Magyar búcsújáróhelyek: GyÅ‘r

Alig láttunk még kegyhelyet, ahol a papság és a hívÅ‘ nép szorosabban összeforrott volna a kultusszal, ahol a jámbor hagyományra szögesebb gonddal ügyelnének, mint GyÅ‘rben. A székesegyház vérrel verejtékezÅ‘ Mária-képe igazán szíve a városnak.

Történetét Jordánszky Elek a Boldogságos Szűz Mária kegyelemképeirÅ‘l írt régi munkájában így mondja el: „MidÅ‘n Cromwell Olivér tizenegy esztendei dühösködéssel Nagy-Britanniában a katholikusokat üldözÅ‘, némely püspökök onnan elüzettetvén, Németországban keresék és találák menedékhelyeket. Ezek közül eggyel, úgymint Lyncaeus Walterrel, clamfordi irlandus püspökkel megismerkedett Püski János gyÅ‘ri püspök és Å‘tet magához híva, sÅ‘t példás életére, tudományára, érdemeire nézve, gyÅ‘ri kanonokká is nevezé 1655-ben. Nyolc esztendeig élt GyÅ‘rött Lyncaeus, nagy tiszteletben lévén mindeneknél, akikkel társalkodott, minthogy istenfélÅ‘, ájtatos, jótékony és tudós volt. Halála után az a Boldogságos Szűz szépen festett képe, amelyet Å‘ magával, mint egyedülvaló, de egyszersmind nagyrabecsült kincsét, kihozott Izlandiából és mely elÅ‘tt mindennapi imádságait szokta vala buzgón véghezvinni, a gyÅ‘ri nagytemplomban kitétetett Szent Anna asszony kápolnájának egyik oldalfalára, és ott tiszteltetett sokaktól egész 1697-ik esztendeig. Akkor történt azon rendkívüli és természet szerint meg nem magyarázható tünemény, hogy éppen március 17-én, Szent Patrícius püspök, Izlandia apostolának ünnepén reggeli hat óra tájban, amidÅ‘n számos nép a szentmisét hallgatá, egyszerre észrevétetett, hogy e Boldogasszony képe könnyez. Odatódult azonnal a sokaság, bámulva látta a dolgot. Némelyek sírni és vétkeiket siratni kezdették, mások kételkedtek. Az egész városból minden rendű és vallású lakosok gyülekezete csoportozott össze. A káptalanbeliek levették a képet a falról. A fal száraz volt, a kép pedig nemcsak tovább könnyezett, hanem véres verítékkel is ázott. A cseppeket tiszta fehér gyolccsal letörölték, de a vászonra festett kép újra könnyezett, úgy hogy a kis Jézus orcájára is lehullott egynéhány csepp, melynek nyomát most is láthatni a képen. A gyolcs ezüstrámába foglalva mai napiglan Å‘riztetik a fÅ‘templom kincstárában. Három óráig tartott e látomány, mely idÅ‘ alatt zengett a templom ájtatos imádságával az oda összesereglett keresztény sokaságnak. Ezek közt volt gróf Heister Siegbert, GyÅ‘rnek akkori császári királyi hadi kormányzója, ki látván a valóságot, azonnal egy szép oltárt építtetett ezen csudálatos kép kitételére..."

Szent Patrik és Gyümölcsoltó Boldogasszony napja GyÅ‘rnek különös, bensÅ‘séges, szinte családias ünnepe ma is. A búcsújárás valamikor kiterjedt az egyházmegye jórészére. A kegykép régi másolatait megtaláljuk egyebek között Pápán, Celldömölkön és Szombathelyen is, mutatván, hogy a KönnyezÅ‘ Szűz távolabb vidéken is jámbor hírt vert és helyi tisztelet fakadt a nyomában. Magában GyÅ‘rben is a régi polgárházakon számos változat hirdeti a benne való bizalmat.

Szent László középkori tiszteletéhez, melyet a herma jelképez, így kapcsolódott a barokk GyÅ‘r szimbóluma, a Szűzanyának vérrel verejtékezÅ‘ kegyképe.

A kegyképnek a város szellemi, lelki újjáépülésében bizonyára jelentékeny része van. A barokk GyÅ‘rnek sokfelÅ‘l összeverÅ‘dött népét a közös kultusz misztikus igézetével, a helyi vallásos hagyomány tiszteletével zárt, homogén emberközösséggé avatja és ezzel a keresztény polgári élet és kultúra rendjét, virágzását lehetÅ‘vé teszi. A Kegykép égi kitüntetésszámba megy a gyÅ‘riek szemében. ÉrthetÅ‘ tehát, hogy java erÅ‘iknek kifejtésére, méltó környezet kiépítésére ösztönözte Å‘ket. A székesegyház csodálatos stílusváltozatai, a Káptalan-domb elÅ‘kelÅ‘ egyszerűsége, a Frigyszekrény-szobor megragadó környezete, a patríciusházak és barokk templomok, az egész városkép, a keresztény Európának magyar bizonysága szinte csak azért van, hogy keretbe foglalja és jórészben föltételezze a kegyképet, GyÅ‘r palladiumát. A léleknek belsÅ‘ rendje, a vallás öröme, az ambícióknak és energiáknak felajánlása, a munka megszentelése, a hívÅ‘ századoknak heroikus emlékeztetése ragad meg e felejthetetlen, transzcendens telítettségű környezetben.

A gyÅ‘ri életnek és kultúrának e kultikus természetességén hiába próbált Wieland a felvilágosodás kamaszos merészségével élcelÅ‘dni, amikor tradícióköltésrÅ‘l, sÅ‘t babonáról beszélt a Kegykép verejtékezésének századik évfordulóján (1797). A kultusz megmaradt, Wieland racionalizmusát pedig már rég elfújta az idÅ‘ szele. De elröpült felette e balgán dicsekvÅ‘ XIX. század sokféle eretneksége, tévelygése is, amelynek pedig a liberális kapitalista új GyÅ‘rben olyan televény talaja lett volna. A gyÅ‘ri Å‘sök lelki tÅ‘kéit a XIX. század nem tudta eltékozolni, korunknak is maradt bÅ‘ven belÅ‘le. GyÅ‘rben épül fel hazánknak és Közép- Európának elsÅ‘ modern temploma, szent vallásunk örök korszerűségének, a ma feladatainak a barokk idÅ‘khöz méltó szimbóluma. A szülÅ‘föld örök igézete itt, GyÅ‘rben, úgy érezzük, túléli a múlandó idÅ‘ divatjait, kigyógyít a tévedésekbÅ‘l, megÅ‘rzi a hagyomány karizmatikus vonásait, de nem fajul meddÅ‘ köldöknézéssé. A múlt nem teher, hanem segítség, amely a kegykép „misztikus kisugárzásán" át mindig ad elég erÅ‘t és hitet az élet idÅ‘szerű feladataihoz: a jókedvű munkához, a szép alkotáshoz, amellyel a dolgozó emberkéz dicséri Istent.

Forrás: Jelenkor II. évfolyam 5. szám. 1940.8.