Buduhálajárás Magyarózdon
Magyarózd az Ózd patak völgyfÅ‘jében fekszik, Marosludastól mintegy 19 kilométerre. Az egykor Alsó-Fehér vármegyéhez (ma Maros megye) tartozó települést ma is döntÅ‘en református magyarok lakják. Hagyományos életformáját, folklórját, hiedelem- és szokásvilágát neves szülöttje, a költÅ‘ és Ãró Horváth István monográfiája tette ismertté, mely 1971-ben jelent meg Magyarózdi tornyalja cÃmmel. Ebben Ãgy Ãrt a farsang idÅ‘szakáról:
A farsang a házasságkötés és a „buduhálajárás” ideje. A második világháborúig a lakodalmak nagy részét farsang idején tartották, s aki férjhezadó lány farsang után is pártában maradt, vénlánynak számÃtott.
A fonóházaknál, vagy fonóházon kÃvül „buduhála” csoportok szervezÅ‘dtek. Különféle maskaráknak öltöztek, úgy járták végig a fonóházakat. A férfiak nÅ‘i, a nÅ‘k férfiruhában jelentek meg, és aszerint is igyekeztek viselkedni. De öltöztek papnak, orvosnak, rablónak, cigánynak és régebb szalmaembernek is. A szalmaembert szalmakötéllel csavarták be, a ruhája fölé vett inget, gatyát tömték meg szalmával. Halottat vittek, temetést játszottak tréfás, komikus siratókkal. De legjobb „buduhálák” az ijesztÅ‘, félelmes alakok voltak. EzekrÅ‘l beszéltek másnap a faluban. S fÅ‘ célja a buduhálázásnak nem egyszer éppen az ijesztési szándék volt.
Legénykoromban magam is nemegyszer buduháláztam. Már elÅ‘zÅ‘ este megbeszéltük a fonóban, hogy ki minek öltözik, a lányok férfi-, a legények nÅ‘i ruhát kerÃtettek, és a fonóháztól a szomszédba vonultak felöltözni. Felöltözés után a fonóháznál a lányok nekünk segÃtettek, mi a lányoknak lányosan, illetve legényesen elrendezi egymáson a ruhát. Szemünket fejrevaló kendÅ‘vel takartuk le, és egy nem budahála legényt békérÅ‘nek neveztünk ki, majd elindultunk a fonóházakhoz.Volt, amikor mi, legények ijesztÅ‘ ördögnek, gyilkos rablónak, cigánynak öltöztünk fel, s ilyenkor korommal kentük szénfeketére arcunkat.
Az asszony-fonókból menyecskék készültek buduhálának. Visongva, egymásnak segÃtve szorÃtották férfiharisnyába asszonyi gömbölydedségüket, vagy papnak, orvosnak, halottnak álcázva magukat, sirató asszonyok gyászát öltve fel, indultak temetÅ‘ csoportként. A menyecskék békérÅ‘je mindig jó markos férfi volt, aki védte is Å‘ket, mert nemegyszer elÅ‘fordult, hogy megbúvó férfiak lesbÅ‘l rácsaptak az éjszakai utcán a harisnyás asszonyokra, birokra hÃva ki Å‘ket, s jól megmarkolászták a gömbölyű „férfiakat”.
A fonóházhoz a békérő kopogtatott be.
-Adjon Isten jóestét! Béengednek valami idegen szállókat?
-Bé, bé!
-Itt vannak a buduhálák – bolydult fel a fonóház, és igyekeztek helyet teremteni a buduháláknak.
Ha nagyon riasztók voltak a buduhálák, a félénkebb asszonyok az ágyra másztak ijedtükben. Pedig a buduhálák a legtöbbször szelÃden viselkedtek, csak a maskarájukkal igyekeztek ijedelmet kelteni. A fonóház asszonyai a „buduhálákét” kezdték énekelni, ropogós, szöktetÅ‘ dallamot, és a buduhálák nemcsak egymással táncoltak, hanem megtáncoltatták a fonóház fiatalasszonyait is. A fonóház asszonyai közben a letakart szemű, elöltözött budhálák kilétét próbálták kitalálni, s az volt a legjobb buduhála, akire nem tudtak ráismerni.
-Béengednek valami idegen szállókat?...
És az ajtó végre kitárul, a külsÅ‘ hideg levegÅ‘ párázva tódul be. Az ajtóban megjelenik egy pap és egy orvos s utánuk rövid két rúdon, fehér lepedÅ‘vel leterÃtett félelmes halottat hoznak. Körülötte gyászruhás asszonyok. A halottat a földre helyezik , az orvos megállapÃtja, hogy valóban halott, és hogy „jajajaj, miben hót meg!”, a pap elváltoztatott hangon prédikálni kezd olyan szavakkal, hogy a fonóbeliek rázkódnak a kacagástól. A siratóasszonyok sirató szövege még tovább fokozza a kacagást. Szemük kendÅ‘vel letakarva, szavukat elváltoztatják. Bajos a kilétük kitalálása. Végül a fonóbeliek a „buduhálákét” kezdik énekelni, mire a halott is felugrik, s nemegyszer menekülés közben kapja el valamelyik fonóbeli menyecskét. A tánc után elvonulnak a buduhálák. Az álom elszállott a szemekbÅ‘l, van mirÅ‘l beszélni már. Szaporábban perdülnek a pereszlenek* a fonóháznál.
Férfiak csak legénykorban buduháláznak Magyarózdon. Házas embernek nem illik a buduhálázás. Magánházakhoz soha, csak fonóházakba jártnak a buduhálázók.
*pereszlen= orsó pörgettyű, az orsó végére erÅ‘sÃtett karika, ami lendületét adja.
Irodalom:
Horváth István: Magyarózdi toronyalja. Dacia Könyvkiadó. Kolozsvár 1971. 116-117.