Október 17. Hedvig napja

Hedvig (legújabban okt. 16) középkori magyarsággal Adviga, Hadvig.

A meráni grófok családjából származott (1174 – 1243) és így rokonságba került az Árpádházzal is. Testvére volt II. András feleségének, Gertrudnak, tehát a mi Szent Erzsébetünknek nagynénje. Henrikhez, Szilézia és Krakkó hercegéhez ment férjhez. Hat gyermeke született, utána urával együtt megtartóztatást fogadott. Szilézia patrónája.

Tisztelete a rokonsági kapcsolatok és földrajzi szomszédság révén, főleg régi hazánk északi részeire is átsugárzott. Egykorú kultuszának bizonysága, hogy Nagy Lajos kisebbik leányának, Lengyelország későbbi jámboréletű királynéjának, Hedvignek is ő volt a védőszentje. Keresztnévként mégsem vált a magyar nép körében általánossá.

Oly kegyes és irgalmas asszony vala – írja a Nádor-kódex –, hogy valahol jár vala, akár városba, akár faluba, mindenütt betegöt és kórt kérdöz vala. Legottan mint hallja vala, szeretőst meglátogatta vala és űtet megvigasztalja vala, miként anya fiát, avagy leányát. Ennek fölötte mindenütt tömlöcbe fekvő foglyokat nagy szeretettel látogat vala. Mint a jó asszonyról írás olvastatik, íly, hogy telős konyhája vala, eleségöt, ruházatot, gyortyákat a tömlöcbeliekhez szolgáltat vala, hogy hidegségtől őket eltávoztatná. Ennek utána és fölötte halálra válókat, kiket éröz vala, mikoron ura herceg miséről, avagy vecsernyéről kijő vala, térdre esvén, ruháját megfogja vala és ő esedözésének miatta őket kiszabadítá vala.

Arnótfalva (Emaus, Arnutovce) Mária tiszteletére szentelt szárnyasoltárán (1485) a Szűzanyának két rokon: Árpádházi Szent Erzsébet és Szent Hedvig udvarol. Az oltárt Zápolya István szepesi ispán, Szilézia akkori kormányzója és felesége, Hedvig tescheni hercegnő ajánlotta föl.

Táblaképét látjuk még Lőcse (Szent Erzsébet-oltár, 1493), gótikus faszobrát pedig Bártfa (Borbála-oltár, 1460, Mager Veronika oltára, 1489, Erazmus-oltár, 1505), Zsegra (Žehra, 1370) szárnyasoltárain.

Oltára állott (1514) Pozsonyszentgyörgy (Jur) városában.

Számontartja egyik XIV. századbeli pozsonyi misekönyvünk is.

Egyetlen – egészen új – nyilvánvalóan keresztnévi eredetű patrociniuma ismeretes előttünk: Döge (1883).

Forrás: Bálint Sándor ÜNNEPI KALENDÁRIUM II. Szent István Társulat, Budapest, 1977. 382-383.