A három királyleány balladája
Népköltésünk dús tárházát, melybÅ‘l annyi gazdagodása lett irodalmunknak, még éppenséggel nem merítettük ki teljesen. Kivált Erdélyben, a székelyek közt igen sok olyan dal él a nép ajkán, amelyet senki se jegyzett föl, amelyet a szájhagyomány Å‘riz. De már nem soká. E régiségek napjai megvannak számlálva. Egy-egy Å‘si balladát már csak egyetlenegy faluban, egyetlenegy ember tud. Ezek többnyire öreg emberek. Velök sírba hanyatlik a régi dal is, amely már nem a mai nemzedék szája íze szerint való.
Eltűnt korok költÅ‘i erejét, nyelvbeli gazdagságát, sajátos ízlését s a mi fÅ‘: egész lelki világát tükrözik ez Å‘si hagyományok. Bennük a múltnak szelleme azon hamisítatlanul, teljes közvetlenséggel szállott reánk, késÅ‘ utódokra. Fontosságukat és érdekességüket ma már, mikor egy új tudomány, a népköltéstan (folklore) fokozódó figyelemmel fordul ez emlékek felé, fölösleges volna bÅ‘vebben fejtegetni.
De nem csak az ismeretlennek van itt becse. Nem kisebb jelentÅ‘ségük van egy-egy, már ismert népi költemény különbözÅ‘ változatainak, amilyen még sok található. E változatok egymást magyarázzák, egymást egészítik ki. Összehasonlításuk révén rájövünk az eltérÅ‘ szövegek eredeti alakjára és meg tudjuk jelölni a népdalok vándorlásának útját, sok esetben következtetést vonhatunk a dal keletkezésének idÅ‘pontjára, sÅ‘t olykor az ismeretlen szerzÅ‘t is kinyomozhatjuk. Az ily irányú kutatásban nem kis segítséget nyújt a dallamok vizsgálata, mely magában véve is fontos, mint nemzeti zenénk elÅ‘bbre vitelének egyik fÅ‘feltétele. Amellett a dallamok beható búvárlásától remélhetjük, hogy általa sikerül majd eloszlatni azt a homályt, mely még itt-ott a népköltés szabályai, nevezetesen a nemzeti versidom körül uralkodik. Ezért az újabban föllendült népdalgyűjtés egyaránt gondot fordít a megelÅ‘zÅ‘ gyűjtések hézagainak pótlására, s a régi költemények és tánczok dallamainak pontos számbavételére.
GyűjtésembÅ‘l, melyet évek óta folytatok e téren, egy székely népballadát kívánok ezúttal bemutatni. A három királyleányról szól ez, s azt a tárgyat dolgozza föl, mely a magyarországi részeken egy népmesébÅ‘l és Tompának a népmesén alapuló földolgozásából ismeretes, azonban mint népballada eddig sehol sem került elÅ‘. Én három helyen találtam meg a Székelyföldön, Udvarhely megyében. Tárgyánál és költÅ‘i szépségeinél, valamint ismeretlen voltánál fogva a költemény rendkívül érdekes. Dallama a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályában Å‘rzött eredeti fonográf-hengerek közt van meg. A dallamokat a Múzeum, a szövegeket a Kisfaludy Társaság megbízásából és támogatásával gyűjtöttem. Íme a népballada:
A három királyleány
Elindul a három árva
A három kis csiporkával
Az erdőbe eperszedni.
Az édes mamácskájoknak
Maradt volt sok drága gyöngye,
Azt osszák vala útközbe.
Három árva azt egyezte:
Azé lészen a gyöngyöcske,
Ki teliszedi hamarább,
Teliszedi a csiporkát.
Kis Pendsóka teliszedte,
Azért két nénje megölte,
Bétették egy fa odvába,
Hazamentek hamarjába.
Kérdi tÅ‘lök édes apjok:
«Hol maradott kisasszonyka.
Kisasszonyka, kis Pendsóka?
Hárman mentek, ketten jöttök:
Kisasszonykám hol maradt el?
Jaj Istenem, merre menjek,
Hol keressem s hová menjek»
Elutazott az erdőbe
Kis árváját keresésre,
Bétekint egy fa odvába:
Hát ott vagyon egy muzsika.
Nézegeti, ki es veszi
Gondolkozik, mit csináljon.
Bújába hogy muzsikáljon;
De csak mégis reáhúzza,
Szépen szól a kis muzsika:
««Húzzad, húzzad, királyatyám,
Édes felnevelÅ‘ dajkám!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Pendsóka,
Mármost vagyok kis muzsika:
Teli szedtem a csiporkám,
S a nénéim megölének,
Fa odvába bétevének.
Nem szánták volt a véremet,
Elvették az életemet,
Hogy kaphassák gyöngyeimet.»»
Hazaviszi hamarjába,
Nagyobb nénje reáhúzza,
Szépen szól a kis muzsika:
««Ne húzz úgy, te nagyobb gyilkos!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Pendsóka,
Már most vagyok kis muzsika:
Teliszedtem a csiporkám,
S megöltetek ti gyilkosok,
Nem szántátok én véremet,
Elvettétek életemet,
Hogy kapjátok gyöngyeimet.»»
Kisebb nénje reáhúzza,
Szépen szól a kis muzsika:
««Ne húzz úgy, te kisebb gyilkos!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Pendsóka,
Már most vagyok kis muzsika:
Megöltetek tü gyilkosok,
Nem szántátok én véremet,
Elvettétek életemet,
Hogy kapjátok gyöngyeimet!»»
Forrás: Egy ismeretlen székely népballada. In. Vasárnapi Újság L. évfolyam 3. szám, 1903. 39.