza meg a termést. Néhol a rokonok, jóbarátok sírjára is tűztek egy-egy barkaágat.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 13:20 Bővebben...
 

Ferreri Szent Vince Április 5.

E-mail Nyomtatás PDF

Ferreri Szent Vince

Április 5.

Valencia, 1350 körül +Vannes (Bretagne), 1419. április 5.

Vince, azaz Ferreri Szent Vince (1350–1419) dominikánus szerzetes 1350 táján született Valenciában. 1367-ben lépett be a domonkos rendbe, Leridában és Barcelonában tanult, aztán Valenciában tanított. A káptalan prépostja, Luna Péter megismerte és nagyra értékelte, később pappá is szentelte. Vincét nagyra becsülték tudománya, a betegek iránti részvéte, okos tanácsai és példás életmódja miatt. Irodalmi tevékenységet is kifejtett: prédikációkat, néhány értekezést meg egy lelkiéletről szóló tanulmányt tulajdonítanak neki. Amikor Luna Péter 1390-ben az avignoni pápa legátusaként járt Valenciában, sikerült a római pápa ellenében VII. Kelemen pápa hívének megnyernie Vincét, ki közben már megbecsült szónok lett. A legátus kíséretében Vince közelebbről megismerhette számos vidék lelkiállapotát és erkölcsi viszonyait. Lelke mélyéig átérezte, hogy mekkora szükség van az Egyház egységére és az erkölcsök javulására. Amikor Luna Péter XIII. Benedek néven avignoni pápa lett, udvarába hívta és rábízta a kúria gyóntatását. Vince vállalta a munkát, de a fölkínált egyházi méltóságokat visszautasította.

1399-ben úgy érezte, hogy egy súlyos betegségéből csodálatosan gyógyult föl. Gyógyulásért imádkozott, és megjelent neki a Jézus Szent Domonkos és Szent Ferenc társaságában, megérintette az arcát, és megbízta, hogy menjen prédikálni és nyerjen meg sok lelket. Annak jelét látta ebben, hogy ezután kizárólag az igehirdetésnek kell élnie. Mint szónok a szó, az imádság és a példa minden eszközével igyekezett az embereket megragadni. Életmódjának szigorúsága minden vitán fölül álló tekintélyt szerzett neki. Erkölcsi követelményei tudatosan magasak voltak, a hit dolgában pedig kérlelhetetlen volt. Mint a 15. század egyik leghatalmasabb -- bűnbánatot hirdető -- prédikátora vonult be az Egyház történetébe. Az emberek lesték a szavát. Toulouse-ban az ő kedvéért három héten át szünetelt az egyetemen az előadás és minden más prédikáció. Vince keserű igazságokat mondott fejedelmeknek és prelátusoknak, parasztoknak és kalmároknak egyaránt. Olyan dolgokról is szólt, amelyek egyébként érinthetetleneknek számítottak. Őszinte kritikát mondott a fennálló viszonyokról. Nagy aszkéta és vezeklő híre előtte járt. De e nélkül is elég volt egy tekintet csont-bőr alakjára, és mindenki meggyőződhetett róla, hogy ez az ember semmi olyant nem követel mástól, amit maga már régen ne teljesített volna. Hús sohasem került asztalára, a vasárnapok kivételével negyven éven át naponta csak egyszer étkezett. Ágya szalma volt és szőlőlevél. Mint egy második Keresztelő János állt az emberek előtt.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:44 Bővebben...
 

Milyen Európát akarunk?

E-mail Nyomtatás PDF

Milyen Európát akarunk?

Hívek imádkoznak a Jézus Szíve Szegényházi Templomban az ökumenikus imahéten, Szolnok, 2016. Benedek Csaba fotójaNem olyant, mint amilyent az elmúlt években, ebben az évszázadban és napjainkban megismertünk. Európa részekre szakadt, s a részek egymás ellen fordultak, bennük háttérbe szorult vagy kiveszett a keresztény érték. A kereszténység egykor az európai egység fő és jellemző alapja volt. A kereszténység, mely nemcsak az örökélet ígérete, hanem a földi élet eddig legmagasabb rendező elve, játékszabálya is. Annak is készült, és e tanítástól való eltávolodás súlyos következményekkel járt éppen századunkban a legszembetűnőbben.

Nekünk – és úgy gondolom, nem vagyunk kevesen Kelet- Közép- Európában – van egy víziónk Európáról, melyet az elmúlt kétezer év történelméből szűrtünk le. Nem alaptalan vágyálom, hanem ideálissá formált modell, mely Európa megtapasztalt értékeiből állt össze. Eszménykép, melyet földrészünkön hol itt, hol ott közelítettünk meg legjobban a történelem során.

Mik ezek az értékek, melyek együttesen sajátosan adják Európa lényegét?

1.      A megváltás tudata. Ez azt jelenti, hogy tudjuk, hogy a bűnökre van bocsánat, újra lehet kezdeni az életet. Ezt biztosítja szabad akaratunk, mely Istenhez tesz hasonlóvá bennünket. A megváltott ember napi döntéseivel választ jó és rossz között, ezzel járul hozzá megváltásához, teszi érvényessé maga számára azt. Az élet tehát nem céltalan, semmibevesző örök körforgás, hanem célja van: az Isten. Ez az egyénnek és a történelemnek is a végcélja, efelé száguldunk (Teilhard de Chardin).

2.      Az ember szabadságra született. Ez a szabadsága elidegeníthetetlen isteni méltóság s ebben minden ember hasonló egymáshoz, egyenlő egymással: csak az alázat emel föl és a gőg vet alá (Szent István király intelmei fiához, XI. század eleje). Az Atya gyermekei, társörökösei vagyunk. Szent Pál leveleiben már benne van az, amit a francia forradalom jelszavául választott: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ennek a három eszmének, egymással ellentétes értéknek a szintézise, kompromisszuma Európa. A féktelen egyéni szabadság sérti az egyenlőség és a testvériség elvét, az egyenlőség elve ellentétes a szabadság és a testvériség elvével. A szabadságot és egyenlőséget már legfőbb rendező elvvé emelte egy-egy korszak, európai táj vagy birodalom, a testvériséget még sehol és semmikor, hacsak nem a korai kereszténység közösségeiben. A korlátlan szabadság a liberalizmusban (a XIX. század Nyugat-Európájában) az egyenlőség pedig a XX. századi szovjet birodalomban, a szocializmusban valósult meg. Mindkettő semmibe vette az emberek közös kincsét, az egyén méltóságát és személyes jogait, mely minden ember sajátja és lényege.

