Október 26. Dömötör napja
Demeter (Démétriosz) a hagyomány szerint a IV. sz.-ban élt, Tesszáliában született s okt. 26-án vértanúként halt meg, mert a pogány istenek tiszteletét megtagadta. Egyik ismert keleti ábrázolása a piros lovon ülÅ‘ vitéz, aki dárdájával a földön fekvÅ‘ pogány katonát szúrja át. Népszerűsége a bizánci kereszténység hatásterületével és szentjeinek kultuszával függ össze. Mo.-on a XI. sz.-tól követhetjük nyomon tiszteletét. Az ország keleti felében elsÅ‘sorban Dömötör volt a pásztorok patrónusa. Dömötör napját juhászújévnek is nevezték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászok gazdáikkal, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat. Dömötör a keleti egyháznak kedvelt szentje. Katonatisztként Tesszáliában szenvedett vértanúhalált. Ünnepe már a Pray-kódex kalendáriumában szerepel. Tiszteletének hazai terjedését az is elÅ‘segítette, hogy a késÅ‘bbi magyar föld szülte:
In hac valle miseriae
Et in terris Pannoniae,
Ex alta stirpe Graeciae:
Nascitur Demetrius.
Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovica) 1057-ben még állt a Demeter-székesegyház. A szegedi Demeter-templom a 12. sz.-ban épült. 1474-ben Mátyás király is részt vett Dömötör (Demeter) napján Szegeden az ünnepségeken. A Hortobágyon az egykori Hort faluban a 14. sz. elejéig állt a DemeterrÅ‘l elnevezett templom.
DicsÅ‘séges Szent Dömötör mártír, mint írásban találjok – írja az Érdy-kódex – támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából és azon várasban születék, kit annak utána az Å‘ szent nevére nevezének, kinek Száva Szent Demeter neve. Kinek Å‘ szülei nagy jeles nemes nembÅ‘l valának.
Elmondja ezután életét. Bátran vallja a hitét. Eljut Szalonikiba, ahol a császár üldözi a keresztényeket. Különösen egy hatalmas erejű óriás öldösi, fojtogatja Å‘ket. Dömötör barátja, Nestor is kénytelen megvívni vele. Dömötör a kereszt jelével erÅ‘síti a harcra. Le is gyÅ‘zi az óriást, mire a császár Nestornak fejét véteti.
Most Jézus jelenik meg Dömötörnek, és közli vele, hogy az Å‘ vértanúságának ideje is elérkezett. Ezt Dömötör boldogan hallja, majd így könyörög: én Istenem, kérlek Tégödet, hogy valaki Å‘ nyomorúságában én nevembe kenyergend Te szent felségödnek, hallgattassanak meg. És valamely vitéz hadban lévén, én bennem bízandik, oltalmazjad meg Å‘tet veszedelemtül az te erÅ‘s jogodnak (jobbodnak) miatta. És valaki nagy erÅ‘s kórságban lévén énhozjám kiájtand té (tégy) irgalmasságot Å‘vele.
A császár az óriás haláláért Dömötört vádolja és halálra ítéli. Jámbor szolgája most gyűrűjével és palástjával számos beteget és ördöngöst meggyógyít.
Nyilván legendájának e mozzanatai is magyarázzák Dömötör középkor végi tiszteletét. Ez azonban hazai kultuszának már a gótikus rétege. Az Érdy-kódex legendája azt tanúsítja, hogy a latin egyház is tiszteletben tartatta, sÅ‘t már mintegy ki is sajátította Dömötör kultuszát. Nem tud, vagy nem akar tudni a szent bizánci kapcsolatairól. Ismereteinek forrása a Legenda Aurea és nem az elnépiesedett hazai, keleties színezetű hagyomány.
Gótikus ábrázolásaiból csak az esztergomi Keresztény Múzeum (1490) és az erdélyi szász Jidve (Seidem, Jidveu 1508) egyik táblaképe maradt ránk. Ez utóbbi Dömötör vértanúságát ábrázolja.
