Az újévi köszöntés

2015. január 02. péntek, 13:29 Kürtössy Péter
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Az újévi köszöntés

Az újévi köszöntés már a rómaiak körében is dívott. Janus tiszteletére e napot féktelen kicsapongással ünnepelték, jókívánságokkal köszöntötték egymást, amit ajándékokkal illett viszonozni. Hazánkban az esztendÅ‘t az egész középkoron át december 25-tÅ‘l, karácsony napjától számolták. A január elsejei évkezdetet XIII. Gergely pápa megreformált naptárának 1582-es megjelenését követÅ‘en vált általánossá, bár bevezetése nem mindenütt történt meg egyszerre.

A múlt század fordulója idején még Magyarországon is általános volt a köszöntés szokása. E naphoz számos hiedelem és szokás is kapcsolódott az egykori karácsony évkezdÅ‘ hagyományaiból: ahogy karácsony napjának reggelén, elsÅ‘ látogatóként fiúgyermeket vártak; az újévi ebéd ételeihez gyakran fűzÅ‘dtek bÅ‘ségvarázsló hiedelmek; számos szerelmi- és idÅ‘jósló eljárást alkalmaztak.

Az évkezdet, mint minden népnél, szimbolikus, elválasztó, szerencsevarázsló és gonoszűzÅ‘ cselekvésekkel járt. Désen (Szolnok-Doboka vármegye) például az éjféli óraütés elÅ‘tt asztalra vagy székre álltak, kezükben pénzt szorítva ugrottak át az új esztendÅ‘be. A Nyárád mentén az óévet szimbolizáló szalmabábot ástak el a legények (téltemetés), Somló vidékén pedig e napon egy suhanc és egy öregember, az ó- és újesztendÅ‘t szimbolizálva korbácsolta végig a falut, kiverve ezzel jelképesen a telet. Ugyanilyen jelképes elválasztó szokásnak tekinthetÅ‘ az újévnek énekkel való üdvözlése. Újév napja, mint minden évnegyedkezdÅ‘ nap egyben gonoszjáró nap is, ezért számtalan módját gyakorolták az év más napjain is alkalmazott állati és növényi termést biztosító gonoszűzésnek. Ez volt a célja például a kongózásnak, nyájfordításnak és szűzgulyahajtásnak, de az álarcos meneteknek, kántálásnak és a köszöntÅ‘zésnek is. A nap estéjét különösen kedvezÅ‘nek vélték egészség-, szépség-, termés- és állathaszon biztosító varázslásokra is (gyümölcsfa fenyegetés, aranyosvíz merítés). E cselekvések és jóslások alapja: ki mit csinál, kivel vagy mivel mi történik újév elsÅ‘ reggelén, azt fogja tenni, az fog vele történni az egész esztendÅ‘ben. E napon tehát eltemették az elmúlt évet, különbözÅ‘ varázslásokkal szerencsehozóvá igyekeznek tenni a következÅ‘ esztendÅ‘t, s kitudni igyekeznek a jövÅ‘ évi sorsot.

Magát a köszöntés szokását legtovább a gyermekek Å‘rizték meg.  Bukovinai székelyeknél 10-12 éves gyermekek jártak házról házra, s mikor köszöntÅ‘jükben odáig értek, hogy „adjon Isten ez évben termést”, zsebükbÅ‘l elÅ‘halásztak néhány szem búzát és azt a földre szórták. A Somogy megyei Kapoly fiataljai így köszöntek be a házba:

„Adjon Isten három bé-t, három ef-et, három pé-t

Bort, búzát, békességet,

Faint fÅ‘zÅ‘ feleséget,

Pipát, puskát, patronázst.

meg egy butykos pálinkát!”

Ezután ezt énekelték:

„ÚjesztendÅ‘, vígságszerzÅ‘ most kezd újjulni,

Újjuláskor víg örömmel akkor hirdeti,

Hirdeti már a Messiás, eljöttünk lenni.

Legyetek hát az Istennek igaz hívei.

 

Alsó kéki, fölsÅ‘ szépi dicsérd uradat,

Uram áldja menny, föld, tenger te megtartódat.

Megtartódnak teljes szívbÅ‘l mondj hozsannákat.

Hozsanna néked Úristen, adj jó napokat!”

Irodalom:

Manga János: Újév. In Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1982. 406.

Szendrey Zsigmond: Újév. In: Magyarság Néprajza IV. Reprint.Babits Amerikai-Magyar Kiadó RT., Szekszárd. 1992. 324-325.

Módosítás dátuma: 2019. június 19. szerda, 18:18