Módosítás dátuma: 2016. március 12. szombat, 09:20 Bővebben...
 

Április 02.Egyiptomi Mária

E-mail Nyomtatás PDF

Egyiptomi Mária

Április 02.

Egyiptomi Mária, akit bűnös Máriának is mondanak örömlányként kereste kenyerét Alexandriában. Szakítani akarván parázna életmódjával, elhatározta, hogy Jeruzsálembe zarándokol a Szent Sírhoz, ám nem volt hajójegyre pénze. Miután ifjú volt és szép, önként adódott a megoldás: testével fizetett a hajósoknak. A szent városban a Szentkereszt imádására sietett, de láthatatlan erők mindig eltaszigálták az ajtótól. Szándéka csak harmadszorra sikerült. Bent egy ember három pénzdarabot nyomott a markába, melyen három kenyeret vett. Az Úr 270. esztendejének táján, Claudius idejében hangot hallott, hogy a Jordán melletti sivatagba menjen vezekelni.

Negyvenhét évig élt itt, ruhája a végén már lefoszlott róla. A kővé aszott három kenyér tizenhét esztendeig táplálta. Egy Zozimus nevű apát, amikor átkelt a Jordánon, és bejárta a nagy sivatagot, hátha rátalál egy szent életű atyára, meglátott valakit, aki meztelen testtel és a nap sugaraitól feketére égve járkált. Egyiptomi Mária – mert ő volt az, akit megpillantott – tüstént futásnak eredt, Zozimus pedig annál gyorsabban szedte utána a lábát. Ekkor az asszony így szólt: „Zozimus apát, miért kergetsz engem? Bocsáss meg, de nem fordulhatok arccal feléd, mert nő vagyok és mezítelen, de nyújtsd ide a köpenyed, hogy szégyenkezés nélkül láthassalak téged.” Az apát elcsodálkozott, hogy nevén szólították, átnyújtotta köpenyét, és a földre borulva kérte, hogy adja rá áldását. Mire az asszony: „Az áldásosztás inkább téged illet meg, atyám, akit papi méltóság övez.” Ahogy az meghallotta, hogy nevét és tisztét is tudja, még jobban ámulatba esett és állhatatosabban könyörgött, hogy áldja meg. Akkor így szólt az asszony: „Áldott az Isten, a mi lelkünk Megváltója.”

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:45 Bővebben...
 

Más házában szemes, magáéban vaksi

E-mail Nyomtatás PDF

Más házában szemes, magáéban vaksi

Ez a bölcs mondás a mindennapi élet kellős közepébe nyúl. Mert szokása sok asszonynak, leánynak, no meg afféle trécselő embernek is, hogy szeretnek a más háza körül, meg még benne is sepergetni. Pedig hát bizony volna mit szemre venni, meg seperni a magukéban is. De ott, a saját tűzhelyükön csodálatosan vaksikká lesznek.

Nem jól van már ez így. Pedig mindennapi dolog, amiből aztán nem egyszer ellenségeskedés, perpatvar keletkezik. Hányszor történik, hogy a koma, meg a sógor, meg a szomszéd legszívesebben fogadják a látogatókat. Aztán, mikor jól kibeszélték magukat, jól szemre vettek mindent a vendégek, már az utcán megkezdődik a porolás:

— Láttad, milyen lim-lomos az udvaruk?

— Hát még a pitvaruk!

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:34 Bővebben...
 

A nagykikindai szárazmalom

E-mail Nyomtatás PDF

A nagykikindai szárazmalom

Szárazmalom, Nagykikinda. 2019- Kürtössy Péter felvétele

A nagykikindai járgányos szárazmalom Vajdaság egyik jelentős műemléke. A 19. század legvégén épült malom az egyetlen a Kárpát-medencében, amely a vele egybeépített malomházzal együtt a mai napig eredteti formájában áll és működőképes.

A török időkben Bánság szinte teljesen elnéptelenedett, az írott források Nagykikindát és környékét 1718-ban lakatlan területként említik. A 18. század közepétől szerb határőröket telepítettek ide, őket a német, magyar, majd zsidó telepesek követték.  A megtelepülő lakosság a gabona és más szemestakarmány őrlésére szárazmalmokat épített. Az erről tudósító első adat 1781-ből származik, ekkor 17 szárazmalma volt a településnek, de egy 1847-es térkép adatai szerint már 51 ilyen malomban őröltek, majd lassan megjelentek a szélmalmok is, melyeknek elterjedése leginkább a 19. század első felében kibontakozó gabonakonjunktúrával volt összefüggésben.  

A szárazmalom emberi vagy állati erővel meghajtott őrlő, daráló, hántoló szerkezet, melynek máig fennmaradt példányai a középkorban tökéletesített szerkezetek továbbfejlesztett változatai. Hazánkban már a középkor derekától általánosan használták, első írott említésük a 15. századból való Pozsony város adókönyvéből, melyben lóval hajtott szárazmalom után kivetett adóról találunk bejegyzést.  A 15-17. században rengeteg szárazmalom lehetett használatban, Evlija Cselebi török utazó leírása szerint Budán például 1663-ban 150 ló- és ökörvontatású malom működött. Vízben szegény vidékeken és végvárakban építették előszeretettel. Az erődített települések vízimalmainak hajtóvizét az ellenség könnyedén elrekeszthette, ami végzetessé válhatott volna az élelmezés szempontjából. Nem csoda, hogy a dunai vízimalmok mellett leginkább a komáromi vár szárazmalmai látják el két évszázadon keresztül a katonaságot. A 19. századra már csökken szerepük és számuk, de néhány helyen még a 20. század első felében is használatban voltak. 

Módosítás dátuma: 2020. április 13. hétfő, 08:28 Bővebben...
 

Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

E-mail Nyomtatás PDF

Március 25.

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

Annuntiatio Beatae Mariae Virginis. 9 hónappal Jézus születése előtti nap, melyen Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét. A római katolikus egyház tehát Jézus fogantatását ünnepli e napon. Amikor Jézus születése napjának megünneplését december 25-re tették, kilenc hónapot számítottak visszafelé, s így rögzítették az ünnep időpontját erre a napra. A Winkler-kódex naptárában és a Debreczeni-kódexben Gyümölcsoltó Boldogasszony, a moldvai csángó Gajcsánában Gyimőcsótó, már legrégibb liturgikus emlékeink számontartják. Jellegzetes elnevezéseit magyar fejleménynek kell tekintenünk.

