Népünk februári védÅ‘szentjei

A februári jeles, a népnek emlékezetes napok sorát GyertyaszentelÅ‘ Boldogasszony nyitja meg. A naphoz fűzÅ‘dÅ‘ népszokások a liturgiában gyökereznek. Tudjuk, hogy ezen a napon az Egyház gyertyát szokott szentelni. A szentelt gyertya Krisztust jelképezi. Ahogy az agg Simeon tartotta karján a kis Jézust, éppen úgy tartják kezükben a hívek is a gyertyát, Krisztus jelképét ezen a napon. A gyertyaszentelés régente nagy ünnepélyességgel, az egész közösség részvételével történt. Így Kiskunfélegyházán 1808-ban a városi tanács elhatározza, hogy az ünnepen „úgy, mint régente a hívÅ‘k nagyobb buzgalma, Isten dicsÅ‘ítése és az ünnepély magasztosabbá tételére a gyertyák megáldása után azok elfogadására az ünnepélyt végzÅ‘ pap kezébÅ‘l térdhajtással, a gyertyákat megcsókolva, a tisztviselÅ‘ urak: kapitány, ügyész és a táblabírák, végre a tanácsbeliek rendben az oltárhoz járultak és gyertyák osztatván ki közöttük, a keresztvivÅ‘ után mennek égÅ‘ gyertyákkal.”

A szentelt gyertyának a katolikus népéletben számos alkalmazása van. Égi háború idején szokták meggyújtani, hogy a vihar rontó szelleme Krisztus elÅ‘tt megszégyenüljön. Haldoklónak adják a kezébe, hogy a kísértÅ‘ gonosz lelket messzire riasszák vele. Különösen az olyan gyertyát tartják hasznosnak, amelyet már hétszer megszenteltek, hogy a lélek ne keresse sokáig a mennyország kapuját.

Balázs (február 3.) napján történik a Balázs-áldás, vagy más néven a balázsolás. Szent Balázst Å‘sidÅ‘ktÅ‘l fogva tiszteli a keresztény nép, mint a torokbajok csodálatos orvosát. Egyes magyar vidékeken ismeretes a balázsnapi almaszentelés is, amelyet sajátos hazai liturgikus fejleménynek kell tekinteni. Az ilyen almát hathatós orvosságnak tartja a nép.

Szent Balázs a középkorban a diákoknak egyik kedvelt patrónusa volt, ennek emlékezetét Å‘rzi fÅ‘leg Dunántúl a balázsjárás. Balázst Sümegen hatan járják: a generális, a püspök, a mester, a diák és a paraszt. Maga a játék több mozzanatból áll. ElÅ‘ször is a szereplÅ‘k bemutatkoznak a házbeliek elÅ‘tt és dicsérik mesterségüket. Szent Balázs magasztalása után tréfás, farsangi hangulatú jókívánságok következnek a ház lakóira. Végül diákot kérnek a családból a mester (tanító) számára. Utoljára a házbeliek megajándékozzák a balázsjárókat. Az ajándék régebben a mestert illette, amellyel a diákok siettek bizonytalan társadalmi helyzetben és bizonytalan anyagi körülmények között élÅ‘ tanítójuk segítségére.

*

Szent Apollónia szűz (február 9.) a III. században szenvedett vértanúhalált. A magyar középkornak egyik kedvelt nÅ‘i szentje volt, amit kódexeink és képzÅ‘művészeti alkotásaink is igazolnak. Szent Apalin asszonyt fogfájás ellen szokták volt segítségül hívni, mert kínvallatásánál a poroszló úgy ütötte arcul, hogy minden foga kiesett. Azonkívül a vajúdó asszonyok is hozzá folyamodtak gyötrelmeikben segítségért. Fogfájásra Tápén és Jászladányon, tudtunk szerint még ma is kérik a segítségét:

Nyavalyások Szószólója,

Fogafájók orvoslója,

Istennek kedves leánya,

Üdvözlégy Apollónia.

Nyerd meg nekünk szolgáidnak,

Hogy fogaink ne fájjanak

Más nyavalyák ne ártsanak,

Ez célja imádságunknak.

Egerben Szent Apollónia napján választják meg helyi hagyomány szerint még manapság is a fertálymestereket, akik a városrészek szószólói a hatóságok elÅ‘tt. Érdekes maradványa ez régi városaink közigazgatási önellátásának.

Országszerte ismeretes hiedelem szerint Szent Zsuzsánna (február 19.) napján szólal meg elÅ‘ször a pacsirta.

*

Üszögös Szent Péter (február 22. Latin neve: Cathedra Sancti Petri Antiochiae) sajátos félreértésnek köszönheti nevét. A magyar néphit azért mondja üszögösnek, mert ezen a napon ilyen, vagy olyan az idÅ‘, akkor abban az esztendÅ‘ben a gabonafélék, vagy egyéb vetemények megüszkösödnek. Ezt a napot középkori Å‘seink Szent Pétörnek ü székössége néven emlegették, azaz lefordították a hivatalos egyházi kifejezést, amelybÅ‘l azután az értelemkeresÅ‘ népetimológia Szent Péter üszögösségét, illetÅ‘leg Üszögös Szent Pétert olvasta ki.

Szent Mátyás (február 24.) napjához inkább csak idÅ‘járási regulák fűzÅ‘dnek. A nép JégtörÅ‘ Mátyás néven szokta emlegetni. Vértanúságának eszköze és így ikonográfiái jelképe a szekerce. A nép képzelete a szent ünnepe és a közeledÅ‘ tavasz között kapcsolatot teremtett, mintegy az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Így tartja ezt különben az apátfalvi néphiedelem is.

Forrás: Élet. XXXV. évfolyam 9. szám. 1944. 161-162.