Oltármestersége volt a gyÅ‘ri székesegyházban (1377).
Dömötör-patrociniumokkal szerte a régi országban, szórványosan még korunkban is találkozunk. Megválasztásukat egy-két középkori kivétellel nyilván már a kegyúr keresztneve magyarázza, és nem a mennyei birtoklást kifejezÅ‘ szakrális felajánlás.
Kedvelt keresztnév volt évszázadokon át fÅ‘leg a szegedi és székely katolikus nép körében. A moldvai csángóság névkultuszát már az orthodoxia közelsége is magyarázza. Családneveink: Dömötör, Demeter, Döme, Deme, Demse.
Térjünk azonban vissza Dömötör archaikus hazai kultuszához.
A Szent Korona bizánci részének összetartozó két zománcképén György és Dömötör látható. Alakjuk a barbárokkal vívandó harcokban az Å‘ mennyei közbenjárásukat jelképezi.
A szent szülÅ‘helyén keletkezett Szávaszentdömötör (Sremska Mitrovica) késÅ‘bb elenyészett bazilita kolostora volt a magyarországi Dömötör-kultusz Árpád-kori fÅ‘ forrása. ÉletérÅ‘l III. Béla adománylevelébÅ‘l tudunk legtöbbet. Sószükségletei érdekében Szegeden kikötési joga volt. Föltétlenül szellemi, talán liturgikus kapcsolatban is állott Szent Dömötör szegedi egyházával, amely a Dömötör-hagyomány legrégibb magyar tűzhelye.
Szeged fontos átkelÅ‘hely, a táj víziközlekedésének középpontja már Å‘sidÅ‘k óta. E hídfÅ‘állomás birtoklása föltételezhetÅ‘en görög, illetÅ‘leg a honfoglalást közvetlenül megelÅ‘zÅ‘ bolgár uralom számára sem volt közömbös. A bizánci rítusú behatolás egy Szent Dömötör tiszteletére emelt templom, esetleg csak kápolna építésében is kifejezésre juthatott. Már most Sántha György vizsgálataiból tudjuk, hogy a szerémségi születésű Dömötör Å‘skeresztény vértanú, Szaloniki városának híres patrónusa a keleti egyház „harcos” szentjeinek sorába tartozik. Ezt még egészítsük ki azzal, hogy a bizánci birodalomnak a Szentsír mellett két kiemelkedÅ‘ szakrális centruma volt: a konstantinápolyi Hagia Sophia és a szaloniki Dömötör-bazilika. Ide került a vértanú holtteste, viszont a vérereklye Szávaszentdömötörben maradt. Dömötör a keleti egyháznak egyik legtiszteltebb szentje. Szaloniki sírjától hozott dömötörvíz és dömötörolaj régebben különösen kedvelt orthodox szentelmény volt. Búcsúünnepének ottani neve: Démétria.
A jámbor néphit olyan csodatevÅ‘ erÅ‘t tulajdonított Dömötörnek, hogy az oltalma alatt álló várost személyesen is, fehér lován ülve, olykor mennyei sereg élén, megvédi az ellenség támadásaitól. Ez a mi magyar Szent László-mondakörünkre is emlékeztetÅ‘ hiedelem a környezÅ‘ népek, így a bolgárok között is elterjedt. Ha föltételezésünk helyes és a szegedi Dömötör-kultusz csakugyan egyidÅ‘s volna a temesközi bolgár uralommal, akkor jogosan gondolhatunk arra, hogy nem véletlenül választották a védelmi és kereskedelmi szempontból annyira fontos hely védÅ‘szentjéül éppen Dömötört: fÅ‘ hivatása az ellenség megfélemlítése és távoltartása volt.
