Ünneplő székelyek.

Adatok a székelység vallásos néprajzához.

A húsvéti ünnepkörrel kapcsolatos szokások

A nagyböjti szentidö elmélyíti a csíki székely lelkét. Régebben ezt az időt a csíksomlyói misztériumok tették kegyelmekben még gazdagabbá a székelység számára. (Határőr I. 10—12.*) Bár ezek tudós ferencrendi atyák szerzeményei, gondolatmenetükben, nyelvezetükben sokat ellestek a néptől. Ezért is voltak oly népszerűek.

Farsang temetése.[1] Csíkban a nagyböjti időt a farsang teme­tése vezeti be. Csíkdelnén ekkor mondják: „Aló farsang búcsúzzál, káposztalé tartozzál!” Csíkszentmihályon és Ajnádon egy embert felöltöztetnek bő ingbe és alsónadrágba. Az öltözet ráncait szalmá­val töltik ki. Az így elkészített bábszerű embert felteszik egy sze­kérre és végighordozzák a falun, közben szalmát gyűjtenek. A me­zőre érve, a bábembert a gyűjtött szalmába helyezik és a szalmát meggyújtják. Ekkor az áldozat kiugrik a szalmából és egy rögtön­zött beszédet mond arról, hogy Cibere vajda (a nagyböjt jel­képe) ma vette át az uralmat Konc királytól (a Farsang megszemélyesítője). A farsang eltemetése után egy gazda a jelenlevőket megtiszteli egy dészű pálinkával.

Csíkban a böjtöt még ma is szigorúan tartják. Sokan a húst csak feltámadás után eszik meg. Nagyböjti ételek: aszalt szilva, körteleves délben, vacsorakor pityókasaláta. De előfordul az olajos­káposzta, olajoshagyma, káposztalé pityókával is. Nagypéntek sajá­tos étele az olajoslaposka. Az egész nagyböjtön át általában sötét ruhát viselnek. Naponkint elmondják a fájdalmas olvasót és pénteken a keresztútját. Csíkdelnén esténkint gyűlnek össze egy tisz­teletben álló öreghez és ott végzik a keresztútját. Minden szerdán és szombaton másnál van az imaösszejövetel. Az imát a házigazda vezeti. Utána az egybegyűlteket megkínálja. Nagyböjt jellegzetes ünnepén Mária Hétfájdalmán sokhelyt meggyónnak.

Hamvazószerdát Hammasszerdának nevezik. Csíkszent­királyon egy szalmából készült bábot tesznek a dögszekérre, ahol beponyálják és szalmából szarvat készítenek neki. Mialatt végighor­dozzák a falun, tojást kéregetnek s azt a szolgabírónak küldik. Kászonfeltizen ezen a napon a böjtösételbe kendermagot tesznek. A hamvazószerdát itt különben böjt elsőnapjának nevezik. Csíkmenaságon az imaösszejöveteleket szombat és vasárnap este tartják. Csíkszentgyörgyön az ifjúság a vecsernye után összegyűl énekelni és „gyűrűcskézni“. Ha alkalmas az időjárás, elvetik a palántamagot. Csekefalván a fiatal legények álarcosan egy botra erősített hammaszacskóval kergetik a gyermekeket. Kászonújfaluban húshagyókedden muzsikaszó mellett járják végig a falut. Farsang vasárnap, hét­főn, kedden és szerdán ez a jókedvű ifjúság a templomban az első helyen áll. A hamubotosok szalmából szarvas ökörfejet csináltak a cigánynak és ruháját is szalmával töltötték ki. A muzsikásfogadók az összekéregetett tojást a szolgabírónak adták a táncengedélyért.

Szent Gergely napja. Erre az időszakra esik Szent Gergely napja. Csíkcsicsóban Gergely napján a tavaszbúzába és káposzta­magba földet tesznek, hogy a moly ne egye meg. Csíkszentmárton­ban és több községben a gyermekek tanítójuknak tojást, kender­magot, mákot, fuszulykát visznek. Csíkszentmihályon a gyermekek lakodalmat rendeznek, ami abban áll, hogy fiúcskát és leánykát fel­öltöztetnek vőlegénynek, menyasszonynak és a falun végighordoz­zák, a gazdagabb helyeken megvendégelik őket.