Az ünnep ihleti az Üdvözlégy és az Úrangyala. imádságokat. Már Temesvári Pelbártnál olvassuk azt a jellegzetesen franciskánus-népies hagyományt, hogy aki Gyümölcsoltó napján ezer üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága. A hagyomány máig él. Kiskunfélegyházán és közelében, a ferencszállási Szentkút tanyavilágában, hasonlóképpen a palóc Hangonyban manapság is ezer üdvözlégyet a palóc Eperbocson, Bátorban és bizonyára még más környező falukban pedig ezer Úrangyalát szoktak Gyümölcsoltó vigiliáján az angyali üdvözlet emlékezetére végezni. Az ájtatosság alkonyattól éjfél utánig tart. Gyöngyöspata jámbor asszonyai hajnali három órakor a Gyümölcsoltó Boldogasszony zsolozsmáját végzik. Mint mondják, akkor jött Gábor angyal. A mohácsi sokácok, villámlás, égiháború idején kezüket mellükön keresztültéve, anyanyelvükön ezt mondogatják: íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.

A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja. Egy XVI. századi csíziónk szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt.

Egyik pécsi szőlőhegyen áll Bertalan apostol barokk kápolnája. Az oltármenza virággal, gyümölccsel telefestett előzéklapja a baranyai kálvinista templomok (Drávaiványi, Kórós) virágdíszeinek édes testvére, valósággal paraszti remekmű. Közepén medallion-szerűen az Angyali Üdvözlet van odafestve.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:43 Bővebben...
 

A gazdagság még nem boldogság. Andrásfalvy Bertalan a győri Asztali beszélgetéseken

E-mail Nyomtatás PDF

A gazdagság még nem boldogság

Andrásfalvy Bertalan a győri Asztali beszélgetéseken 

„A magyar társadalom szorong. Összetévesztjük a kényelmet a biztonsággal, a gazdagságot a boldogsággal” - vélekedett Andrásfalvy Bertalan, aki Győrött az Asztali beszélgetések sorozatának vendége volt. A jeles néprajztudóst – többek között – elfelejtett értékeinkről kérdeztük.

 Megtépázott múlt, beteg szívek. Valami hiányzik! Kezdjük azzal a harmincas évekből ideidézett kérdéssel, hogy mi vagy milyen ma a magyar?

Kétfelé kell választani a kérdést: milyen a magyar emberek és milyen a magyar kultúra állapota? A kettő egyébként összefügg. Az előbbi éppen a kultúra, a közösség hiányosságai miatt szorongó és beteges. A szorongó embert pedig jobban megtámadja a baj, befolyásolható, felhasználható a hatalom kénye-kedve szerint. Önzővé váltunk, és nem érezzük annak a gyönyörűségét, lelket vigasztaló, testet erősítő erejét, hogy közösség vagyunk, hogy egymásra számíthatunk. A szorongást, a magányt nem lehet gyógyszerekkel feloldani, megszüntetni a kultúra feladata. Ehhez önismeret szükséges, ami manapság szintén sántikál.

Életmentő káposzta

Hajdan, mikor az ember észrevette, hogy valami miatt beteg, gyenge, öntudatlanul is először azt kereste, hol tért el ősei gyakorlatától, akik éppen azért maradtak meg, mert minden szükségletüket kielégítették. A hiány nem mindjárt válik érzékelhetővé, nem azonnal jár bajjal. Ha nem iszunk vizet, rögtön érezzük a szomjúságot, de ha nem kapunk elég vitamint, akkor esetleg csak hónapok múltán jelentkezik a baj. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor öt-hatszáz évvel ezelőtt a világ felfedezése megindult néhány út után a hajósok megbetegedtek. Orvosok keresték az okát, mígnem rájöttek, hogy a megváltozott étrend miatt gyengültek le, támadta meg őket a kór. A következő alkalommal már vitték magukkal az otthon megszokott mindennapi savanyú káposztát, tele C-vitaminnal. Semmi bajuk sem volt.

A lelki, szellemi, érzelmi szükségletek kielégítetlenségének következményei csak évek múltán jelentkeznek, és nem egy esetben – miként a tengerészeknél a káposztával – már nem lehet pótolni a hiányt. Ha annak idején nem jött létre a személyes kötődés, a családhoz, a közösséghez, a szülőföldhöz való tartozás élménye, ha nincs kapaszkodó, nincs támasz, akkor évek múltán jelentkezik az elidegenedés, a magány érzése, a depresszió, egészen akár az öngyilkossági kísérletig. Nem véletlen, hogy beteg szívekben, önpusztításban a statisztikák élén járunk.

Módosítás dátuma: 2020. július 28. kedd, 10:54 Bővebben...
 

A Kossuth-nóta eredete

E-mail Nyomtatás PDF

A Kossuth-nóta eredete

Gyorsan gyült a maroknyi tábor,
Az ellenség haladta százszor, -
De annak népe hazafi...
[...]
Harcolni sebben, éhen, fázva,
Győzni s halni nevetve, játszva:
Oly könnyü volt mindannyinak!
Tompa Mihály

A magyar határon, Bécs felől is dörögtek immár az ágyúk!... Windischgrätz betört zsoldos hadával. Karácsonyi ünnepet jött köszönteni az ifjú honvédseregnek a »Mikulás!«  

Perczel oroszláni bátorsággal szállt szembe a túlnyomó ellenséggel. Maroknyi hős csapata nagy véráldozattal engedett át minden talpalatnyi tért a a tízszerte nagyobb osztrák haderőnek, mely feltarthatatlanul nyomult Pest felé. E nem várt veszedelemben a nemzeti kormány sürgős rendeletet adott ki, az alvidéki táborból négy honvédzászlóalj előfogaton siessen csatlakozni Görgei seregéhez, mely a fővárosban volt. Atyám [Egressy Gábor] kormánybiztosi hivatalát csapatvezéri állással cserélte föl. Néhány nap alatt hatszáz főnyi önkéntes hadat toborzott össze Szegeden és vidékén, hogy azt Pest védelmére vezesse. Zászlóaljam: a 33-dik, más három zászlóaljjal együtt Becskerek mellől, a Kiss Ernő táborából, négy nap alatt elérkezett parasztszekereken Pestre. A hosszú úton, fedetlen szekereinken s a muszka hidegben annyira átfáztunk, hogy ideérkezve, dermetségünk miatt képtelenek voltunk azonnal táborba szállni.

