Nagypéntek
A nagypéntek húsvétot megelÅ‘zÅ‘ péntek, a kereszténység legnagyobb ünnepe. Ezen a napon emlékezünk Jézus Krisztus kereszthalálára. Az ünnep elsÅ‘ nyomai a IV–V. sz.-ig nyúlnak vissza. Szertartásai már a VII–IX. században kialakultak; ezekben a gyász és a kereszt tisztelete, imádása domborodik ki. Bár az Å‘segyházban nem tartották ünnepnek, mert böjti nap volt, a kereszténység századai alatt számtalan kereszténység elÅ‘tti képzet, a tavaszkezdetre utaló hiedelem, szokás kapcsolódott e naphoz. Ezek közül az utóbbi évtizedekig legismertebb volt a hajnali fürdés. A mosakodás mindig a víz folyásával szemben és visszakézbÅ‘l történt. A mosakodás után a patak vizébÅ‘l haza is vittek és a húsvéti ünnepek alatt is azzal mosakodtak, általában egészségvarázsló céllal. Némely vidéken az állatokat is megitatták a patak vizébÅ‘l, máshol a lovakat úsztatták meg a folyó vizében. Szeged-Alsóvárosban a beteg kisgyerekeket is levitték a Tiszára, hogy a bajt lemossák róluk. Elterjedt hiedelem volt, hogy aki a folyó vizében megmosakszik, egészséges lesz, nem lesz beteg, nem fáj a szeme, fürge lesz a munkában. A lányok azt várták a mosakodástól, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplÅ‘sek. Ahol a víz partján fűzfák voltak, odamentek mosakodni, hogy szép, hosszú hajuk legyen. A Székelyföldön éjjel 12 órakor merítettek vizet az Oltból és megszentelték vele az istállót, az állatokat, a házat és ittak belÅ‘le, majd megmosakodtak benne. A néphit vallásos magyarázatot is fűzött a szokásokhoz. A folyóvíz mágikus erejét sokfelé magyarázták azzal, hogy azért hasznos nagypénteken, mert Jézust, mikor a katonák kísérték, beletaszították a Cedron patakjába, s ezzel megszentelÅ‘dött. Ezért néhol aranyos víznek is nevezik a napfelkelte elÅ‘tt merített vizet
A nagypénteki szokások második csoportjába tartozik a féregűzés. Ez arra is utal, hogy valamikor Jézus halálának emlékezetére minden háznál kialudt a tűz. Egyéb tilalmak is ismertek voltak; pl. nem volt szabad a szárnyas állatot levágni, nehogy dögöljenek az állatok. Szántani sem volt szabad, mert e napon Jézus a földben volt. Ugyanakkor Göcsejben délután a kora tavaszi veteményeket vetették. A keresztény középkorba vezethetÅ‘ vissza a nagypénteki tűzgyújtás, annak emlékezetére, hogy hajnalban, amikor Jézust Pilátus elé vitték, a szolgák és katonák tüzet gyújtottak és amellett melegedtek. Templomba gyászruhában vagy gyászt kifejezÅ‘ ruhadarabot öltve mentek (Dél-Dunántúlon fehér ruha, fehér fejkendÅ‘).
Nagypénteken a protestáns vallásúak sem ettek húst. A Tápió menti falvakban a katolikusok étrendje: délben rántott leves és kifÅ‘tt tészta, vacsorára tej, aludttej, túró. A református pándiak ebédre tojást ettek és tejes ételt. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra. A Tápió mentén mindenütt hangsúlyozták is a nagypénteki reggeli és délelÅ‘tti pálinkaivás fontosságát. A zempléni falvakban babsalátát ettek nagypénteken, estére tejeskávét, túrós metéltet, tojáslevest fogyasztottak. Turai adat szerint nagypénteken egy-egy gerezd fokhagymát ettek, hogy az illetÅ‘t meg ne csípje a kígyó és egy-két szem pattogatott kukoricát is, hogy ne legyenek gyomorfájósak. Az ebéd egyébként ugyanaz, mint karácsony böjtjén: bableves és mákos tészta.
Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütnek kenyeret, mert az ilyen kenyér kÅ‘vé válna. Nagypénteken nem szítottak tüzet. Kenyeret már ezért sem süthettek. Szeged vidékén azonban dagasztottak akkorát, mint egy libatojás. Ezt megszárították és eltették, s akkor vették elÅ‘, ha valaki vízbe fúlt. A közepébe szentelt gyertyát tettek, és ahol a vízre eresztett kenyérbÅ‘l a gyertya kifordult, ott kellett a holttestet keresni. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagypénteket, mely a keresztény egyházban Jézus megfeszítésének emléknapja. Tiltották az állattartással kapcsolatos munkákat. „A nagypinteken ültetett kotlóhoz nem vót szerencsink” – vélték Jászdózsán. Nagypénteken a moldvai magyarok nem fogják be a lovakat, mert úgy tartják, hogy akkor megbetegednének. Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és herélésnek, a jószágok bélyegzésének a századforduló körül Hajdúböszörményben, Debrecenben, Nádudvaron, Balmazújvárosban. Boriban ilyenkor hajtották ki ünnepélyesen a disznócsordát. A kanásznak tojást, babot, lisztet, kenyeret vittek az asszonyok. A kanász pedig mindenkit megkínált pálinkával. A földművelésben ugyancsak jellemzÅ‘ a tiltás, de annak ellenkezÅ‘je is. „Krumplit legjobb húsvét nagyhetén vetni” – tartják. Sarkadkeresztúron. „Nagypénteken nem szabad fogasolni, boronálni a búzát, mert elszárad, kipusztul a töve” – mondták Zagyvarékason.
IdÅ‘járással kapcsolatos jóslások is fűzÅ‘dnek ehhez a naphoz. EsÅ‘ esetén jó tavaszt jósolnak a bukovinai magyarok. Galgamácsán úgy tartották, hogy ha nagypénteken szép az idÅ‘, akkor üszkös, rossz termés lesz. Zagyvarékason úgy mondták: „Nagypénteki esÅ‘, annyi méreg, amennyi szem lehull. Rossz termés lesz”. Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erÅ‘t tulajdonítottak a víznek. Különös jelentÅ‘séget kapott ezen a napon. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte elÅ‘tt megfürdik, azon nem fog a betegség. „Nagypénteken napfeljött elÅ‘tt a folyóvízbe háromszor belémártózott, az semmiféle betegséget nem kapott el mástól”. Volt, ahol elegendÅ‘nek tartották a mosdást. A mosdást azzal magyarázzák, hogy a „holló ilyenkor mossa a fiát”. Zagyvarékason a szokás úgy maradt máig fenn, hogy a vizet hazaviszik és otthon mosdanak vele. Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak, sÅ‘t a szeplÅ‘ ellenszerének. A csépai hiedelem szerint szótalan víznek kellett lennie, vagyis menet közben, sem jövet, sem közben nem volt szabad megszólalni. Turán a lányok üvegben vittek haza a folyóról vizet, ugyancsak szótlanul, abban a hitben, hogyha ebben mosakszanak, szépek lesznek. Ilyen vízben a gazda vagy gazdasszony megforgatja a sonkát, szalonnát, hogy ne essen bele a féreg. A nagypénteki mosdásnak, fürdésnek különféle más magyarázatot is adtak, például Menyhén a gyerekeket azért küldték a patakra, hogy ne legyenek lusták, Mohiban azért mosakodtak a patakban, hogy ne fájjon a szemük, Boriban azért mosakodtak a lányok napfelkelte elÅ‘tt, hogy szépek legyenek. A medvesalji falvakban is a nagypénteki vízzel kapcsolatos szokások és hiedelmek sokféle változatát jegyezték le. A nagypénteken hajnalban hozott vizet Almágyon rózsavíznek, VecseklÅ‘n hollóvíznek nevezik. Az