Szent József és Szent Benedek napja. Csíkmenaságon, ha József napján szép idő van, enyhe tavasz várható. Ha József és Benedek előtt megfagy annyira, hogy a jég egy férget megtart, rossz tavasz lesz. Ez a hiedelem különben Csíkmenaságon is megvan. A József-napi szélről Csíkmenaságon azt tartják, hogy a hegyekről és a dom­bokról a szénát elviszi. Ebben a községben különben József-napi kö­szöntő is van: „Ó, Szent József, ébren alszol-e, ilyen korán álmodol-e; kelj föl az ágyadból, ébredj álmodból, mert mi hozzád jöt­tünk, hogy Tégedet köszöntsünk. Azt is mond meg, béeresztesz-e, azt is mond meg, jó szívvel látsz-e, mert ha nem, elmegyünk, más szállást keresünk; éltedet kívánjuk, holtodat nem várjuk; éltessen az Isten".

Gyümölcsoltó Boldogasszony. Csíkmenaságon népi kívánalom, hogy Gyümölcsoltókor már ne legyen hó a vetéseken. Csikszentkirályon azt tartják, hogy ezen a napon „jő fel a föld fagya". Csíkszentimrén azt tartják, ha eddig a föld fagya nem szakad fel és a hó nem olvad el, kenyérre valónak nincs kilátás, mert a vetés föl­párolódik és gőzben megsemmisül. Csíkszentmártonban az a felfogás, hogy ahány nappal Gyümölcsoltó előtt megszólal a pacsirta, utána annyi napra némul el. Ugyancsak itt a szép tavaszi Mária ünnepen oltóágakat szednek és a pincébe viszik.

Több csíki községben a nagyböjt folyamán oltott gyümölcsfákra piros szalagot kötnek az igézet ellen. (Csíkszentsimon, Csicsó, Jenőfalva, Ajnád.)

Virágvasárnap. Virágvasárnapján a nép számára a legkima­gaslóbb szertartás a pimpó-szentelés. Egész nagy pimpóágakat állítanak a templomba, azok számára, akik nem hoztak magukkal barkát. Kikerüléskor letördelik a kisebb ágakat, a megmaradt ága­kat a nagyszombati tűzszenteléskor égetik el. A következő évben ennek hammával végzik a hamvazás szertartását. Általános egész Csíkban az a hiedelem, ha a barkát szenteletlenül viszik be a házba, nem lesz csirke. Ajnádon torokfájás ellen a család minden tagja egy pimpót nyel le. Ugyanezt teszik Csíkrákoson is, de azért, hogy meg­érhessék a jövő virágvasámapot is. Csekefalván és Csikszentgyörgyön az ember mérges sebét, a tehén meggyulladt emlőjét a meggyujtott barka füstjével gyógyítják. Csikszentkirályon a pimpót csak a következő évben kokonyasütéskor égetik el. Csíkszentmártonban a torokfájást a parázsra tett barka füstjével kezelik. Több községben azt tartják, hogyha nincs pimpó a házban, a békák be­járnak a lakásba. Sokhelyt az istállóba a lovak jászla fölé teszik a „szépasszonyok" ártalma ellen. Csíkmenaságon a pimpót csak a szentelt eledel után viszik be a házba. Az istállóba is felszurják, hogy a marhát ne járják a gonoszak. A fejfájást pimpó füsttel gyó­gyítják. Kászonfeltizen, ha „mendergő jő“, akkor 2–3 pimpót bevetnek a tűzbe, hogy a fergeteg múljon el. Csíkszentgyörgyön azt tartják, hogy virágvasámapján Cibere vajda és Konc király megbicskázzák egymást.

