2011. július 03. vasárnap, 17:24
Szabó László
           
Egy visszavágó nélküli focimeccs históriája
Veres Lacinak
Hajdanában, amikor még ifjabbak és bohóbbak voltunk, múzeumaink nemcsak a tudomány terén vetélkedtek, nemcsak a muzeológiai újdonságok meghonosításában, vagy kiagyalásában mérték össze erejüket, cserélték ki tapasztalataikat, hordták kölcsönösen egymáshoz kiállításaikat, hanem a sport terén is. A szolnoki Damjanich Múzeum focicsapata éveken át emlékezetes csatákat vívott a nagykőrösi Arany János Múzeum és a Nagykőrösi Fióklevéltár egyesített csapatával. Évente legalább egy oda-visszavágót lebonyolítva. Utóbb ez szinte szabályos Szolnok és Pest megye kétfordulós tornává fejlődött és a vidéki múzeumok munkatársai is csapattagokká váltak. Nagykőrösön és Szolnokon kívül, Szentendre, Zebegény, Aszód, Berekfürdő, Mezőtúr, Tiszavárkony is egy-egy emlékezetes összecsapás színhelye lehetett.
Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 19:59
Bővebben...
2011. június 29. szerda, 19:50
Szabó László
Fazekas Miska 75 éves
Az igazat megvallva nem emlékszem tisztán arra, hogy mikor és hol ismerkedtem meg Fazekas Miskával. Előfordulhat, hogy találkoztam vele már hallgató koromban, mert néha Debrecenben járva (mint később is mindig) a Tanszékre is be-benézett. Az sincs kizárva, hogy Karcagon találkoztunk először, hiszen 1963-tól oda rendszeresen jártam, előbb Szűcs Sándor bácsinak, majd Bellon Tibinek segíteni. Hihető, hogy ott futottunk össze. De az is lehet, hogy mindaddig elkerültük egymást, ameddig 1967-ben Ujváry Zoltán tanár úr meg nem szervezte a Debrecenben Végzett Néprajzosok első találkozóját.
Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:12
Bővebben...
|
2011. június 29. szerda, 19:35
Szabó László
Az förtelmes részögösködésről
Másodéves voltam, s ekkorra harmadik szakos létemre teljes jogú tagja a Néprajzi Intézetnek. Az első pillanattól kezdve kulcsom volt az Intézethez, fiókom, ahol tarthattam a könyveimet, jegyzeteimet, kabátomat nem a ruhatárban, hanem a szemináriumban tehettem le. A kástuban azaz a fotó előszobájában a függöny mögötti polcon ennivalót tarthattam, főzhettem a rezsón, lyukas órákon ott ülhetem, gépelhettem, ha óra volt a szemináriumban. Szabadon használhattam a labort, a könyvtárat este kb. háromnegyed tízig, míg a portás nem csengetett bent maradhattam. Még nap közben is udvarias kopogás után bármikor bemehettem a tanársegédi szobába könyvért, folyóiratért vagy, ha beszélni akartam valami felmerülő kérdésről Zoli vagy Jóska bácsival. Ők is, főleg Zoli bácsi, át-átnéztek a szemináriumba – egy ajtónyitás – és beszélgettek velünk, érdeklődtek, kérdezgettek, tanácsot adtak. Szokás volt, hogy ha valaki a másik témájához adatot, irodalmat, ábrát, stb. talált, azt szabályszerű cédulára kiírta, az asztalára tette. Mindenki tudta, hogy ki mivel foglalkozik és hol tart.
Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 19:53
Bővebben...
2011. június 29. szerda, 19:29
Szabó László
Gyanús leszek a szülőföldemen
A szatmár-beregi első gyűjtésemen fehérgyarmati rokonaimnál megszállva a húsvéti szokások megörökítésén fáradoztam. Tíz éve még magam is a locsolkodó pulyák csapata vagy bandája tagjaként jártam a gyarmati utcákat. Sok helyen – ahová mint gyűjtő megjelentem – korábban már locsolódó legénykeként megfordultam. Igazi élmény volt számomra. Nem kis része van ennek az élménynek abban, hogy végül nem az irodalom vagy a történelem, hanem a néprajz vonzása ragadott magával. Fehérgyarmat kisnemesi közösség volt. Lakóinak nagyobb része református. Négy fiatornyos, zsindelyes, karcsú tornyú műemléktemploma korai alapokon nyugszik, s még az én időmben (harmadik, negyedik elemista koromban, az iskolák államosításáig) szigorú rend jellemezte az iskolát: reggel istentisztelet, ezt követően az első órán közös imával és dicséret éneklésével indítva kezdtük a napot.
Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:14
Bővebben...
|