Az első nap tehát a polgársághoz szállásoltak el bennünket. Nekünk, a 33-dik zászlóalj tisztjeinek, a »Magyar királyhoz« címzett vendéglőben adtak lakást. A jótékony üdülés után, december 29-én, zászlóaljunk Budára ment át. Itt a Vérmezőn napestig fegyverben állva, hallgattuk Perczel ágyúinak dörgését Mór felől. Két nap és két éjjel vesztegelt így az alvidékről felhozott négy zászlóalj nyílt táborban a Vérmezőn. Itt borult ránk szilveszter éjszakája, a szabad ég alatt, hóban, fagyban, szélviharban. A rendkívüli hideg, mely ez évben uralkodott, ezen az éjszakában érte el fő fokát. Emiatt honvédeink nagy része szolgálatképtelen lett. Kénytelen voltunk néhány órára a közelben levő házakba menekülni, hogy megmerevült tagjainkat jeges borogatással orvosoljuk. Önfeláldozó házigazdáinknak köszönhetjük, kik családtagjaikkal fennvirrasztva, egész éjjel ápoltak bennünket, hogy másnap ismét fegyverbe állhattunk. De az átélt fagylaló idő utóhatását bajtársaim nagy része bizonnyal egész életén át megsínylette, miként én, ma is lábaimon viselem emlékeztető bélyegét...

Módosítás dátuma: 2019. július 07. vasárnap, 09:57 Bővebben...
 

Szent Patrik, Longinus, Arimathiai József, Gertrud március 17.

E-mail Nyomtatás PDF

március 17. 

Szent Patrik, Longinus, Arimathiai József, Gertrud

SZENT PATRIK

Britannia, 385 körül +Írország, 461. március 17.

Patrik, (Magonus Sucatus Patritius): püspök, az írek térítője és nemzeti szentje (†461), Írország apostola. Keresztény családban született, atyja, Potitus diákonus öreg korában pap volt. Tisztelete elterjedt az egész középkori katolikus Európában, így a szomszédos Ausztriában is. Nálunk azonban sem patrociniumával, sem ábrázolásával nem találkozunk. Neve néhány középkori misekönyvünkben mégis felbukkan.

Névünnepén az ír férfiak, bárhol élnek is a világon, kalapjukra zöld rekettyelevelet tűznek és így köszönnek egymásnak: „Áldjon meg az Isten és Szent Patrik”. A legenda szerint Jézustól kapott botjával űzte el a zöld szigetről, vagyis Írországból a mérges kígyókat. A jámbor hagyomány azt is tudja, hogy a hitetlenkedőknek egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét. A barlang neve azóta is Szent Patrik purgatóriuma, amelynek a középkor épületes vízió-irodalmában nagy híre volt.

A számos egykorú leírás, beszámoló között éppen két magyar zarándok lovagnak, a Nagy Lajos király seregében harcoló György vitéznek (Georgius miles de Ungaria) és a Zsigmond király udvarnépéhez tartozó Pásztói Tar Lőrincnek, illetőleg a nevük alatt ránk maradt irodalmi alkotásoknak volt a középkor végén legnagyobb hatása. Legtöbb szövegváltozatuk latin nyelven maradt hátra, de ismerünk egykorú olasz, katalán, francia, provenszál, cseh, német átköltéseket is. A hazai hagyomány emlékezetét sajnos csak a Tinóditól megörökített foszlányok őrzik. A barokk időkben nyilván már nevük sem ismeretes. Ezért fordíttatja Eszterházy Pál épületes magyar olvasmányul Oenius vitéz látomásait, aki állítólag a XII. században élt.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:42 Bővebben...
 

Az asszony a balkáni népek közmondásaiban

E-mail Nyomtatás PDF

Az asszony a balkáni népek közmondásaiban

A balkáni népek asszonyainak sajátságos helyzetét a délszlávok közmondásai világítják meg legjobban. A közmondások legtöbbjében ugyanis az asszony és a házasság játssza a főszerepet.

Sok közmondás röviden és szabatosan kifejezi a nő rabszolgaságát:

A férfi a fej, az asszony a fű, melyet a férj a lábával tapos.

— Egy férfi többet ér tíz nőnél.

A nő ilyen lekicsinylése mellett azonban mégis elismerik a nő házi munkásságának áldásos voltát:

— A férfi a világot, az asszony a házat igazgatja.

— A ház nem a földön, hanem az asszonyon épül.

— Az okos asszony építi a házat, az ostoba lerontja.

— Minden kincsnél többet ér egy derék asszony.

— A jó asszony férjének dicsősége.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:35 Bővebben...
 

Március 12. Gergely napja

E-mail Nyomtatás PDF

Március 12. Gergely napja

Gergely, teljes nevén Nagy Szent Gergely, mondai nevén Sziklához láncolt Gergely, bencés szerzetes, majd pápa (†604): egyháztanító, a középkori kultúra egyik legnagyobb előkészítője. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát, iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak.

Gergely pápa életét, illetőleg legendáját az Érdy-kódex adja elő. Atyai örökségéből hat kolostort alapít Szicíliában, egyet pedig szülővárosában, Rómában, Szent András apostol tiszteletére, Itt él kemény penitenciában ő maga is. Cellájában egyszer a Szentírást olvassa, amikor Isten angyala veszett-süllyedt ember, vagyis hajótörött képében alamizsnát kér tőle. Gergely hat ezüstpénzt ad neki. Újra eljön, ismét kap. Harmadszor is megjelenik, de a klastromnak most már egy garasa sincs. Gergely azt az ezüst tálcát ajándékozza oda, amelyen szüléje, vagyis édesanyja élelmet szokott neki küldeni.