Hogy Dömötör katonaszent volt, annak emlékezete, tudata a protestáns Erdélyben is élt. Kemény János, a késÅ‘bbi fejedelem 1623-ban írja: Nincsen már a töröknek egyéb szent Demeter napja, hanem csak Bethlen Gábor napja. Akkor, amikor Å‘ akarja, lészen az Å‘ szent Demeter napjok, kit Å‘k kászon gyürü-nek mondanak. Ehhez Takáts Sándor hozzáfűzi, hogy a törökök nálunk Dömötör napján vagyis a hideg beálltával megszüntették a harcokat.
A szegedi Dömötör-templomhoz egy anekdótikus Mátyás-hagyomány is fűzÅ‘dik, amelyet Heltai Gáspár örökített meg: Mátyás a szegedi országgyűlés idején, Dömötör napján a szent templomában hallgatott misét. A papon viseltes kazula volt. A király mindjárt offerendára méne, és mikoron megkerülte volna Szent Demeter oltárát, az Å‘ felsÅ‘ ruháját oltárra offerálta, hogy Szent Demeternek kazulát tsinálnának belÅ‘le. Betsülik vala pedig azt a ruhát hatvanezer forintra.
Nem tudunk rá feleletet adni, hogyan, mikor lett Dömötör a szegedi, de általában a hazai juhászok védÅ‘szentjévé. Az ünnepet Szegeden mindenesetre különös ünnepélyességgel ülték meg.
A szegedi dömötörözés, vagyis a juhoknak a legelÅ‘rÅ‘l való behajtása után tartott pásztoráldomás a palánki templom búcsúnapjával is összefüggött.
A pusztai juhászok, pásztorok zászló alatt vonultak a búcsúra. A zászlóvivÅ‘ után jöttek a tanyai kapitányok, öreg gazdák. Utánuk felbokrétázott juhászlegények terelgették az ajándék fehér bárányokat, a menyecskék pedig ropogósra sült fonatos kalácsot és szÅ‘lÅ‘t hoztak. A menetben a juhászok többi hozzátartozói is részt vettek.
A Dömötör-templom elÅ‘tt a céhek várakoztak zászlóikkal. Amikor a pásztorok menetét meglátták, a templom küszöbén álló fÅ‘bíró címeres botjával – amelyre az Isten Báránya is rá volt faragva – jelt adott és megindult a magisztrátussal együtt a puszták népe felé. A zászlóvivÅ‘ tanyai kapitányt megölelte, majd megfordulva, a pásztorokat a templom felé vezette. A plébános teljes díszben, fényes segédlettel, baldachin alatt várta Å‘ket. Amikor a menet a küszöbhöz ért, a plébános a Magnificat anima mea éneklésébe kezdett. A nép maga is énekelt, miközben bevonultak a templomba.
A mise és prédikáció után a plébános átvette a juhászok ajándékát, a bárányokat. Az ünnepi ebédhez a pásztorok bürgepaprikással járultak hozzá, amelyet ott fÅ‘ztek Å‘k maguk a templom udvarán. A túrós lepényrÅ‘l, rétesrÅ‘l, bélesrÅ‘l a juhásznék, a borról pedig a borbírák gondoskodtak. Az ebéden ott voltak a Város vezetÅ‘ emberei. Az ételeket menyecskék és lányok szolgálták föl, akiket a juhászlegények dudaszóval kísértek a konyhából az ebéd színhelyéig. A barokk világra annyira jellemzÅ‘ ünnepélyes Tafelmusik polgári változatára kell itt gondolnunk. Ebéd után szintén dudaszó mellett táncrapördült mindenki, olykor még a papság is.
Ezzel a vidám ünnepséggel függ nyilván össze a Dugonics-följegyezte szólás is: neki mindönnap Dömötör napja vagyon, vagyis mindig részeg.
A búcsú költségeihez egyébként maga a Város is hozzájárult. Az 1725. évi tanácsi jegyzÅ‘könyvben olvassuk: Szent Dömötör napján Nemes Város ebédet adván, ebédre költ el 11 forint 37 dénár. Az összeget késÅ‘bb 100 forintban állapították meg. A juhászok mulatságát különben 1835-ben szüntette meg az akkori, már a jozefinizmus ridegségében nevelkedett plébános.
