Telhetetlen, mint a papzsák
Ezt a közmondást sokan ismerik, az eredetét azonban igen kevesen. A közmondás eredete ez:
A mócsi* római katholikus hívek lelki szükségleteiről a hatvanas években egy Raffy nevezetű plébános gondoskodott, aki híres volt jókedvéről, egyszerű magyaros tréfáiról. Fő nevezetessége az volt, hogy abban az időben senki sem tudta úgy eltáncolni a körmagyart, mint ő. Lakadalmakon és házi mulatságokon ezt gyakran produkálta a vigadozó vendégek szerfeletti gyönyörködtetésére. Szerették is őt mindenütt, vallás és nemi különbség nélkül. De az eklézsiája szegény volt. Mócs lakossága oláh és kálvinista magyarokból állott, neki alig volt tizenöt családja. Így, míg más helyeken levő pályatársai gondtalanul éltek, ő többször szenvedett szükséget. Egyszer aztán egy ilyen szorult helyzetben a közeli faluba, Cegébe ment gróf Vass Jánoshoz, hogy egy zsák búzát kérjen. Előadva szegénységét, a szűkszavú gróf így szólt:
— Páter, hozzon egy zsákot!
A pap jókedvűen fordult haza Mócsra s rögtön a református papnéhoz sietett, akiről tudta, hogy jó erős ponyvája van. Ezt kölcsönkérte s még azon este egy szegényasszony szomszédjával összevarratta, akihez ezen utasítást intézte:
— Varrja össze jól, minden oldalról a ponyvát és csak annyi helyet hagyjon, ahol egy vékányi mérték beférjen.
Másnap reggel a pap egy ökrös szekérrel ismét a cegei gróf udvarán volt, aki előhívatta tiszttartóját s így szólt hozzá:
— Töltse meg a tisztelendő úr zsákját tiszta búzával!
