Október 31.
Farkas napja, reformáció emlékünnep
Wolfgang, magyar megfelelÅ‘je Farkas bencés, Regensburg püspöke, 971 táján misszionáriusként hazánkban is járt. Boldog Gizellát, Szent István feleségét Å‘ nevelte. Kultusza fÅ‘leg a XV. század folyamán a felsÅ‘-ausztriai Sankt Wolfgang bencés apátságból ágazott ki, amely sírja révén búcsújáró hely is volt. Tisztelete az egész német–római birodalmat, de hazánkat is meghódította.
Ausztriában sok helyen az a legenda járja, hogy amerre Szent Farkas vándorolt és megpihent, ott a lába nyomát egy-egy kÅ‘ megÅ‘rizte. Stájerországban azt tartják, hogy az elsÅ‘ fejszét Å‘ készítette a jámbor elÅ‘döknek. A középkori legenda szerint Wolfgang fejszéjének elhajításával jelölte ki, hogy hol kell templomot építeni. Így érthetÅ‘, hogy az erdÅ‘irtók, famunkások, ácsok védÅ‘szentje lett. A jámbor hagyomány szerint ilyen helyre épült maga a híres apátság is. Baltáját itt a fÅ‘oltárba falazták. A szent hívei a balta apró mását amulettként óraláncon, olvasón viselik. Ezt elÅ‘bb ahhoz a kehelyhez szokták a búcsúsok érinteni, amely még az övé volt. Állítólagos lábnyomaihoz (St. Wolfgangstritt) több osztrák helyen fájóslábúak zarándokolnak, egy miatyánknyi idÅ‘re ráborulnak és lábukat odaérintik. Nyoma van, hogy a szemfájósok is tisztelték, bizonyára az evangéliumi szálka és gerenda miatt, amely megakadályozza a tisztánlátást, vagyis az üdvösséghez vezetÅ‘ életet. Ennek eltávolítására alkalmas az Å‘ baltája, vagyis közbenjárása. Névmágiás megfontolásokból a farkasoktól óvakodó osztrák pásztorok is védÅ‘szentjükként tisztelik.
Névünnepe már a Pray-kódex naptárában szerepel, tehát az Árpád-kori jámborság elÅ‘tt sem ismeretlen. Magyarországi kultusza azonban adataink szerint igazában a középkor végén, elsÅ‘sorban Dunántúl és az egykori Felvidéken bontakozott. Pozsony és Sopron városából tudunk a sírjához való egyéni zarándoklatokról is. Ebben az idÅ‘ben Csehi faluban (Tolna) Drágffy János kápolnát is emeltetett Farkas tiszteletére. A soproni Szent Gyöngy-kápolna egyik mellékoltárát Farkas tiszteletére alapítatta Herb Ulrik soproni polgár (1440 elÅ‘tt). Nyilván hamarabb épült, mint a bánfalvi Farkas-kápolna. Az oltár 1532-ben átkerült a Szent Mihály-templomba. Ennek oka az volt, hogy a városi tanács a várárok mellett lévÅ‘ Boldogasszony-templomot a török veszély miatt lebontatta, és így fÅ‘oltára a Szent György kápolna Farkas-oltárának helyére került. A Szent Farkas-céhbe tömörült ácsok és molnárok, tehát a faművesek nem engedték oltárukat elpusztulni, hanem átmentek vele a Mihály-templomba. Ez a céh egyébként már 1459-ben is megvolt, szabályzatát a városi tanács újra megerÅ‘sítette (1543).
Farkas-oltár volt még a Sopronnal szomszédos Kelénpatak faluban (1509), oltármestersége Pozsony városában (1489).
Hogy Szent Farkas kultusza hazánkban leginkább Sopron környékén virágzott, az is bizonyítja, hogy a város Szent Farkasról elnevezett pálos monostort alapít a már meglévÅ‘ Farkas-kápolna mellett. A kápolna sűrűn látogatott búcsújáró hellyé vált, 1481-ben pápai kiváltságokat is kap. Talán a közeli Balf falu neve is a templom középkori Wolfgang, Wolf-patrociniumával függ össze.