Nagypéntek. Csíkszentimrén nagypénteken bárányt ölnek és ekkor jegyzik meg a bárány fülét, hogy el ne vesszen a csordában. Szentmártonban a szőtteseket kiteszik az udvarra a moly ártalma ellen. Csíkkozmáson a vecsemye után egy gyereket kergetnek az udvar körül s ha megfogják, elverik. („Pilátus-verés"[2]). Csíkmena­ságon nem dolgoznak s az állatokat sem dolgoztatják. Csekefalván a nagypénteket „hosszúnapnak“ hívják. Kászonfeltizen az állatokat megmossák, hogy ne varasodjanak meg. Az udvart és a pincét kiseprik, hogy a békák ne járják.

Nagyszombat. A nagyszombati szenteltvíznek különös jelentő­sége van. Csíkdelnén ezzel a szenteltvízzel meghintik az udvart, hogy a békák ne járják. Csekefalván a lakószobát és a gazdasági épületeket is meghintik vele, sőt még az ivóvizekbe is töltenek bele. A fejfájós embert szentelt vízzel hintik meg. A beteg állatot szenteltvízzel itatják. Csíkszentgyörgyön mielőtt az állatokat a lege­lőre kicsapják, szenteltvízzel keresztalakjában megmossák őket. Csíkmenaságon a nagybetegnek szenteltvizet adnak inni. Kászonfeltizen a gyermekek pirostojásért hordják a szenteltvizet a házak­hoz. Borzsován csak a szenteltvízzel való mosakodás után ehetnek a „szentelt“-ből.

A szenteltvíznek ezt a nagy szerepét a népi életben Roheim az őskeresztények nagyszombati keresztségével hozza kapcsolatba. (Ro­heim: „Magyar néphit és népszokások". 250.) Ezt a felfogást erő­síti meg Mihályfi is. (Mihályfi Ákos: „A nyilvános istentisztelet". 146.)

A nagyszombati feltámadáshoz Csíkszentmártonban12 férfi kiséri a papot a szentsírhoz.

Húsvét. A húsvét legkimagaslóbb népi szokása a határke­rülés.[3]A feltámadt Krisztusba vetett hittel járják körül a falu határait. Mintegy ki akarják vinni a húsvéti kegyelmeket a mezőre is, hogy „áldásos" legyen az élet. Lóháton vagy gyalog kereszt alatt járják be a határokat a feltámadás reggelén. A magukkal vitt bú­csúkeresztre egy „perecet" akasztanak, amit visszajövet egy szegényembemek adnak. Csíkszentmártonban a perec a kereszthordozóé. Csekefalván a község keresztjére akasztják. Csíkmenaságon a ha­tárkerülés közben a pihenő keresztek tövébe szenteltpimpót ásnak el, hogy az Isten őrizze meg a határt a jégveréstől. A határkerülés nyomás szerint történik. (A határkerülés részletes leírását kongregációnk értesítője közli. Határőr II. 18–20.) Csíkcsicsóban egy gya­logos és egy lovas csapat indul a kerülésre. Egy meghatározott he­lyen találkoznak és ott a lovasok egy imát mondanak. Indulásra: „Feltámadt Krisztus e napon" c. éneket éneklik. A gyalogosok a mezőn az olvasót imádkozzák. A lovasok minden határkeresztnél egy imát mondanak. A találkozási helyen (a határfánál) a „Mennynek Királyné asszonyát" éneklik. Húsvét reggelén van az ételszentelés is. Aki nem elég szemfüles Csíkdelnén, annak a kosarába követ tesz­nek. És nem egyszer történik meg, hogy az illető szenteltkövet visz haza. Az ételszenteléshez, mely rendszerint a templom kerítésében van, a pap az egyháztanácsossal jön ki egy pereccel megrakott ke­resztet hoz. Ezzel kapcsolatban Csekefalván a tüzes sebet a megége­tett szentelt morzsa füstjével gyógyítják. Nyáron a verebek kártvése ellen keresztalakjában meghintik vele a gabonaföldeket, miköz­ben mondják: „Távozzatok innen kártékony madarak!“ Csíkszent­királyon a szentelt csontot az istálló gerendájára kötik, hogy a „szépasszonyok” ne bogozzák össze a lovak farkát. Kászonfeltizen a szen­telt morzsát a tűzbe vetik, hogy oktalan állat meg ne egye. A szen­telt csontot Úrnapján kiviszik a búzába, hogy a verebek ne verjék el. Csekefalván, mikor a búzát „veri a veréb", visszafelé megkerülik a földet s a szentelt csontot a búzatábla közé dobják. Csikmenaságon húsvétkor a keresztszülők keresztgyermeküknek pirostojást adnak. Csíkcsicsóban a húsvéti ajándék egy malac, vagy egy bárány. A gaz­dagabbak a szegényeknek szenteltet adnak. Több helyt szokásos a húsvéti gyermektánc és lakodalom, amikor a gyermeksereget mé­zespálinkával kínálják meg. (Szentgyörgy, Szentmárton, Kászonújfalu, Csicsó.) A húsvéti öntözés általános szokás Csíkban is. Jellegzetes öntöző vers Csíkgöröcsfálváról: „Immár a tavasznak elértük kezdetét, egy szép virágszálnak látjuk kellemetét. Zöldelő ágai el ne hervadjanak, — íme, nagy örömbe meg is maradjanak. Eljöttem hozzátok ifjú létemre, — Hogy harmatot öntsek e szép növendékre. Mert ha meg nem öntjük e szép növendéket, — Nem virágzik nékünk a jövőben szépet. — Virágozzék tehát ékes virágokat, — Nyer­jen az egekben ékes koronákat. — öntök asszonyt, leányt, kedves magzatával, — Várok piros tojást, de azt is párjával." Csíkcsicsón: „Én kicsike vagyok szólani se tudok, — Mégis az Istennek dicséretet mondok!" Csíkszentkirályról: „Feltámadt Jézus, mondják az írások, —Vízbevető hétfőn buzognak források. — Gyenge szüzek, leányszemetek a forrás. — Mindig megferesztem, hogy bokrétája ragyog­jon fejében. — Szabad lészen vagy nem, mert a víz is készen. — ön­tök embert, asszonyt kedves magzatjával, — Várok piros tojást pár­jával. — Ha a leány piros tojást nem ad, az ülü a tyúkkal elszalad!“ Csíkszentimréről: „Vízbevető hétfő, nekünk is úgy tetszik, — Látjuk az utcákat vízzel öntözgetik. — Ha kártyával öntik, nem lészen tisz­tesség. — Ha kannából öntik, úgy lészen tisztesség. — Ennek a váltsága egy pár piros tojás, — Élted olyan legyen, mint az arany­folyás". Csíkszentgyörgyről: „Én kicsike vagyok, szólani se tudok, — Adjanak nagy kalácsot, hogy harapjak nagyot!" Csekefálváról: „Ajtó mellett állok, piros tojást várok; — Ha nem adnak piros tojást, ülü vigye el a tyukocskát!" Kászonújfaluból: „Ma nékem úgy tetszik, vízbevető hétfő, látom az utcákon kártyákkal öntöznek, de én nem öntök kártyákkal, mert az nem tisztesség; én öntöm kannákka, úgy lesz a helyesség. A kakas a tyúkkal ajtó előtt sétál, azt kiáltja nekem, ne bántsam a leányt, mert kelleti magát, felnyitja a ládát, keresi a szép piros tojást!" Kászonfeltizről: „Eljöttem hozzá­tok ifjú létemre, — Hogy illatot öntsek e szép növendékre: — Vi­rágozzék szépen, égi virágokkal; — Nyerjen az egekből fénylő koro­nákat!" Jellegzetes öntöző vers még: „Vízbevető hétfő, piros tojás kettő, ha nem adnak kettőt, ne érjenek hétfőt!" Szentmártonból: „Kicsi féreg, ha betérek, egy pár piros tojást kérek!" „Ajtó mellett állok, piros tojást várok, ha párját nem adják, estig is ott állok!"

Forrás:

Székely László: Ünneplő székelyek. Adatok a székelység vallásos néprajzához. Csíkszereda, 1944. 15-20.

* A Határőr a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium Sarlós Boldogasszonyról nevezett Mária Kongregációjának havonta megjelenő értesítője volt.