Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.
Május
„Kimegyen az ember az Å‘ munkájára
és az Å‘ dolgára mind estvéig.”
(CIV Zsoltár 23.)
Ime, itt van az esztendő legszebb hónapja, zöldbe, virágba borulva minden erdőn, mezőn, mintha csak a természet nászát ülné. Hej, de hát e szép hónap sokszor keserűvé válik a szegény gazdára, mert már ilyenkor gyakran jelentkezik egyik legnagyobb ellensége, a jégeső, a mely pár percz alatt semmivé teszi az ember legszebb reményeit.
De hát mint mindenütt, úgy különösen itt is az a fÅ‘dolog, hogy az ember ne essék kétségbe, ne veszÃtse el a fejét, s ne panaszszal vagy zúgolódással töltse haszontalanul az idÅ‘t, hanem hamarjában meggondolván magát, lásson mielÅ‘bb munkához s a mennyire lehet, igyekezzék a szenvedett kárt pótolni, ha már egyébként nem, legalább úgy, hogy veszett fejszének a nyele forduljon, a mi még mindig jobb a semminél.
Szóval szerencsétlenség esetén nem siránkozni, nem káromkodni kell az életrevaló okos embernek, hanem a csorbát a lehetőség szerint kiköszörülni igyekezni.
Ház és udvar. A szükséges tatarozásokat folytatjuk. Az ólakat gondosan kitisztogatjuk, kimeszeljük.
Szántóföld, rét, legelő.  Ha a föld cserepesedésre hajlandó, a kelő kukoriczát és burgonyát igen könnyű fogassal megjáratjuk. Az őszieket, -ha szüksége mutatkozik- konkolyoztassuk, a megdőléssel fenyegető kövér vetéseket óvatosan sásoljuk meg, a tavasziak aczatolásáról se feledkezzünk meg. A luczernát, lóherét szénának vágjuk, mihelyt virágjukat hányni kezdik. Az ugarföldeket szánthatjuk. A takarmánynak lekaszált őszi-rozs helyére, -ha földünk jó erőben van,- csalamádét, kölest vagy muhart vethetünk.
Jószágtartás. Minthogy immár a zöldtakarmánynyal való etetés megkezdÅ‘dött, a here és luczerna etetésénél nagyon vigyázzunk, nehogy az állatok harmatos vagy ázott takarmányt kapjanak, vagy etetés után azonnal igyanak, mert ennek felfúvódás lenne a vége. A trokárt[1] minden eshetÅ‘ségre való tekintettel mégis mindig kéznél tartsuk. Választott borjúval ne etessünk zöld takarmányt, mert az könnyen hasmenést vagy egyéb gyomorbajt okozhat, a melytÅ‘l az állat leromlik A malaczokat 8-10 hetes korukban elválasztjuk és már elÅ‘bb rákapatjuk egy kevés zúzott árpára vagy zabra, hogy a választást meg ne sÃnyeljék, mert a satnya malaczból sohase lesz többet szép disznó. A meleg idÅ‘ beálltával friss vÃzrÅ‘l, fürdÅ‘rÅ‘l és zöldtakarmányról gondoskodjuk a sertések számára. Az ivóvizbe egy kevés sósavat keverhetünk. A csikóknak legyen elegendÅ‘ futkározó helyük, mert csak Ãgy fejlÅ‘dik a tüdÅ‘, aczélosodik a láb. A heréléseket a hol kell, végezzük még a nagy melegek beállta és a legyek mutatkozása elÅ‘tt.
Baromfi. A kikelt aprójószágnak elegendÅ‘ elesége legyen s ne feledjük, hogy a zöldtakarmány a baromfinak is nemcsak igen jó, de szükséges. Az ólak tisztántartására kétszeres gondunk legyen, mert tetvek és rüh nagyon elkÃnozzák a baromfit.
Gyümölcsös. A faiskolát kapáljuk, a gyomtól tisztán tartsuk. A megfogamzott oltványokat a kötésbÅ‘l kibontjuk, a fattyúhajtásokat levágjuk, úgyszintén a vadhajtásokat is. A hajtószemre való nemesÃtést folytathatjuk. Ha cserebogár mutatkoznék, reggelenként lerázzuk Å‘ket a fákról és összegyűjtve a baromfinak adjuk.
Konyhakert. Gyomlálunk, kapálunk, öntözünk. A melegágyakban nevelt palántákat kiültetjük, a melegágyban hagyottakat ritkÃtjuk, szellÅ‘ztetjük, forró napban árnyékoljuk, a dinnyét, ugorkát is heréljük; a szabadba ugyanezeket, valamint babot és tököt vethetünk.
SzÅ‘lÅ‘ és pincze. A szÅ‘lÅ‘ben a hiányos helyeket újra ültetjük; gyomlálunk, kötözünk, a második kapálást végezzük. A perenoszpora ellen való elsÅ‘ permetezést e hónapban mulhatatlanul elvégezzük, még a szÅ‘lÅ‘ virágzása elÅ‘tt. Az új borok második fejtését, a tavalyiak elsÅ‘ lefejtését okvetlenül be kell végeznünk. FÅ‘ gondot a még teljesen ki nem erjedt új-borokra kell fordÃtanunk, mert ezek a melegebb idÅ‘ beálltával mind erjedésbe jönnek, ezért jól záró erjcsövekkel kell ellátnunk, vagy legalább az aknadugót nem szabad bevernünk; ezenkÃvül végzendÅ‘ az állandó töltögetési és tisztogatási munka, derÃtés, házasÃtás, palaczkozás stb.
Méhes.  A rajok befogásáról gondoskodunk, a mézelést üres lépek beállÃtásával mozdÃtjuk elÅ‘, a hereköltéseket nyomjuk el. Ha az akáczvirágból jó hordás volt, a mézpergetést ne halogassuk.
Forrás:
Kaszás Péter (szerkesztésében): A gazda ember tüköre. Jó tanácsok a szántóvetőnek és kertésznek az esztendő minden hónapjára. Budapest. Franklin-Társulat kiadása, 1905. 12-13. és 167.
[1] A trokár szarvasmarha-gyógyÃtó eszköz. Ha a marha számára ártalmas dolgot eszik, felfúvódik. GyógyÃtására különbözÅ‘ eljárások, gyógyszerek ismeretesek (pl. dohányt tesznek a szájába), legradikálisabb beavatkozás azonban trokárral, speciális késsel megszúrni, hogy jöjjön ki a „szellÅ‘”. Bal felÅ‘l a csÃpÅ‘tÅ‘l négy ujjnyira ferdén szúrnak be, majd a szúrt nyÃlásba üres bürökszárat, borzacsövet dugnak a szellÅ‘zésre. Volt falu, ahol a községházán Å‘rizték a trokárt. Ha nincs kéznél a trokár, úgy kést szúrnak be a leÃrt helyen. Szúrás után a sebet farkasalma levével mosogatják. (Vajkai Aurél: Trokár. In: Magyar Néprajzi Lexikon 5. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1982. 356.)