Székely köszöntÅ‘ a lakodalomban

A SzékelyföldrÅ‘l egész kötet népdalt, balladát, köszöntÅ‘ verset gyűjtött össze újabban Mailand Oszkár (Majland Oszkár: Székelyföldi gyűjtés.Magyar Népköltési Gyűjtemény VII. Budapest, 1905). EbbÅ‘l az érdekes gyűjteménybÅ‘l közöljük a lakodalmi felköszöntÅ‘ verset, azt, amit a menyasszony elÅ‘tt mondanak, mikor fölkontyolják:

Be szép a szép lány, úgy tetszik magában,

Mikor pántlikája fityeg a hajában.

Szép a leány mondom s illik neki nagyon,

Pántlikába befont hosszú haja vagyon.

Szép a leányság is maga valójában,

Ha vesztegetve nincs becses formájában.

Szép a leányság is az életnek szépe,

És a szüzességnek valódi szép képe.

Szép a szép leányság, a szép szabadságért,

A senkitÅ‘l való nem függés voltáért.

De te immár eztet mostan elvégezted,

Amidőn a kontyot fejedre feltetted.

Asszonyok sorába avatod magadat,

Megvetvén, elhagyott szép leányságodat.

Te kontyot, fÅ‘kötÅ‘t fejedre feltevél,

Dehát mennyi gondot fejedre felvevél.

Mert legyen tudtodra tenéked elÅ‘re,

Sok gond vagyon fűzve rá a fÅ‘kötÅ‘re.

Ezt kevélyen szokták asszonyok viselni,

Csakhogy magukénak tudták egykor tenni.

Nézd csak a nyoszolyót, be kevély kontyával,

Hogy sokszor csak tréfál, komódzik urával.

Mely kevélyen tartja fejét örömében,

Csipkés fÅ‘kötÅ‘je vagyon a fejében.

Nyoszolyóleány is gondolja magában:

Bár fésűt tehetne egyszer a kontyába.

Mert sokkal is inkább járna fÅ‘kötÅ‘vel,

Mintsem mind csupán csak hajadon fÅ‘vel.

Mert azt mondja, illik az asszonynak nagyon,

Kinek fÅ‘kötÅ‘je s kinek kontya vagyon.

Én tehát azt mondom, hogy ezt életedben,

Örömmel, s békével viseld a fejeden;

Viseljed mindétig tartós egészséggel,

Tartós egészséggel, lelki békességgel.

Viseljed e háznak örökös díszére,

Hogy miattad szégyen ne szálljon hírére.

Viseljed sokáig férjed örömére,

És bánatot neki, ne hozzál szívére;

Viseld örömökre kedves szülÅ‘idnek,

És hozzád tartozó minden tieidnek.

Nyomorúság s bánat alatta ne legyen,

SÅ‘t te szíved abban örömöket vegyen.

És legyél alatta megnyugodt szívedben.

Áldott és megnyugodt mostan nyert híredben.

Folyjanak boldogul te neked napjaid,

Hogy ne hallja senki a te panaszaid.

Es legyen tenéked ezen új szállásod,

Boldog és szerencsés itteni lakásod.

Teneked az öröm mindétig nevessen,

Orcádról, s az Isten tégedet szeressen.

Ez vala szívemnek csekély kívánsága,

Az Istené legyen ennek megadása.

 

Forrás:

Magyar Földmívelö, 1906. 9. évfolyam, 3. szám 21.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MagyarFoldmuvelo_1906/?query=fon%C3%B3&pg=20&layout=s