A nagykikindai szárazmalom
A nagykikindai járgányos szárazmalom Vajdaság egyik jelentÅ‘s műemléke. A 19. század legvégén épült malom az egyetlen a Kárpát-medencében, amely a vele egybeépített malomházzal együtt a mai napig eredteti formájában áll és működÅ‘képes.
A török idÅ‘kben Bánság szinte teljesen elnéptelenedett, az írott források Nagykikindát és környékét 1718-ban lakatlan területként említik. A 18. század közepétÅ‘l szerb határÅ‘röket telepítettek ide, Å‘ket a német, magyar, majd zsidó telepesek követték. A megtelepülÅ‘ lakosság a gabona és más szemestakarmány Å‘rlésére szárazmalmokat épített. Az errÅ‘l tudósító elsÅ‘ adat 1781-bÅ‘l származik, ekkor 17 szárazmalma volt a településnek, de egy 1847-es térkép adatai szerint már 51 ilyen malomban Å‘röltek, majd lassan megjelentek a szélmalmok is, melyeknek elterjedése leginkább a 19. század elsÅ‘ felében kibontakozó gabonakonjunktúrával volt összefüggésben.
A szárazmalom emberi vagy állati erÅ‘vel meghajtott Å‘rlÅ‘, daráló, hántoló szerkezet, melynek máig fennmaradt példányai a középkorban tökéletesített szerkezetek továbbfejlesztett változatai. Hazánkban már a középkor derekától általánosan használták, elsÅ‘ írott említésük a 15. századból való Pozsony város adókönyvébÅ‘l, melyben lóval hajtott szárazmalom után kivetett adóról találunk bejegyzést. A 15-17. században rengeteg szárazmalom lehetett használatban, Evlija Cselebi török utazó leírása szerint Budán például 1663-ban 150 ló- és ökörvontatású malom működött. Vízben szegény vidékeken és végvárakban építették elÅ‘szeretettel. Az erÅ‘dített települések vízimalmainak hajtóvizét az ellenség könnyedén elrekeszthette, ami végzetessé válhatott volna az élelmezés szempontjából. Nem csoda, hogy a dunai vízimalmok mellett leginkább a komáromi vár szárazmalmai látják el két évszázadon keresztül a katonaságot. A 19. századra már csökken szerepük és számuk, de néhány helyen még a 20. század elsÅ‘ felében is használatban voltak.
A nagykikindai szárazmalom Vajdaság egyetlen, épségben megmaradt járgányos szárazmalma, melyet 1899-ben építtetett harminc, szövetkezetbe tömörülÅ‘ parasztgazda, akik a város második fertályában éltek egymás szomszédságában. A malom épületanyaga és szerkezete Padéról származik, a gazdák hitelt vettek fel megvásárlásához. Mivel nem találtak szakképzett molnárt a malom üzemeltetéséhez, a szövetkezet létszáma idÅ‘vel apadt, végül a megmaradt hat tag eladta azt Krümmer Fábiánnak, egy tapasztalt, nagy tudású molnár dinasztia tagjának. Az Å‘ családja üzemeltette a malmot egészén 1945-ig, mikor államosították.
A szárazmalom rendszerint két részbÅ‘l áll: az energiafelvevÅ‘ járószínbÅ‘l (elnevezése malomalj vagy keringÅ‘sátor) és a malomházból. A nagykikindai szárazmalom az egyetlen a Kárpát-medencében, amely a vele egybeépült malomházzal együtt eredeti formájában maradt meg. A műemlék épületegyüttes szépen beleilleszkedik az utca képébe, hiszen a járgányos szárazmalomnak ebben a típusában a vontató kerék a föld színéhez közel van és így alacsonyabb sátorú épületben is elfér.[1]
A sokszög alakú keringÅ‘sátor tetÅ‘szerkezete 14 alacsony, tömzsi téglaoszlopon nyugszik, keleti oldalához építették hozzá vályogból a négyzet alapú malomházat. A ház háromosztatú, a molnár lakása mellett itt található az Å‘rlÅ‘szerkezet is, amely malomkövekbÅ‘l, szitából és a mechanizmus egyéb elemeibÅ‘l áll. A szárazmalom teljes épületét apró cseréphéjazat fedi.