A városrész patrónusára, de a vitézi élet hajdani védÅ‘szentjére mutat, hogy a palánki polgárÅ‘rség magyar gyalogszázadának 1806-ban készült hadi zászlaján Dömötör képe látható a következÅ‘ versezet kíséretében:
Nagy vitéz Dömötör, kérjük alakjaid
E palánki gyalog csoport, hív bajnokid:
Légy gondos vezérünk, ha szükség kívánja,
Mert javáért Szeged mindenét fölszánja.
Még emlékeznek rá, hogy Szakmár juhászai Dömötör napján a pappal bárányt szenteltettek a templom elÅ‘tt.
A Dömötör napjához kapcsolódó juhászmulatságokat; elszámolásokat, amelyekbÅ‘l a szakrális mozzanatok már egészen kihullottak, Szabadfalvi József foglalta össze. Kitűnik belÅ‘le, hogy Dömötör napját juhászaink fÅ‘leg az Alföldön másfelé is számon tartották. A kiskunsági pásztornóta szerint
Dömötörön van az idÅ‘,
Nincsen a tarlón mezÅ‘.
Sírnak, rínak a bárányok,
Szomorkodnak a juhászok.
Ezen a napon a gazdák fölolvasták a birkákat, továbbá megszüntették vagy meghosszabbították a szolgálatot. A nádudvari szólás találóan utal az áldomásra, de az elszámolás bökkenÅ‘ire is: Dömötör juhászt táncoltat. A juhászbál, juhásztor, juhtor, juhdérmáció, dömötörözés néven emlegetett bál, mulatság fejezte be az elszámolást, amelyre olykor az egész dömötörhét ráment. A profán, gazdasági jellegű részletekre nézve Szabadfalvi tartalmas dolgozatára utalunk.
Zentán és környékén emlegetik a „Dömötör juhászt táncoltat” szólást azzal a magyarázattal, hogy ilyenkor már nem kedvez az idÅ‘járás a kinttartózkodásra. A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél elÅ‘jelének tartják (Penavin 1988: 132). Turán úgy hitték, hogy a Vasas Szent Péter napján kiűzött patkányok Dömötör napján hagyják el a házat.
A Kiskunságban Dömötör (Demeter) napja elÅ‘tt hajtották a nyájat a város alá, s ilyenkor a juhász a nyáj Å‘rzését átadta a gazdának, mert neki joga volt három napig mulatni.
A nap táján fújó szélnek Ipolyi Arnold dömötörszél nevét hallotta.
A Vendel- és Dömötör-napi ünnepségek már a századfordulótól vesztettek jelentÅ‘ségükbÅ‘l, s ezzel Szent Mihály-nap szerepe növekedett meg. Az elmúlt évtizedekben Kunmadarason és Hajdúszoboszlón Szent Dömötör napján állatvásárok voltak.
A Demeter-nap már a XVI. sz.-tól a pásztorok és a mezÅ‘gazdasági cselédek szegÅ‘dtetési napja volt. A naphoz fűzÅ‘dÅ‘ szokások még sokrétűbbek a balkáni országokban. A délszlávok a farkasok elleni védekezés idÅ‘pontjának, a bulgáriai karakacsánok legeltetési és cselédszerzési határnapnak tartották, az új házasok pedig kalácsot és kenyeret vittek a templomba, majd rokonaik körében mulatoztak.
Irodalom: Bálint Sándor ÜNNEPI KALENDÁRIUM II. Szent István Társulat, Budapest, 1977. 399-404.
Manga János-Szabadfalvi József: Dömötör (Demeter napja). In: In: Magyar Néprajzi Lexikon 1. (Ortutay Gyula fÅ‘szerk.), Budapest, 1977. 606.