A Jászság népdalaiból
Nagyon gyakran lehet hallani, hogy a Jászság a néprajzi kutatások szempontjából felderítetlen terület. A népzenei kutatásokra vonatkoztatva fokozottan érvényes ez. A korábbi évekbÅ‘l származó kisebb gyűjtések módszeri tekintetben, hitelesség szempontjából és a szemléltetÅ‘ módot illetÅ‘en egyaránt igen sok kívánnivalót hagynak maguk után. A hiányok pótlása, a még menthetÅ‘k megmentése mindannyiunk számára egyre sürgetÅ‘bb feladat.
A Jász Múzeum egyik fÅ‘ tevékenysége arra irányul, hogy minél nagyobb létszámú kutatógárdát tömörítsen maga köré, és megfelelÅ‘ szakmai irányítással, módszeresen, lehetÅ‘leg a zenei falumonográfia igényei szerint végezze a népzenei anyag gyűjtését is. Eddigi tájékozódásaink alapján már több jó adatközlÅ‘vel volt alkalmunk megismerkedni. Legtöbb anyagot szolgáltatta számunkra egy jászfelsÅ‘szentgyörgyi jó „nótafa”, Kis József, aki helyben és a környéken igen jó citerás hírében áll. Zenei tevékenységéhez és népdalanyagának értékeléséhez ezúttal nem szándékozunk elméleti fejtegetéseket hozzáfűzni, csupán néhány jellemzÅ‘bb példát mutatunk be az általa énekelt és citerán is elÅ‘adott dalokból.
Megjelent a Múzeumi Levelek 5. számában, 1961-ben (Kaposvári Gyula szerk.).
A szolnoki Damjanich János Múzeum Könyvtárának engedélyével.