Más alkalommal a Tiberis megáradt. A víz Róma főfalain áthatolt, színén sok kígyó és sárkány tört az örökvárosra. És támada nagy döghalál, és oly veszély történék rajtok, hogy ugyan szemlátomást tüzes nyilak jőnek az égből és valakiket meglőnek vala, ottan meghalnak vala. A döghalál a pápát sem kerüli el. Utódául Gergelyt akarják megválasztani, ő azonban a tisztesség elől kimenekül Rómából és erdőben bujdosik. Keresésére indulnak, és íme: egy szép fényes tüzes kőláb jelenék meg ő feje fölött azon a helyen, hol ott elbújt vala, kin egy berekesztett (inclusus) jámbor meglátá, hogy az mennyei szent angyalok leszállnak, vala, és fölmennek vala. Megragadták és a pápai trónra emelték.

A döghalál még mindig pusztított Rómában. Gergely pápa azt a Mária-képet, amelyet a jámbor hagyomány szerint még Lukács evangélista festett, nagy körmenetben körülhordoztatta a városban. Gergely látomása szerint a Crescentia-vár fölött Istennek szent angyala megtörölte véres tőrét és hüvelyébe rejtette. Ez a járvány elmúlását jelentette. Az erősség mostanságtól kezdve az Angyalvár nevet kapta.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 15:16 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Márczius

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Márczius

Kinyitott szőlőtövek, Tiszakürt-Öregszöllő, a Damjanich János Múzeum tulajdona„Ne félj föld népe, hanem örülj és vigadj…

mert megzöldül a pusztának mezeje.”

(Jóel II. 21.)

Most már ugyancsak igyekezzünk! Bizony ebben a hónapban már „megzöldül a pusztának mezeje”, a Gondviselés elhozza azt a várva-várt szép tavaszt, a mely immár a naptár szerint is beköszönt s „Sándor, József, Benedek zsákkal hozza a meleget”, a mint a közmondás tartja. Vándor madaraink is egymásután érkeznek haza a régi fészekhez. A szántóvető emberre pedig most következik már el csakugyan a munkának dandára.

Ha azokat a mezei munkákat, a melyekről február hóban beszéltünk, az időjárás miatt nem lehetett volna végrehajtani, most már ugyancsak igyekezni kell  velük, mert az idő nem vár és ha a vetésekkel megkésünk, aratáskor látjuk kárát.

Ház és udvar. Az eszközök javítását, vetőmag előkészítését folytatjuk s befejezzük, hogy a mezei munka megnyiltával mindent idejekorán végezhessünk.

Szántóföld, rét, legelő. Mihelyt a hó elment és a föld felszikkadt, hozzálátunk a mezei munkákhoz. Az ősszel mélyen szántott földeket nem szántjuk újra, csak fogassal vagy porhanyítóval készítjük elő, így a munka szaporább s a téli nedvességet nem zavarjuk ki a földből. Az őszi vetésekre gondunk legyen, ha azok felfagytak volna, szikkadás után meghengerezzük a földet, ha meg a hónyomástól, vagy természeténél fogva kemény volna a föld felszine: fogasolunk. A cserepesedésre hajló földet előbb hengerezzük, aztán fogasoljuk. A régi luczernásokat is nagyon meg lehet fiatalítani egy kis fogasolással. Réteket szintén fogasoljunk, előbb a nagyobb zsombékokat és vakandtúrásokat kapával és gereblyével elegyengetvén és fűmaggal pergetvén be a helyüket. Ugyanazt tesszük azokon a helyeken, a hol a gyep tökéletlen, vagy sűrű gyomos foltok vannak. A legelőket is ekkép egyengetjük, ide a fűmagpolyva vagy kazalalja is megteszi bepergetésre. A korai legeltetéstől őrizkedjünk!

Módosítás dátuma: 2014. március 05. szerda, 15:39 Bővebben...
 

Az özönvíz

E-mail Nyomtatás PDF

Az özönvíz

Az egyszeri paraszt elment a templomba. A tisztelendő úr éppen az özönvízről prédikált. Elmondta, hogy Noé ősapánk egy bárkában szabadult meg, s vigyázatra intette híveit. Hazamenvén a paraszt, sokáig elmélkedék a predikáczió felett, annyira, hogy egész zavaros lett a feje.

— Micsoda? — így gondolkozók magában — hátha megint özönvíz lenne? ... De biz engem nem fog meglepni! — kiálta, s azzal fogott egy nagy teknőt, kötelet kötött a két végére, cselédje segítségével felvitte a padlásra, s a kötelekkel odakötözte két szarufához olyképpen, hogy a teknő, mint valami hintaágy csüngött alá a levegőben.

Ekképp elrendezvén a dolgait, kenyeret, vajat, hurkát, sódart meg szalonnát hordott fel a teknőbe elővigyázatból, nehogy esetleg, ha éjjel találja az özönvíz meglepni, eleség nélkül maradjon. Ezentúl aztán minden éjjel ott fenn hált a padláson a függő teknőben.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 07:57 Bővebben...
 

Buduhálajárás Magyarózdon

E-mail Nyomtatás PDF

Buduhálajárás Magyarózdon

Magyarózd az Ózd patak völgyfőjében fekszik, Marosludastól mintegy 19 kilométerre. Az egykor Alsó-Fehér vármegyéhez (ma Maros megye) tartozó települést ma is döntően református magyarok lakják. Hagyományos életformáját, folklórját, hiedelem- és szokásvilágát neves szülöttje, a költő és író Horváth István monográfiája tette ismertté, mely 1971-ben jelent meg Magyarózdi tornyalja címmel. Ebben így írt a farsang időszakáról:

A farsang a házasságkötés és a „buduhálajárás” ideje. A második világháborúig a lakodalmak nagy részét farsang idején tartották, s aki férjhezadó lány farsang után is pártában maradt, vénlánynak számított.

A fonóházaknál, vagy fonóházon kívül „buduhála” csoportok szerveződtek. Különféle maskaráknak öltöztek, úgy járták végig a fonóházakat. A férfiak női,  a nők férfiruhában jelentek meg, és aszerint is igyekeztek viselkedni. De öltöztek papnak, orvosnak, rablónak, cigánynak és régebb szalmaembernek is. A szalmaembert szalmakötéllel csavarták be, a ruhája fölé vett inget, gatyát tömték meg szalmával. Halottat vittek, temetést játszottak tréfás, komikus siratókkal. De legjobb „buduhálák” az ijesztő, félelmes alakok voltak. Ezekről beszéltek másnap a faluban. S fő célja a buduhálázásnak nem egyszer éppen az ijesztési szándék volt.

