Tájház Pélmonostoron

2013. január 03. csütörtök, 09:31 Kürtössy Péter
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Tájház Pélmonostoron

A pélmonostori tájház az ortodox templom szomszédságában áll. Pélmonostor, 2012. Kürtössy Péter fotójaPélmonostor a Báni-hegység nyugati oldalának és a Karasica patak árterületének találkozásánál létrejött település, Eszéktől 32 kilométerre fekszik. Már a bronzkortól lakott vidék, a magyarság is korán megtelepült itt, bizonyítja ezt, hogy a Szent Márton tiszteletére felszentelt baranyamonostori monostor -melyet Géza fejedelem alapított- is szerepel azon az Árpád-kori térképen, mely a pannonhalmi bencés apátsághoz tartozó nyolcvan bencés monostor elhelyezkedését ábrázolja.

1227-ből származó forrásokban a baranyamonostori erőd elnevezést felváltja a Szent Mihály monostor elnevezés, amelyet ekkor a Majs család tulajdonolt. A tatárjárást követően, 1253-ban IV. Béla király Nagy Harsány földesúrnak adományozta, míg egy 1291-ből származó dokumentum értelmében a Peel család tulajdonában került hét olyan településsel egyetemben, melyek közül egyedül már csak Kő létezik. A várfal és a monostor maradványai egészen a 19. század közepéig fellelhetőek voltak, de a később időkben keletkezett forrásokban már nem lehet találni a monostorra való utalásokat.

A 15. század során számos család kezén ment keresztül a település. A törökök kezdeti előrenyomulását épségben átvészelték, mivel védte őket a Karasica mocsara. A mohácsi csatát követően Monostor az Ivez ben Bejtulah kádi vezettette, baranyavári székhelyű török fennhatóság alá kerül. Az 1554-ben keletkezett török adókönyvben 41 monostori adóköteles személy neve maradt fenn, szinte mind magyar név. Mivel a település forgalmas út mellett helyezkedett el, a lakosság mindig is állandó veszélynek volt kitéve, így nem csoda, hogy Dernschwam János[1] útinaplójában ezt írta: „a falvak helyén felgyújtott épületmaradványok vannak, sokszor alig felismerhető egy-egy épület maradványa, elmentünk Karancs település majd Hedvigmonostor mellett, melyek épp a szőlőtermő vidék és a Karsica folyó találkozásánál helyezkednek el“. A település 1686 és 1687 között teljesen elnéptelenedett, s még az 1696-ból származó adatok szerint is csupán két család élt itt.

Lakószoba a pélmonostori tájházban. 2012. Kürtössy Péter fotójaA kurucok és a rácok is pusztítása után csupán 1711 után nő meg számottevően a lakosok száma a településen, amikor is a törökök elől menekülő szerb lakosok települtek itt meg. 1723-tól kezdtek betelepülni a német családok, 1728-ban Monostoron 15 rác és 22 német család élt. 1883-ból származó források már arról számoltak be, hogy Monostornak 1 375 lakosa van, melynek 70%-a német, 30%-a pedig szerb nemzetiségű.

Mivel tizenegy Monostor nevezetű település volt a Monarchia területén, 1902-ben, a hivatalos helységnévrendezéskor a -Pél előtagot kapta, azzal a hivatkozással, hogy a középkorban a település helyén egy monostor állt, amely a Peel család tulajdonában volt.

A huszadik század elejének népszámlálásai már jelentős számú magyarságot is mutatnak. A nemzetiségi szerkezet azonban a második világháború után változik meg jelentősen, ekkor az 1600 német nemzetiségű pélmonostori lakosból -1946. október elseje után- 1200 fő elhagyta otthonát. Egy részük elmenekült, mások pedig mezőgazdasági kényszermunkásként vagy különböző munkatáborokban végzik Josipovacon, Valpón, Gakovóban.  Megfosztották őket a tulajdonukban lévő ingatlanaiktól, házaikba pedig Varasd és Zágráb környéki telepesek, szlavóniai földnélküliek, valamint Dalmáciából és a tengermellékről érkezők költöztek.

