November 13. Bereck napja
Bereck csak a középkorban volt számontartott nap, már a Szelepchényi-kódex
megünnepli.
Bereck, deákul Brictius Márton püspök diakónusa, majd utóda. Hazánkban Géza fejedelem idején honosodott meg és terjedt el Szent Bereck, toursi püspök tisztelete, mely kapcsolatban állott a Szent Márton kultuszával. Nyilván az ő kedvéért tisztelték középkori őseink.
A Cornides-kódexben olvasható legendája elmondja, hogy mosónéja fiat fogant, az apasággal Berecket vádolták. A püspök felszólítására a harminc napos kisded ezt hangosan tagadja. A nép ördögi praktikát emleget és Berecket továbbra is hamis pásztornak rágalmazza. A püspök az ő nevének megtisztulásáért eleven szeneket – parazsakat – vőn ő köntösében és elvivé mindeneknek láttására mind
Szent Márton pispeknek koporsójáig. És ott elvetvén az eleven szeneket, az ő köntöse égés nélkül jelenék.
Ábrázolásáról nem tudunk, a magyar gótikában azonban több oltármesterség virágzik az ő tiszteletére, így a győri (1372), váradi (1374) székesegyházban. Talán a győrinek volt birtoka a Szentbereckalapja (1517), a mai Bőnyrétalap. Monyorókerék (Eberau) középkori templomának ő volt a patrónusa. Szentbereck hajdani falu a zalai Tapolca mellett (1356).
Egykori népszerűségére vallanak mindenesetre a nevéből vált magyar családnevek: Bereczk, Böröczk, Berecz, Böröcz, Biczó, szegedi Biczók név.
Bereck helység az egykori Háromszék vármegye Kézdi járásában található, mely nevét ugyancsak így kapta puszta személynévből magyar névadással. Román neve a magyarból való. Első írott említésével 1332-ből találkozunk, mikor Bere vagy Beze villa néven szerepel.
Forrás: Bálint Sándor ÜNNEPI KALENDÁRIUM II. Szent István Társulat, Budapest, 1977.
Kiss Lajos: Földrajzi Nevek Etimológiai Szótára, Akadémia Kiadó, Budapest, 1983. 103.
Murádin László: Utak és Nevek. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának kiadása. Budapest, 2003. 165.