Akkor kíméli a kolbászt, mikor elfogyott

Ez a közmondás tréfásan is, gúnyosan takarékosságra inti a gazdát. Társa ez annak a másik példaszónak: több nap, mint kolbász! Minthogy igazándiban, egyik disznóöléstÅ‘l a másikig, bizony hogy több nap is van, mint amennyi szál kolbászt tölthetünk. Nyilvánvaló, hogy e példaszó a kíméletet, takarékosságot nem csak a kolbászra érti, hanem minden másra.

Hanem már mi csak maradjunk hát — a kolbásznál.

Az egyszeri gazdáról beszélik, hogy két tulajdonsága volt. Szerette, ha a disznótort asszony felesége annak rendje és módja szerint megtartotta. Ez egy alkalommal boldog-boldogtalant meghívott, de azt is szerette volna, ha az a kolbász végtelenségig tartana.

Mikor aztán odaszólott az asszonynak:

— Sára, adsza egy kis kolbászt ma estére, az asszony aggódva mondá, hogy bizony csak egy-két sütetnyi van már.

— Hát akkor kíméljük — bíztatta az ember.

— No hiszen —vágta oda a feleség— kend is akkor kíméli a kolbászt, mikor már elfogyott.

Így van a gazda a búzával, a szalonnával, a borral és sok más mindennel. Még a pénzzel, sÅ‘t a gazdasággal is. Sokan akkor kezdenek takarékoskodni, mikor már késÅ‘. Mint mondani szokás: a marok pénzt szórta, a vagyont roncsolta, a gyufaszáron meg spórol.

Azért bölcsen inti a gazdát ez a példaszó arra, hogy mindenben tartson okos beosztást. Hogy ne csak a mával, de a holnappal is törÅ‘djék.

Forrás: Téli Esték 1912. XV. évfolyam 7. szám. 4.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/TeliEstek_1912/?pg=55&layout=s