ilyen víznek a különbözÅ‘ magyarázatok szerint szépség-, egészségvarázsló, gyógyító erÅ‘t tulajdonítottak. A Tápió menti falvakban a lányok, asszonyok hajnali mosdása a patakban a szépségvarázslást célozta. Odamenet nem szólhattak senkihez, mert csak úgy tartották hatásosnak a cselekményt. A nagypénteki hajnali vizet aranyos víznek, aranyvíznek nevezték. Múlt századi leírás szerint a Tiszára járó lányok az egykori Szegeden a mosdás után a füzek alatt fésülködtek, hogy a hajuk hosszú legyen. Bukovinában azonban a nagypénteki fésülködést kifejezetten tiltották. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé volt ismert, hasonlóan egészségvarázsló célzattal. A Hortobágy vidékén elsÅ‘sorban a lovakat fürösztötték. Jászdózsán a teheneket itatni vitték a Tarna folyóhoz. Medvesalján a nagypénteki állatfürdetésnek egészségvarázsló jelentÅ‘séget tulajdonítottak, de már a két világháború közti idÅ‘ben nem vitték az állatokat a patakra, csak az onnan hozott vízbÅ‘l töltöttek az ivóvizükbe. Turán a férfiak kora reggel levitték a lovakat a Galgára úsztatni, hogy meg ne rühesedjenek. A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melynek nagyszombat volt az ideje. Jászdózsán nagyszombaton reggel, mikor elÅ‘ször szólaltak meg a harangok, a gazdaszszony kiabált, miközben söpörte a ház falát: „Kígyók, békák távozzatok!”. Volt, ahol a fazekakat összeütögetve még nagyobb zajt csaptak, és a férgeket jelképezÅ‘ szemetet söpörték ki a kocsiútra. Gyerekjátékként is fennmaradt a nagyszombati féregűzés. Haranggal, csengÅ‘vel a nyakukban szaladták körbe a házat: „Kígyó, béka, távozz el a háztú, kígyó, béka, távozz el a háztú!” Csépán úgy vélték, hogy nagyszombaton a ház körülseprésével a boszorkányokat is elhajtják. A ma is gyakorolt és közismert húsvéti nagytakarítás többnyire meszeléssel, mázolással egészült ki. Így ír errÅ‘l visszaemlékezésében Vankóné Dudás Juli Galgamácsáról: „A lányok mázolták, meszelték, tapasztgatták a falakat, a padot, mely az ablak alatt állt egész nagyhéten. Ez a padka földbÅ‘l volt, az ablak alatt, közvetlen a fal tövében”. NagypéntekrÅ‘l nagyszombatra virradó éjszaka sokfelé ismert volt a más ünnepnaphoz kötÅ‘dÅ‘ házasságjósló szokás: A leány egész napi böjt után megmosdott, de nem törülközött meg, a törülközÅ‘t a párnája alá tette, az a legény, aki álmában letörli az arcát, úgy vélték, az lesz a jövendÅ‘belije. Hajdan évenként egyszer, nagyszombaton szítottak új tüzet. A szentelt tűz maradványának különféle praktikákban nagy szerepet tulajdonítottak, például kivitték a szántóföldre, szÅ‘lÅ‘be, hogy a termést ne érje jégverés, hogy a föld termékeny legyen. A tűzgyújtás egykori hagyományát Å‘rzi egy játékdalunk: Tüzet viszek, nem látjátok, ég a ruhátok, ha látnátok, oltanátok…
Irodalom:
Magyar Néprajz Folklór 3: Szokások: Jeles napok - ünnepi szokások: április: húsvéti ünnepkör:
Magyar Néprajzi Lexikon: nagypéntek
Ajánlott iroldalom:
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd: nagypéntek
Bathó Edit: Nagypénteki szokások és hiedelmek a Jászságban
A 2020-as koronvírus járvány arra ösztönezte az egyházakat, hogy online Igehirdetéseket közvetítsenek. Itt megtekintheti a Szolnoki Református Egyházközség online Istentiszteletét: