Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Május

2013. május 12. vasárnap, 11:18 Kaszás Péter
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Május

„Kimegyen az ember az Å‘ munkájára

és az Å‘ dolgára mind estvéig.”

(CIV Zsoltár 23.)

Ime, itt van az esztendő legszebb hónapja, zöldbe, virágba borulva minden erdőn, mezőn, mintha csak a természet nászát ülné. Hej, de hát e szép hónap sokszor keserűvé válik a szegény gazdára, mert már ilyenkor gyakran jelentkezik egyik legnagyobb ellensége, a jégeső, a mely pár percz alatt semmivé teszi az ember legszebb reményeit.

De hát mint mindenütt, úgy különösen itt is az a fődolog, hogy az ember ne essék kétségbe, ne veszítse el a fejét, s ne panaszszal vagy zúgolódással töltse haszontalanul az időt, hanem hamarjában meggondolván magát, lásson mielőbb munkához s a mennyire lehet, igyekezzék a szenvedett kárt pótolni, ha már egyébként nem, legalább úgy, hogy  veszett fejszének a nyele forduljon, a mi még mindig jobb a semminél.

Szóval szerencsétlenség esetén nem siránkozni, nem káromkodni kell az életrevaló okos embernek, hanem a csorbát a lehetőség szerint kiköszörülni igyekezni.

Ház és udvar. A szükséges tatarozásokat folytatjuk. Az ólakat gondosan kitisztogatjuk, kimeszeljük.

Szántóföld, rét, legelő.  Ha a föld cserepesedésre hajlandó, a kelő kukoriczát és burgonyát igen könnyű fogassal megjáratjuk. Az őszieket, -ha szüksége mutatkozik- konkolyoztassuk, a megdőléssel fenyegető kövér vetéseket óvatosan sásoljuk meg, a tavasziak aczatolásáról se feledkezzünk meg. A luczernát, lóherét szénának vágjuk, mihelyt virágjukat hányni kezdik. Az ugarföldeket szánthatjuk. A takarmánynak lekaszált őszi-rozs helyére, -ha földünk jó erőben van,- csalamádét, kölest vagy muhart vethetünk.

Jószágtartás. Minthogy immár a zöldtakarmánynyal való etetés megkezdődött, a here és luczerna etetésénél nagyon vigyázzunk, nehogy az állatok harmatos vagy ázott takarmányt kapjanak, vagy etetés után azonnal igyanak, mert ennek felfúvódás lenne a vége. A trokárt[1] minden eshetőségre való tekintettel mégis mindig kéznél tartsuk. Választott borjúval ne etessünk zöld takarmányt, mert az könnyen hasmenést vagy egyéb gyomorbajt okozhat, a melytől az állat leromlik A malaczokat 8-10 hetes korukban elválasztjuk és már előbb rákapatjuk egy kevés zúzott árpára vagy zabra, hogy a választást meg ne sínyeljék, mert a satnya malaczból sohase lesz többet szép disznó. A meleg idő beálltával friss vízről, fürdőről és zöldtakarmányról gondoskodjuk a sertések számára. Az ivóvizbe egy kevés sósavat keverhetünk. A csikóknak legyen elegendő futkározó helyük, mert csak így fejlődik a tüdő, aczélosodik a láb. A heréléseket a hol kell, végezzük még a nagy melegek beállta és a legyek mutatkozása előtt.

Baromfi. A kikelt aprójószágnak elegendő elesége legyen s ne feledjük, hogy a zöldtakarmány a baromfinak is nemcsak igen jó, de szükséges. Az ólak tisztántartására kétszeres gondunk legyen, mert tetvek és rüh nagyon elkínozzák a baromfit.

Gyümölcsös. A faiskolát kapáljuk, a gyomtól tisztán tartsuk. A megfogamzott oltványokat a kötésből kibontjuk, a fattyúhajtásokat levágjuk, úgyszintén a vadhajtásokat is. A hajtószemre való nemesítést folytathatjuk. Ha cserebogár mutatkoznék, reggelenként lerázzuk őket a fákról és összegyűjtve a baromfinak adjuk.

Konyhakert. Gyomlálunk, kapálunk, öntözünk. A melegágyakban nevelt palántákat kiültetjük, a melegágyban hagyottakat ritkítjuk, szellőztetjük, forró napban árnyékoljuk, a dinnyét, ugorkát is heréljük; a szabadba ugyanezeket, valamint babot és tököt vethetünk.

Szőlő és pincze. A szőlőben a hiányos helyeket újra ültetjük; gyomlálunk, kötözünk, a második kapálást végezzük. A perenoszpora ellen való első permetezést e hónapban mulhatatlanul elvégezzük, még a szőlő virágzása előtt. Az új borok második fejtését, a tavalyiak első lefejtését okvetlenül be kell végeznünk. Fő gondot a még teljesen ki nem erjedt új-borokra kell fordítanunk, mert ezek a melegebb idő beálltával mind erjedésbe jönnek, ezért jól záró erjcsövekkel kell ellátnunk, vagy legalább az aknadugót nem szabad bevernünk; ezenkívül végzendő az állandó töltögetési és tisztogatási munka, derítés, házasítás, palaczkozás stb.

Méhes.  A rajok befogásáról gondoskodunk, a mézelést üres lépek beállításával mozdítjuk elő, a hereköltéseket nyomjuk el. Ha az akáczvirágból jó hordás volt, a mézpergetést ne halogassuk.

Forrás:

Kaszás Péter (szerkesztésében): A gazda ember tüköre. Jó tanácsok a szántóvetőnek és kertésznek az esztendő minden hónapjára. Budapest. Franklin-Társulat kiadása, 1905. 12-13. és 167.


[1] A trokár szarvasmarha-gyógyító eszköz. Ha a marha számára ártalmas dolgot eszik, felfúvódik. Gyógyítására különbözÅ‘ eljárások, gyógyszerek ismeretesek (pl. dohányt tesznek a szájába), legradikálisabb beavatkozás azonban trokárral, speciális késsel megszúrni, hogy jöjjön ki a „szellÅ‘”. Bal felÅ‘l a csípÅ‘tÅ‘l négy ujjnyira ferdén szúrnak be, majd a szúrt nyílásba üres bürökszárat, borzacsövet dugnak a szellÅ‘zésre. Volt falu, ahol a községházán Å‘rizték a trokárt. Ha nincs kéznél a trokár, úgy kést szúrnak be a leírt helyen. Szúrás után a sebet farkasalma levével mosogatják. (Vajkai Aurél: Trokár. In: Magyar Néprajzi Lexikon 5. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1982. 356.)