A vasgyúró
Macskási Imre erdélyi nemes ember híres volt csodálatos nagy erejéről. Fiatalságában, Mária Terézia korában, Bécsben katonáskodott. Egy este őrt állott a schönbrunni kastély előtt. Arra a gondolatra vetemedett, hogy megszökik egy-két órára. De biztosítani akarta a palota kapuját is. Fogott hát egy ócska malomkövet, a karjába öltötte, a kastélyig vitte és betámasztotta vele a kaput.
Hanem egyszer emberére akadt egy székely kovácsban. Vasaltatni vitte hozzá a lovát. Azt mondja:
— Hadd lám azt a patkót!
— Imhol, uram, — mondja a kovács.
— Mit, hisz e nem jó! — zsörtölődik Macskási.
És kettétöri a patkót, akár csak vajas perec volna. A kovács odaad neki még egy patkót; azt is kettétöri. Végre a harmadikat jónak találja és felvereti. Fizetésre kerül a sor.
A címből rögtön kiderül, hogy a következőket csak az idősebb generáció fogja megérteni. A stílus expresszív, mint egy plakáthoz illik, a szöveg pedig eligazít, jelzi a kifejezni kívánt propaganda irányát. Kiktől kihez kíván eljutni, a többnyire hazug ideológia. Gyorsan leszögezem, hogy EZ a plakát a múltból való. Tehát! Három éves terv. Ki tapasztalatból, ki történelemből tudja, hogy ez az intézmény a kezdeti kommunista időkből való. Az ötvenes, hatvanas évek vezéreinek üzenete, hogy az ország épül, szépül, jó úton vagyunk. Ehhez tartsuk magunkat! Ezzel le is zárhatnánk a kérdést, de gyanakvásunk további nyomozásra sarkal. A plakát kézzel festett, tehát nem ipari termék. És kissé elnagyolt is. Lehet, hogy egy értékes terv vagy vázlat? Lehetne, de akkor értelmezzük a látványt! A kérdő mondat: Mit ad nekünk a 3 éves terv? –választ is igényel. Itt egy nyíl mutat a válaszra, egyértelművé téve az üzenetet: Egy nagy vörös fallikus, -talán ló?- jelképet. A plakát tehát a nép egyszerű gyermekének a véleménye saját koráról. Mert, hogy saját korról szól, az tuti, ugyanis ki az a hülye, aki ma az ötvenes éveken élcelődne ilyen, ma már érthetetlen formában? Tehát akkori kortárs mű, s ha így vesszük bátor is. Abban az időben nem igen ismerték a tréfát.