A szárazmalom padlózata döngölt föld, melyet másfél méter szélesesen kitégláztak, ezen jártak körbe az állatok. A szerkezetnek két pár Å‘rlÅ‘köve van, így kétféle szemestakarmányt lehetett vele Å‘rölni. A körsátorba maximum öt pár állatot (ló, szamár, ökör) lehetett befogni, ilyenkor teljes kapacitással működött a malom és nagyjából egy mázsa gabonát Å‘rölt meg óránként, ami akkoriban komoly teljesítménynek számított.
2019 novemberében kezdÅ‘dött, s idén februárra be is fejezÅ‘dött a szárazmalom felújítása, köszönhetÅ‘en egy szerb-magyar, határokon átívelÅ‘ együttműködésnek. A két ország határ menti térségében több, különbözÅ‘ fajta malom (szárazmalom, szélmalom, széldaráló, paprika-malom) maradt meg, melyek a Malmok útja projekt keretében most megújultak. A tematikus úton az érdeklÅ‘dÅ‘k öt településen (Nagykikinda, Orom, Kiskunfélegyháza, Ópusztaszer és HódmezÅ‘vásárhely) ismerkedhetnek meg a gabonafélék és más szemestakarmányok Å‘rlésére szolgáló gazdasági építményekkel.
A szárazmalom nyitvatartása április és október között: kedd- szombat 10-16 óráig.
November és március között csak elÅ‘zetes bejentkezés alapján látogatható.
Felhasznált irodalom:
Malmok útja. Szárazmalom, Nagykikinda
http://ipa-malmok-utja.pazirikkft.hu:8080/szarazmalom-nagykikinda/
Pongrácz Pál: Régi malomépítészet
http://mek.oszk.hu/07000/07057/07057.pdf
Szárazmalom. Községközi Műemlékvédelmi Intézet, Szabadka
https://www.heritage-su.org.rs/hu/szarazmalom/
Szárazmalom. Magyar Néprajzi Lexikon szócikke
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-1525.html
Forrás:
„Folyót a tengerbe, búzát a malomba…” A nagykikindai szárazmalom.
https://www.petofiprogram.hu/tudastar/folyottengerbebuzatmalomba
[1] A keringÅ‘sátornak nincs helyi elnevezése. Itt található a szármalom szerkezetének egy része, amely az Å‘rlÅ‘követ beindító és forgató lovak befogására szolgált. A mechanizmus legfontosabb része egy nagy, fából készült, vízszintesen elhelyezett, 45 méter kerületű nagykerék volt, amely tizenkét medvegerendával volt odaerÅ‘sítve a függÅ‘leges, tölgyfagerendából készült fÅ‘tengelyhez, a bálványhoz. A bálvány helyi neve „popa” azaz pap volt. A medvegerendák a keringÅ‘talpba vannak beerÅ‘sítve, s ebbe 516 keményfafog illeszkedik. Ezen fogaskerekek segítségével történik az erÅ‘átvitel s indulnak forgásba a malomkövek, amelyekkel az Å‘rlés történik. A bálvány alsó része a földbe van rögzítve, a rögzítÅ‘vasak sínágyazatban vannak, amely stabil kÅ‘alapzaton nyugszik, és amely a bálvány forgatását is lehetÅ‘vé teszi. Az öntöttvas sínágyazat helyi neve: „paprika”. A bálvány felsÅ‘ része a tetÅ‘gerendák által alkotott sínágyazatban nyugszik, melyet az itteni molnárok „jezik”-nek neveztek, s ez úgy van odaerÅ‘sítve a tetÅ‘gerendákhoz, hogy azt egy kenderkötéllel tetszÅ‘legesen lehessen mozgatni. A sínágyazat felemelésével, szabaddá vált a bálvány, amelyet így a keringÅ‘vel együtt a nyitott oldalra lehetett fordítani, s erre azért volt szükség, hogy a keringÅ‘be befoghassák a lovakat. A lovak befogására kocsirudak szolgáltak.
