A Leányvár regéje
A szász-fenesi völgyben, a keleti kis hegylánc, cserjés, erdÅ‘s oldalán emelkedik a Leányvár, egy kimagasló hegycsúcs, melyrÅ‘l az alábbi regét mesélik a faluban.
Hatalmas kÅ‘vár állott egykor a hegytetÅ‘n, a jezsuiták állandó laktanyája. A várban 320 jezsuita barát lakott, kiket az egész környék uralt és kiknek zsarnokságát mindenki érezte. A közeli falvak népeinek minden vagyonát a vár urai harácsolták el. És ha még csak a vagyonnál maradtak volna! De nem maradhatott meg a vidéken egyetlen szép leány sem, mert a vár urai magukkal vitték a sziklavárba és sohase látták többé családjukat, falujukat…
Az összerabolt szépségek közt legszebb volt Stefán Anna, a Tógyer Juon aranyhajú, csillagszemű mátkája. A jezsuita barátok fÅ‘nöke égetÅ‘, emésztÅ‘ szerelmet érzett iránta. Levitte Å‘t magával a sziklavár földalatti aknáiba és sorra mutogatta neki a milliókat érÅ‘ kincseket, halomba rakott aranyat, ragyogó karbunkulust, tüzet szóró gyémántot. »Nézd, ez mind a tied, ha engem szeretsz«, mondá neki, de Stefán Anna megrázta a fejét, kevélyen, büszkén és szemébe vágta: »Soha!« A páter aztán beljebb vitte Å‘t, a legtitkosabb rejtekekbe, hol a hatalmat és erÅ‘ket adó titkos szerek állottak.
E dohos, sötét üreg a vár legmélyebb részén feküdt. Sorba rakott lÅ‘poros hordók, tarka fegyverek, szúró, vágó eszközök sorakoztak itt egymás mellé. A visszautasítása miatt dühös jezsuita pap felkapott egyet, a mindig töltött fegyverek közül, s rászegezte a lányra: »Szeretsz?!« »Nem« !
E határozott nyilatkozatra abban a perczben elsült a fegyver, de a szép leány feje helyett, egy lÅ‘poros hordót talált. Erre egy siketítÅ‘, perczekig tartó robbanás következett s a vár óriási sziklakoczkái, porrá törve, darabokra szaggatva, maguk alá temettek mindent, szép leányt, szerelmes papot, milliókat érÅ‘ kincset, mindent.
Jámbor hívÅ‘k még ma is keresik a hegység üregeiben s a tetÅ‘n levÅ‘ romok közt a mesés kincseket, de mindössze egy-egy faragott kÅ‘koczka, vagy rozsdás fegyverek széttört darabjai, amit találnak.
Forrás: Erdély II. évfolyam, 5. szám. 1893. 149.