A három királyleány balladája

Népköltésünk dús tárházát, melybÅ‘l annyi gazdagodása lett irodalmunknak, még éppenséggel nem merítettük ki teljesen. Kivált Erdélyben, a székelyek közt igen sok olyan dal él a nép ajkán, amelyet senki se jegyzett föl, amelyet a szájhagyomány Å‘riz. De már nem soká. E régiségek napjai megvannak számlálva. Egy-egy Å‘si balladát már csak egyetlenegy faluban, egyetlenegy ember tud. Ezek többnyire öreg emberek. Velök sírba hanyatlik a régi dal is, amely már nem a mai nemzedék szája íze szerint való.

Eltűnt korok költÅ‘i erejét, nyelvbeli gazdagságát, sajátos ízlését s a mi fÅ‘: egész lelki világát tükrözik ez Å‘si hagyományok. Bennük a múltnak szelleme azon hamisítatlanul, teljes közvetlenséggel szállott reánk, késÅ‘ utódokra. Fontosságukat és érdekességüket ma már, mikor egy új tudomány, a népköltéstan (folklore) fokozódó figyelemmel fordul ez emlékek felé, fölösleges volna bÅ‘vebben fejtegetni.

De nem csak az ismeretlennek van itt becse. Nem kisebb jelentÅ‘ségük van egy-egy, már ismert népi költemény különbözÅ‘ változatainak, amilyen még sok található. E változatok egymást magyarázzák, egymást egészítik ki. Összehasonlításuk révén rájövünk az eltérÅ‘ szövegek eredeti alakjára és meg tudjuk jelölni a népdalok vándorlásának útját, sok esetben következtetést vonhatunk a dal keletkezésének idÅ‘pontjára, sÅ‘t olykor az ismeretlen szerzÅ‘t is kinyomozhatjuk. Az ily irányú kutatásban nem kis segítséget nyújt a dallamok vizsgálata, mely magában véve is fontos, mint nemzeti zenénk elÅ‘bbre vitelének egyik fÅ‘feltétele. Amellett a dallamok beható búvárlásától remélhetjük, hogy általa sikerül majd eloszlatni azt a homályt, mely még itt-ott a népköltés szabályai, nevezetesen a nemzeti versidom körül uralkodik. Ezért az újabban föllendült népdalgyűjtés egyaránt gondot fordít a megelÅ‘zÅ‘ gyűjtések hézagainak pótlására, s a régi költemények és tánczok dallamainak pontos számbavételére.

GyűjtésembÅ‘l, melyet évek óta folytatok e téren, egy székely népballadát kívánok ezúttal bemutatni. A három királyleányról szól ez, s azt a tárgyat dolgozza föl, mely a magyarországi részeken egy népmesébÅ‘l és Tompának a népmesén alapuló földolgozásából ismeretes, azonban mint népballada eddig sehol sem került elÅ‘. Én három helyen találtam meg a Székelyföldön, Udvarhely megyében. Tárgyánál és költÅ‘i szépségeinél, valamint ismeretlen voltánál fogva a költemény rendkívül érdekes. Dallama a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályában Å‘rzött eredeti fonográf-hengerek közt van meg. A dallamokat a Múzeum, a szövegeket a Kisfaludy Társaság megbízásából és támogatásával gyűjtöttem. Íme a népballada:

 

A három királyleány

Elindul a három árva

A három kis csiporkával

Az erdőbe eperszedni.

 

Az édes mamácskájoknak

Maradt volt sok drága gyöngye,

Azt osszák vala útközbe.

 

Három árva azt egyezte:

Azé lészen a gyöngyöcske,

Ki teliszedi hamarább,

Teliszedi a csiporkát.

 

Kis Pendsóka teliszedte,

Azért két nénje megölte,

Bétették egy fa odvába,

Hazamentek hamarjába.

 

Kérdi tÅ‘lök édes apjok:

«Hol maradott kisasszonyka.

Kisasszonyka, kis Pendsóka?

Hárman mentek, ketten jöttök:

Kisasszonykám hol maradt el?

Jaj Istenem, merre menjek,

Hol keressem s hová menjek»

 

Elutazott az erdőbe

Kis árváját keresésre,

Bétekint egy fa odvába:

Hát ott vagyon egy muzsika.

Nézegeti, ki es veszi

Gondolkozik, mit csináljon.

Bújába hogy muzsikáljon;

De csak mégis reáhúzza,

Szépen szól a kis muzsika:

««Húzzad, húzzad, királyatyám,

Édes felnevelÅ‘ dajkám!

Én is voltam királyleány,

Királyleány, kis Pendsóka,

Mármost vagyok kis muzsika:

Teli szedtem a csiporkám,

S a nénéim megölének,

Fa odvába bétevének.

Nem szánták volt a véremet,

Elvették az életemet,

Hogy kaphassák gyöngyeimet.»»

 

Hazaviszi hamarjába,

Nagyobb nénje reáhúzza,

Szépen szól a kis muzsika:

««Ne húzz úgy, te nagyobb gyilkos!

Én is voltam királyleány,

Királyleány, kis Pendsóka,

Már most vagyok kis muzsika:

Teliszedtem a csiporkám,

S megöltetek ti gyilkosok,

Nem szántátok én véremet,

Elvettétek életemet,

Hogy kapjátok gyöngyeimet.»»

 

Kisebb nénje reáhúzza,

Szépen szól a kis muzsika:

««Ne húzz úgy, te kisebb gyilkos!

Én is voltam királyleány,

Királyleány, kis Pendsóka,

Már most vagyok kis muzsika:

Megöltetek tü gyilkosok,

Nem szántátok én véremet,

Elvettétek életemet,

Hogy kapjátok gyöngyeimet!»»

 

Forrás: Egy ismeretlen székely népballada. In. Vasárnapi Újság L. évfolyam 3. szám, 1903. 39.