Luca napja

Régi babonás szokások a magyar népnél

 
A mai nap Luca napja, amelyrÅ‘l oly sokat beszél a nép. A pogány világ fantasztikus költészetének romjaiból maradt reánk az a sok babonás szokás, amely Luca napjához fűzÅ‘dik. Valószínű, hogy Lucia sirakuzai vértanúval van némi összefüggésben, de hogy minÅ‘ben, az már teljesen elveszett a letűnt évszázadok homályában. Jelképe a Luca napnak a boszorkányszög, amely nem más, mint szabályos ötszögű csillár, amelynek a képleteibÅ‘l aztán sok mindenfélét jósoltak valamikor. Annyit határozottan ki lehet mutatni, hogy a december 6-iki krampusszal valamelyes összefüggésben van A krampuszt, aki puttonyban viszi el a rossz gyermekeket, ördöngösség hírével ruházta föl a babona.

Luca napja nálunk fontos szerepet játszik az idÅ‘jóslásban is. Amilyen a rákövetkezÅ‘ évnek elsÅ‘ hónapja. A februárius idÅ‘járása hasonlatos december 15-iki idÅ‘höz és így tovább. Ezért a néphit a téli napfordulat idejének Å‘si pogány szokásaiból származik. Van a néphiedelemnek egy mulatságos része is, amely Luca-székéhez kapcsolódik.

Az ország számos vidékén régi szokás volt, hogy Luca napján egy kis széket kezdtek faragni. De minden nap csak annyit volt szabad rajta dolgozni, hogy karácsony estére elkészüljön. Az ilyen kis zsámolyszerű széket aztán magukkal vitték az éjféli misére. Ráültek Luca székére, szemben az oltárral s a néphit azt tartotta, hogy arról a székrÅ‘l megláthatta az ember a község boszorkányait. Arról lehetett Å‘ket fölismerni, hogy háttal fordultak az oltár felé. Régente, amikor még Kálmán király bölcs törvényére mit sem hederítettek, volt némi alapja e bolond szokásnak, de ma már teljesen kiment a divatból.

Elég szomorú volt az, hogy még a tizennyolcadik században is tömegesen égették nálunk a boszorkányokat, akik szárazságot, dögvészt, pusztulást okoznak, s az ördöggel való cimboraságukat egy patanyom bizonyította a testükön. Szegeden tizenegy boszorkányt égettek meg, köztük a nyolcvan éves Rózsa Dánielt, egy városi szenátor atyját. A megégetett aggastyán fia aztán úgy állt bosszút ezért szenátortársain, hogy meghívta Å‘ket halotti torra s pompás gulyást tálaltatott nekik.

Mikor aztán szenátor uraimék jól bekanalaztak belÅ‘le és sok jófajta borral le is nyomtatták, a fiatal Rózsa megkérdezte tÅ‘lük, hogy ízlett-e nekik a gulyáshús?

— Pompás volt, felséges, isteni — hadarták az elázott szenátorok, mire Rózsa gúnyosan vágta oda nekik.

— Szóval, kegyelmetek nem is álmodták, hogy kutyahúst ettek.

A szenátor urak öklöndözni kezdtek és szaladtak haza, aközben pedig a hideg rázta Å‘ket.

Az ungvári várban, ahol egykor Nagy Bercsényi Miklós Ung megye örökös fÅ‘ispánja és HódmezÅ‘vásárhely ura lakott, ma is látható egy kivájt felületű lapos kÅ‘, amelyen 1791-ben égették meg az utolsó boszorkányt.

Luca napján általános szokás, hogy a gazdasszonyok megnyomkodják a tyúkjaikat, hogy a jövÅ‘ esztendÅ‘ben jó tojósak legyenek. Egyes vidéken, így például Vas megye számos német falvaiban még ma is szokásos a palauzsolás.

Forrás: Szamos, 1911. december 43. évfolyam, 289 szám 1-2.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/Szamos_1911_12/?query=luca%20sz%C3%A9k&pg=146&layout=s