Legénykoromban magam is nemegyszer buduháláztam. Már előző este megbeszéltük a fonóban, hogy ki minek öltözik, a lányok férfi-, a legények női ruhát kerítettek, és a fonóháztól a szomszédba vonultak felöltözni. Felöltözés után a fonóháznál a lányok nekünk segítettek, mi a lányoknak lányosan, illetve legényesen elrendezi egymáson a ruhát. Szemünket fejrevaló kendővel takartuk le, és egy nem budahála legényt békérőnek neveztünk ki, majd elindultunk a fonóházakhoz.Volt, amikor mi, legények ijesztő ördögnek, gyilkos rablónak, cigánynak öltöztünk fel, s ilyenkor korommal kentük szénfeketére arcunkat.

Az asszony-fonókból menyecskék készültek buduhálának. Visongva, egymásnak segítve szorították férfiharisnyába asszonyi gömbölydedségüket, vagy papnak, orvosnak, halottnak álcázva magukat, sirató asszonyok gyászát öltve fel, indultak temető csoportként. A menyecskék békérője mindig jó markos férfi volt, aki védte is őket, mert nemegyszer előfordult, hogy megbúvó férfiak lesből rácsaptak az éjszakai utcán a harisnyás asszonyokra, birokra híva ki őket, s jól megmarkolászták a gömbölyű „férfiakat”.

A fonóházhoz a békérő kopogtatott be.

-Adjon Isten jóestét! Béengednek valami idegen szállókat?

-Bé, bé!

-Itt vannak a buduhálák – bolydult fel a fonóház, és igyekeztek helyet teremteni a buduháláknak.

Ha nagyon riasztók voltak a buduhálák, a félénkebb asszonyok az ágyra másztak ijedtükben. Pedig a buduhálák a legtöbbször szelíden viselkedtek, csak a maskarájukkal igyekeztek ijedelmet kelteni. A fonóház asszonyai a „buduhálákét” kezdték énekelni, ropogós, szöktető dallamot, és a buduhálák nemcsak egymással táncoltak, hanem megtáncoltatták a fonóház fiatalasszonyait is. A fonóház asszonyai közben a letakart szemű, elöltözött budhálák kilétét próbálták kitalálni, s az volt a legjobb buduhála, akire nem tudtak ráismerni.

Módosítás dátuma: 2015. január 23. péntek, 09:36 Bővebben...
 

Kürtössy Péter: Betyárkártya. Betyárok a magyar kártya lapjain

E-mail Nyomtatás PDF

Kürtössy Péter: Betyárkártya

Betyárok a magyar kártya lapjain

Gyergyószentmiklós, 2016.

103 oldal.

A könyv első és hátsó borítója1915-öt írunk, már javában zajlik a nagy háború. A Balaton-szálló előtti kerek asztalt a Monarchia különféle nemzetiségű katonái ülik körül. Egymás mellett magyar, horvát és polyák. Közös a múlt, a harctérről jött mindahány, és a magyar tenger partján igyekszik testi és lelki sebeiből felgyógyulni. És közös a nyelv is. A kártya. Egy rojtos szélű, viseletes, kopott kártya, ami alighanem szintén megjárta a frontot. A történetet leíró Beér Gyula így merengett a jelenet láttán: „Szerettem volna megállni, mikor először láttam őket és gibicelni nekik. Szerettem volna jobban, közelebbről megnézni az ő kártyájukon a hidegvérű Tell Vilmost, Stüsszi vadászt, Rudenz Ulrikot és a többi tiszteletreméltó svájci polgárokat, akik megszegve a semlegességet a mi katonáinkkal voltak odafönn a harctéren és most betegen, piszkosan, haloványan, rongyosan velük mulatnak itt is a kék víz mellett, a susogófák alatt… És ekkor furcsa, hangtalan kérdés fordul meg a fejemben. Mért nincs a kártyán, mellyel magyar emberek játszanak, ménes, betyár, fokos, délibábos puszta, gémes kút, vagy arató legény és marokszedő lány? Mért svájci figurák?”

Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, kicsit távolabbra kell az időben visszatekintenünk. Több elmélet létezik, hogyan került a kártya ázsiai őshazájából az európai kontinensre. Talán mindegy is, a lényeg, hogy gyorsan teret nyert, és nagyban köszönhetően a fa-majd a rézmetszés feltalálásának idővel általánosan elterjedt. Kialakultak a regionális színjelek, és a játszmák készítése iparággá növekedett: kártyakészítő műhelyek mesteremberei készítették a különféle kártyákat. Játszotta király, úr, polgár és paraszt egyaránt.

Módosítás dátuma: 2017. március 20. hétfő, 07:39 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Február

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Február

„Örültök úgy-e a kies tavasznak?

Maholnap eljő s annyi élvet ad!”

(Petőfi Sándor: Tél végén)

Ház és udvar. A gabonát száraz időben megforgatjuk. Hozzá fogunk a vetőre szánt magvak tisztogatásához is. Gazdasági eszközeinket kijavítjuk, a hiányzót pótoljuk. Fahordást és egyéb fuvarozást végezünk, hogy a külső munkák megnyilta előtt készen legyünk. Ha a hó olvad, az épületek mellől vízlevezetésről gondoskodunk.

Szántóföld, rét legelő. Trágyát hordunk, olvadásnál vízlevezető barázdákról gondoskodunk. A hol kifagyás volna, előre gondolunk utánvetésre; gyenge vetések felsegítésére khilisalétromot[1] szerünk be, holdanként vagy 40 kilót számítva.

Az olvadás által megszaporodott víznek a vízvezető barázdákon szabad folyást kell nyitni. Ha a nap heve a földet megsüti, a fagy által felhúzott őszi vetéseket könnyű fahengerrel meg kell hengerezni. A szalmás-trágyával trágyázott luczernásokról le kell a trágyát gereblyézni és a föld végén kupaczokba rakni s földdel befedni, hogy mielőbb elrothadjon s hogy ősszel felültrágyázásra  lehessen használni. Kedvező időjárás mellett a vetést is meg lehet kezdeni a könnyebb s szárazabb fekvésű talajokon s az őszi ugarba vetni lehet zabot, borsót, árpát, bükkönyt, baltaczimet[2] és lencsét. Legelsőbben azért vetendő el a zab, mert ez kiván legtöbb nedvességet a csirázásra, mivel vastag a héja s leghosszabb időt is kiván növekedésre. A fagy iránt kevésbé érzékeny. A korán vetett zab ad legjobb termést, azért is igyekezni kell a földet okvetlenül még az ősszel alá készíteni. 