Jugoszlávia 1991-es felbomlásának következtében a város az úgynevezett Szerb Krajina fennhatósága alá került. Ekkor a nem szerb nemzetiségű lakosság egy része kénytelen volt elhagyni a várost. A menekültségbe kényszerült lakosság helyére Horvátország és Jugoszlávia más részeiről elmenekült szerbek települtek. A horvát Duna-mente 1997-ben visszakerült Horvátország jogrendszerébe. Pémonostor lakossága 200A pélmonostori tájház konyhája. 2012. Kürtössy Péter fotója2-ben 10 896 fő volt (6085 horvát, 2920 szerb, 933 magyar, 153 cigány, 87 szlovén, 45 albán, 22 bosnyák). S bár a magyar lakosság aránya nem éri el a tíz százalékot, Pélmonostor a környék magyarságának egyik természetes központjává vált.

Az elmúlt másfél évtizedben számos egyesület alakult Dél-Baranyában a magyar néphagyományok és nyelv megőrzése, a kultúra és önazonosságtudat ápolásának céljából. Mivel ezek többnyire a helyi kultúrotthonokban működtek, a Magyar Egyesületek Szövetsége kidolgozta „Magyar Házak” céltervét, hogy biztosítsa azt a közösségi teret, ahol minden szervezet zavartalanul működhet. Első s talán legfontosabb eleme Pélmonostoron a Baranyai Júlia Népfőiskola valamint a tájház létrehozása volt, melynek munkálatai 2006-ban el is indultak, miután az Apáczai Közalapítvány segítségével sikerült szerb tulajdonosától egy százhúsz éves házat gazdasági épületeivel és mintegy kéthektáros földterületével együtt megvásárolni. A házat 2007-ben helyreállították, 2008-ban berendezték, s rá egy évre a már egyébként 2007 óta működő népfőiskola is ide költözhetett.

A tornácos ház a szerb ortodox templom szomszédságában áll, módosabb gazda építette vályogtéglából. Felújítása és berendezése után a tájház a huszadik század paraszti kultúráját mutatja be: a lakószoba a század első harmadára, míg a konyha a középső harmadára jellemzően került berendezésre. A harmadik helyiség a textil feldolgozásának tárgyi eszközeit mutatja be egy tematikus kiállítás keretében (rokkák, tilók, kendertörők és szövőszékek), míg a negyedik szobában Ágh János újbezdáni szabómester 1950-60-as évekbeli szabóműhelye látható.

A szabóműhely részelet. Pélmonostor, tájház. 2012. Kürtössy Péter fotójaA már meglévő épületben alakították ki a magyar néprajzi kiállítást, míg az újonnan kialakított hátsó részben kaptak helyet a Népfőiskola elméleti oktatásának és gyakorlati munkájának színterei. A Baranyai Júlia Népfőiskola több fontos feladatkört vállalt fel: az oktatást, a kultúra megőrzését, kiadói- és tehetséggondozói tevékenységet, valamint azt, hogy összegyűjtse és megőrizze a magyar hagyományokat és kultúrát, majd szélesebb körben be is mutassa azt. A nyelv és identitás megőrzése céljából rendkívül fontos szerepet tölt be a horvátországi magyarság életében.

A néprajzi kiállításnak és a Népfőiskolának egyaránt helyet adó épületegyüttes Pélmonostoron a Vladana Desnice utca 79-es szám alatt található, s minden munkanap látogatható 8-16 óra között.

Felhasznált irodalom:

Kondor Tamás dr.: Őstől maradott… Népi építészetünk nyomában. Drávaszög és Szlavónia. Magyar Egyesületek Szövetségének kiadása. Pélmonostor, 2011. 43-51.

Sipos Zsivics Tünde (szerk.): A Drávaszög régen és ma. A Magyar Egyesületek Szövetségének kiadványa. Pélmonostor, 2010. 70-78.

Módosítás dátuma: 2013. január 03. csütörtök, 12:11