Az északi, akkoriban német lakosságú erdÅ‘vidékeken Farkas táblaképével találkozunk Bakabánya (Pukanec 1490), Jánosrét (Honneshäu, Lucky pri Kremnici 1476), Nagyszalók (Velky Slavkov 1483) szárnyasoltárain. Bizonytalanok Berki (Rokycany 1480) és Nagylomnic (Gross Lomnitz, Lomnica 1495) azonosításai.
Gótikus faszobrai: Besztercebánya (Borbála-oltár 1509), Dénesfalva (Danišovce, Remete Szent Antal társaságában 1510), Budapest (Szépművészeti Múzeum 1480).
A szent tisztelete a törzsökös magyar nép körében sem volt ismeretlen. A magyar Farkas személynév még totemisztikus eredetű: viselÅ‘jét minden rossztól megoltalmazza. Anonymusnál olvassuk Apafarkas nevét. Szent Wolfganggal való azonosítása nyilván korán, még a középkorban bekövetkezett, hogy a névnapot keresztény illendÅ‘séggel lehessen megünnepelni. Ezt igazolja az 1558 elÅ‘tt keletkezett szendrÅ‘i hegedÅ‘s-ének, amelyben az énekmondó a maga nyomorúságain gúnyolódva, többek között ezt mondja:
Mert gamóját mankómnak
Igértem Szent Farkasnak.
Meglátja ha találom,
Bizony hozzá hagyítom.
Egy XVII. századbeli kéziratban olvassuk, hogyan kell a vadnak száját megkötni. A tanács szerint háromszor kell elmondani: hol vala Szent Farkas püspök, zárd el Jordán vizinél orror (orzó) tolvajt. Inti fene fakó fogát: kócsolja Szent Ábrahám püspök. Oltalmazzad, Å‘rizzed Szent Jakab apostol: békivel haza hozzad. Három Miatyánk kell hozzája, három Credo. Ez jó mind ember ellen, mind oktalan állat ellen. Probatum.
Máig élÅ‘ kiskanizsai szokás, hogy Farkas napján a gyümölcsfákat be kell kötözni vagy meszelni, hogy a nyulak ne rágják meg. Az eleki németek is ezen a napon ültetik a fát.
Bornemisza Péter Ördögi KisírtetekrÅ‘l szóló, régi hiedelmek megörökítésében olyan serény könyvében (1578) írja, hogy akinek elÅ‘zÅ‘ gyermekei meghaltak, újszülöttjének a Farkas nevet adja: ha az elÅ‘tt megholtak gyermekeid, immár Farkas legyen a neve. A névmágiás szándék a gonoszléleknek, az emberek halálos ellenségének megfélemlítésére irányul, amint Bornemisza is hozzáfűzi: ime az keresztségvel is játszódtat az ördög. Eckhardt Sándor jegyzetben utal arra, hogy egykorú fÅ‘úri családokban csakugyan föltűnÅ‘ sűrűn fordul elÅ‘ a legidÅ‘sebb fiúnak választott Farkas keresztnév.
Ismeretes egyébként, hogy a szent Mozart és Goethe névadó patrónusa. Tiszteletét a szórványosan elÅ‘forduló, úrias, inkább protestánsoknál kedvelt Farkas személynév nálunk is igazolja, ami talán a reformáció mai emléknapjával is összefügg. Jelenkori népi kultuszról nincsenek adataink.
A protestáns egyházaknál a reformáció emlékünnep megtartása október 31-én (1517-ben Luther ezen a napon szögezte ki a wittenbergi vártemplomra 95 vitatézisét) a historizálást kedvelÅ‘ liberális teológia hatására jött szokásba, gyakran az illetÅ‘ helység összes protestáns felekezetének együttes részvételével. Ezen a napon istentiszteletet tartanak a templomban.
Forrás: Bálint Sándor ÜNNEPI KALENDÁRIUM II. Szent István Társulat, Budapest, 1977. 409-412.