Istálló. Az állatokat igyekezzünk jóltartani, hogy jó erőben indulhassunk a tavaszi munkának. A vemhes állatokra kétszeresen ügyelünk, hogy bajuk ne essék; romlott takarmányt, jeges vizet ne kapjanak. Az istállót szellőztetjük, az elleni készülő állatokat folyton szemmel tartjuk. Csikó, borjú, malacz jó almot kapjon.

Baromfiól. A baromfit jól és tiszta meleg ólban tartjuk, hogy minél hamarabb tojni kezdjenek. Az ültetésre a legjobb és legszebb tyúkok tojásait válogatjuk, hogy így nemesítsük a baromfit.

Módosítás dátuma: 2013. február 03. vasárnap, 19:20 Bővebben...
 

BÁBAKALÁCS

E-mail Nyomtatás PDF

BÁBAKALÁCS

Tűnődés egy különleges virágszimbólum fölött

Bázna, bábakalácsFarsang van, és ez nem titok, hisz a sajtó, televízió, bálok, aztán a temetésére készülő hagyományőrző közösségek – helyi és megyei vezényléssel – úgy beszélnek, írnak róla, mint egy választásról. Persze, többnyire a farsang látványos arculatáról. Arról kevésbé esik szó, hogy valami választás is történt, történik: a párválasztás legtermékenyebb időszaka volt még az előző század utolsó évtizedeiben is. Arról pedig még kevesebbet szólunk –talán ez más titok –, hogy ennek a választásnak is voltak és vannak vesztesei, akik valamilyen oknál fogva nem találtak párra. Egyéni vagy közösségi kudarc? Akárhogy nézem, kisebbségi sors ez. Hogyan kezeli a többség ezt a helyzetet? Nos, mert farsang van, és nem szeretem föltétlen ismételni a mások mondókáját, az alábbi kistanulmányt ajánlom a Hargita Népe olvasóinak.

Valamikor 1987-ben olvastam a korán elhunyt marosvásárhelyi írónak, Székely Jánosnak Lapok egy befejezetlen regényből című igen szép írását. Egy vidékre kihelyezett botanikatanárról szólt, aki a „növények között is a legjobban a bábakalácsot szerette”. Az olvasás nyomán számomra egyre inkább rokonszenvessé vált a botanikatanár, noha egy adott pillanattól a bábakalácsot éreztem a regényrészlet „hősének”. Meghatott a bábakalács humanizált, noha úgy gondolom, a botanikatudománynak sem ellentmondó megjelenítése, a regénybeli bábakalács „emberi története”.

A regénybeli botanikatanár sorstársam lett.

Folklórkutatóként a csíkszentdomokosi lakodalom jelkép-, illetve szimbolikarendszerét, expresszív kultúráját is vizsgáltam. Ezen a „résen” jött be az én kutatásomba a bábakalács, mely aztán a regényrészlet olvasása nyomán egészen új, de inkább mély megvilágításba került.

Népköltészetünk virágszimbolikájában tudtommal nem fordul elő, a Magyar Néprajzi Lexikonban, a Hoppál-Jankovics Jelképtárban (1995, 2004) nincs címszava, Bernáth Béla könyvében (1986) szóba sem jön, az Erósz a folklórban. Erotikus jelképek a népművészetben (1987), A szerelem kertjében. Erotikus jelképek a művészetben (1987) című könyvekben szintén. Kodály írt a virágénekekről, hogy ezek képnyelve alkalmas a szerelmi élet kényesebb, szégyellni valóbb, de kimondásra kínálkozó vonatkozásainak közlésére. Meglepő viszont, hogy a népköltészettel, népművészettel ellentétben, a bábakalács a szokásfolklórban bukkan fel; illetve az, hogy népi kultúránk jelképrendszere – ezúttal, szoros értelemben a párválasztásra, szerelmi életre, lakodalomra gondolok – mennyire összetett, differenciált és mély értelmű lehet.

Módosítás dátuma: 2012. január 24. kedd, 12:56 Bővebben...
 

Eljegyzés a bunyevácoknál

E-mail Nyomtatás PDF

Eljegyzés a bunyevácoknál

A bácskai bunyevácoknál farsang idején is sok házasságot kötnek, melyet még mindig ősi szokás szerint tartanak meg.

Három királyok ünnepére a módosabb gazdák leányai új ruhát kapnak, mivel igen sokan várják a koszorút. Ez alkalomra az élelmes kereskedő Lyonból, Svájcból a legdrágább hímzett selyem-, bársonyszöveteket hozatja. Sokszor húsz-harminc koronát is adnak egy rőf szövetért, melyet aranycsipkével díszítenek. Megtörténik, hogy valamely leány ruhája a mellén lévő arany tízkoronás nyakfüzérrel kétezer korona értéket képvisel.

Amelyik leánynak nincs új ruhája, világért se megy aznap templomba. A nagymise egyszersmind a leánynéző; megjelenik rajta nemcsak az ifjúság, hanem a szülők is, különösen az anyák. Megnézik a leányt; a magas, derék termetűnek nagyobb a kelete, mivel bírja a munkát.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:05 Bővebben...
 

A hortobágyi csárdában. Történetek a betyárvilág korszakából XII.

E-mail Nyomtatás PDF

A hortobágyi csárdában

Történetek a betyárvilág korszakából XII.

1876-ban még igazán puszta volt a  Hortobágy. A Kunság, Hajdúság, Heves, Borsod, Szabolcs és a debreceni Hortobágy rétjei, hátas legelői pásztor cserényektől, karámoktól voltak népesek. Nemcsak a Medgyes, Kettős, Tolvajos, Kishortobágy, Nagyhortobágy-csárdákban, hanem a falusi úri házaknál, pusztai ispánlakásokban is szívesen fogadták az olyan gavalléros szegénylegényt, mint Sós Pista. Mert onnét ész nélkül takarodtak a kapcabetyárok. Egy fia malac sem veszhetett el. Bezzeg, akire orrolt Sós Pista: hét pandúr sem őrizte meg a lovát, pedig Sós Pista sohasem járt nagy bandával. Legszívesebben egyedül csapásolta a pusztát, azt tartotta a cimborákról, hogy: 

Nem valók azok tisztességes társaságba!

