Adatok a fehérgyarmati gyermekjátékokhoz
Harmadik-negyedik elemibe járhattam Fehérgyarmaton, amikor az utcabeli, velem egykorú gyermekek társaságában gyakran elhangzott az alábbi, többszörösen becsapós párbeszéd. Négy-öt gyerek közül egyszer csak megszólalt valaki:
- Fingottam! (Néha valóban hallatszott és érzett is).
Mire valaki gyorsan, könyörgő hangon rávágta:
- Add nekem!?
A fingos bejelentette sajnálkozva:
- De már Zsigának adtam…
Ismét kérlelve mondja az előző:
- Kérd vissza!
A fingos sajnálkozva legyint:
- Ne bántsd szegényt, hadd igya!
A társaság jól szórakozott, akárhányszor ismétlődött meg. De a játék kockázatos is volt, mert a rendes menettől könnyen el lehetett térni és mások nevettek, mások kárára. Ugyanis ha valaki nagy hangon bejelentette, netán produkálta is a tényt így is alakulhatott:
- Fingottam!
- Idd meg mind! – vághatta rá a kórus. Vagy alakulhatott így is:
- Fingottam!
- Add nekem!?
- Neked adom szívesen!
Fehérgyarmat, 1948-49. táján. Később másutt is hallottam Debrecen, Mezőtúr, Tiszakürt