Sós Pista, ez a szép szál szegény legény nem vált ki az úri társaságból sem. Kedves viselkedésű, értelmes pusztai lakos volt, akitől még káromló szót sem hallott soha Dely Mátyás, ezidőtájt Debrecen városnak hortobágyi állatorvosa. Dely a pusztabíróval, meg két lovascsősszel lakott odakint a város tanyáján s békesség okáért ők bizony elfogadták éjszakai szállásra a híres szolgalegényt és a városi állatorvos akárhányszor egy szobában aludt a futóbetyárral; ilyenkor tapasztalta Dely Mátyás, hogy a puszták szilaj fia estve is, reggel is mindig buzgón imádkozott. 

Módosítás dátuma: 2020. január 08. szerda, 09:53 Bővebben...
 

Hempörög, mint Jankó kakasa

E-mail Nyomtatás PDF

Hempörög, mint Jankó kakasa

Valamikor az 1960-70-es években történt, hogy Barna János kisoroszi lakos pálinkát főzött udvarán. Mikor nem figyelt oda, arra kíváncsiskodó kakasa bele-belekortyolt a lecsöpögő nedűbe, amitől úgy berúgott, hogy az udvar közepén fetrengett. Azóta mondják Kisoroszon (egykori Torontál vármegye) a részegségében tántorgó és eleső emberre, hogy hempörög, mint Jankó kakasa.

Bővebben...
 

A tél közmondásokban

E-mail Nyomtatás PDF

A tél közmondásokban

A közmondásos évszakok közül leggyakrabban a telet emlegetik. És e mondások többnyire szépek, színesek, kifejezésteljesek és sokszor találók. Meglátszik rajtuk, hogy a nép ezeket lelki és szívbéli nyugalommal és több időnek a ráfordításával költötte, mint azokat, melyek a többi évszakra vonatkoznak. A tél az elmúlás, a messze múltnak a gondolatával van összekötve; a nép előtt a szellemi gyűjtés, a lelki szemlélődés és elmélkedés ideje. A tél ünnepeit is ennélfogva nagyobb odaadással, a hittitkokba való mélyebb elmerüléssel, szinte nagyobb együttérzéssel üli meg.

A tél kezdete a közmondásokban vidékek és országok szerint változik. Csillagászatilag december 21-e a legrövidebb nap és a tél kezdete. Észak-Itáliában is ilyennek mondja a közmondás: „Szent Tamás napján visszafordul a nap” — azaz hosszabb lesz a nappal.

Más országokban a hidegebb évszak havasan veszi kezdetét. Nálunk ismeretes e mondás:

Itt vagyon már Simon, Júdás,

Jajj te neked inges, gatyás!

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:36 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 3. Isten Árvái

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 3. 

Isten Árvái

Református templombelső, Perőcsény, 2013. Benedek Csaba képeFagépészjanibácsi (így kell írni, mert mindenki csak így ismerte!) meg a Kispap is valahonnan Perőcsényre odaszakadt és ott ragadt, hontalan, gyökértelen Isten Árvái voltak. Ezen kívül senki sem tudott róluk semmit.

Jani bácsi egy megállapíthatatlan korú, hórihorgas, szikár öregember volt, ki tudja hány éve rajtalévő avítt katonaruhában, s valahol a Jágerszegben alhatott valakinek talán az istállójában vagy a pajtájában. Hogy honnan és mikor került Perőcsénybe, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt és nem is akart onnan soha többé elmenni…

Igaz, nem is akarta senki sem elküldeni, mert bár mindig éhes volt, de ő sohasem lopott!

Nemhogy lopott volna, de még kérni sem kért…

Egyszerűen addig dicsérgette a háziakat, érthető okból főleg a háziasszonyokat, hogy senki sem tudta megállni, hogy akár az utolsó falatját is meg ne ossza vele…

Módosítás dátuma: 2013. december 04. szerda, 14:12 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 2.A perőcsényi disznótorok

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

2., A perőcsényi disznótorok

Perőcsényi disznóól a tájház udvarán, 2013. Benedek Csaba fotójaAzért ezzel kezdeném a téli emlékek újraálmodását,  mert egy falusi gyereknek azidőtájt valami csodás -de számomra még most is az lenne…- emlékek ébresztője volt, nem utolsó sorban, a falusi emberek akkoriban ezzel biztosították az egész évi legfontosabb kalóriaforrást. Mindig úgy kezdődött, hogy napokkal előtte összetrombitálták a rokonságot, előző este mindenki hagymát meg fokhagymát pucolt, az asszonyok ilyenkor törték össze a legtöbb tányért, a férfiak meg a legtöbb poharat… Reggel aztán, ahogy virradni kezdett, már összegyűlt a meghívott -meg a csak majdnem meghívott, meg a szomszédbeli - férfinép úgy hatan- heten, és hogy a szokásokhoz hűek maradjanak, mindenki bevágott egy-két feles szilvát, némi forraltbor kísérővel. Még egyszer átbeszélték a haditervet, miszerint aki tudja, elkapja a disznó hátsólábát, de ha nem sikerülne, jó lesz az első is, és ha az sem, akkor aki tud, álljon a kiskapuba, hogy ki ne szaladjon az utcára, mert az már a világ csúfsága lenne…
Aztán megkezdődött a hajsza. A kisebb jószágokkal még úgy, ahogy elbírtak a felesek, de egy termetesebb disznó bizony meg-megfutatta a legénységet, no meg gyakran hamarabb került a földre egy-egy hentes, mint a disznó… Hogy az is értse, aki nem falun nevelkedett, a disznó volt az a négy lábon szaladgáló, akit le kellett volna vágni, a hentes meg az a kétlábú, akinek őt le kellett volna vágni…Igaz, a forma szerinti megkülönböztethetőségek nem mindig voltak egyértelműek… Na, de mondjuk, hogy sikerült, és a disznó kifeküdt! Persze ez néha bizony csak látszat volt, mert egyik szomszédunkban a legyilkolás után már a győzelem feletti koccintás volt, a fiatalabbak már a perzselőszalmát is rárakták szegény halottra, s amikor meggyújtották, a szerencsétlen jószágnak rosszul eshetett a hirtelen meleg, mert fülsiketítő visítással elkezdett az udvarban össze-vissza futkározni…

Módosítás dátuma: 2013. december 04. szerda, 14:16 Bővebben...
 


10. oldal / 29

Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net

Névnap

Ma 2024. március 29., péntek, Auguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 17 vendég böngészi