Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Heje-huja a Kis Hujában

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Heje-huja a Kis Hujában

Kis Huja csárda az I. katonai felvételenIdősebb falusi emberek szájából keményebb munkavégzés közben még napjainkban is hallani olyan szókapcsolatot, hogy: „Álljunk meg egy hujára!” Ebben az esetben a kifejezés azt jelenti, hogy a dolgozók tartsanak rövid pihenőt, a huja szónak azonban több jelentése élt nyelvünkben. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1833-os adatot közöl ’egyszerre, egyből, azon nyomban’ jelentéssel. A lexika a szó német eredetét feltételezi, és az Im Hui, in einem Hui szóból vezeti azt le, aminek jelentése ’azonmód, rögvest, egyből’. (Bp., 1970. II. 162 – 163.) Czuczor Gergely és Fogarasi János által összeállított A magyar nyelv szótárában a hujja indulatszó, amely széles kedvet, vidám kifakadást fejez ki. A szerzőpáros megemlíti, hogy a révészek akkor mondják ezt a szót, amikor parthoz közelednek, az ő nyelvükön ugyanis azt jelenti ’lassan! ne evezz!’. (Pest, 1864. II. 1728.) Révai Nagy Lexikona szerint a huja, vagy másképp hujja, ugyanúgy, mint a heje-huja az öröm felkiáltó szava, vígasság, lakodalom. A neves könyvkereskedő testvérpár munkájában felbukkan a szónak egy másik kevésbé ismert jelentése. Nevezetesen, a hajóvontatóknál azt az úttávolságot és időt jelentette a szó, amelyet egyfolytában, pihenés nélkül végeztek. Emellett a hajóhúzók, valamint a halászok munkavégzésekor vezényszó is volt a folyamatban lévő munka félbeszakítására, befejezésére. (Bp., 1914. X. 361.)

A mára már feledésbe merült kifejezés Baja környékén a Kis Huja csárda nevében szerepelt a XVIII–XIX. században. A vendéglátó helyiség a várostól Észak-nyugatra feküdt, a Duna bal partján. A II. József korabeli I. katonai térkép bajai szelvényén a német mérnökök fel is tüntették „Kisch huja W.H.”alakban. (HIT I. Col. XIII. Sect. 32.)A W.H. betűjelek a Wirtshaus, vagyis a csárda rövidítései. A borivó a XIX. század első harmadában végzett folyószabályozások során egy morotva átvágásával keletkezett szigetre került. Zlinszky László földmérő 1836-ban vászonra húzott papírra megrajzolta Cserta erdőtérképét. „A Kalocsai Érseki Uradalomhoz tartozandó Csertai erdőnek föld abrosza” címet viselő mappát a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár őrzi (KFL.VIII.2.a. No.58.). A kartográfus munkáján az általunk vizsgált építmény elnevezése „Kis Huja” alakban szerepel. A XIX. század közepi II. katonai térképfelvételen már a „Cserda J.H.” felirat olvasható, ami a csertai Jägerhaus, tehát a vadászlaknak a rövidítése. (HIT II. XXXII. Sect. 62.)

Tanulmányomban a fent említett kocsmában lezajlott „heje-hujáról” tudósítok a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban fennmaradt források alapján (KFL. III. 6. a. 47. d.). Az eset ugyanis a kalocsai úriszék elé került, amelynek feljegyzései közel kétszáz esztendő távlatába repítenek vissza bennünket.

Rottenbiller Fülöp pesti halászmester az 1800-as évek elején jelentős területet bérelt a kalocsai érseki uradalom tulajdonában lévő Kalocsától Bajáig terjedő Duna szakaszon. Az árendátor halászai az 1818. esztendő március 4-én a Duna-parti Kis Huja csárdába tévedtek, ahol bizonyos mennyiségű bor elfogyasztása után összetűzésbe keveredtek a kocsmárossal. Az érsekség uradalmi tiszttartója a következő tudósítást vetette papírra az eseményről: „Rottenpiller Halászat Árendás Úr cselédej őtten fel küldettek a Szent Istvány Határtul a Csanádi Tóóságra halászni, ez utjokba bé mentek regvel Kiss=Hujaj a Duna Szélén lévő kortsmába, és ott boroztak még délután mintegy 3. óra táján a’ kortsmáros az Erdőrül haza érkezet, ő haza érkezvén belé kötöttek leg feőképen hárman, és a kortsmárost agyba fejbe verték, a’ haját huzták vonták és még az agyba ütéssel fenyegették”.

A kalocsai tömlöcbe az öt halászlegény közül hármat zártak, akiktől az úriszéki vallatás során a következő kérdéseket intézték:

1. Mi a neved, hová való, hány esztendős, milyen vallású, és „állapotú” vagy?

2. Miért hozattak be a tömlöcbe?

3. Milyen károkat tettetek a kocsmába?

4. Voltál-e valamikor fogva, vagy büntetve?

Módosítás dátuma: 2014. január 20. hétfő, 12:17 Bővebben...
 

Zsidó nagykereskedők Pesten

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Zsidó nagykereskedők Pesten

A Dohány utcai zsinagóga, 2012. Pintér Tamás fotójaA zsidó nagykereskedők már a 19. század elején fontos szerepet töltöttek be Pest, de egész Magyarország kereskedésében is. Szám szerint Budapesten a 230 bejegyzett nagykereskedőből 142 volt zsidó származású. Bár arányuk a század folyamán csökkent, meghatározó volt a szerepük az egész 19. század kereskedelmére.

A századfordulós konjuktúra kedvezően hatott rájuk. A napóleoni háborúk alatti hadiszállítások miatt egyre több nagykereskedőnek nyílt lehetősége vagyona megalapozásához, kereskedelmi kapcsolatai kiépítéséhez. Bár számokkal is alátámasztott, hogy a zsidó nagykereskedők nem voltak egyeduralkodók a terménykereskedelemben és hitelügyletekben, mégis szerepük roppant nagy volt. Százalékosan ez a szám 60-70%, de a családi összefonódások és a zsidó kereskedések nagyságrendje miatt ez a hatalom százalékosan sokkal nagyobb volt.

A zsidó nagykereskedők többsége Magyarországon, egyharmaduk pedig már Pesten született. Jelentősen nőtt ez az arány az évtizedek alatt míg 1815-ben 76%-uk volt magyarországi születésű addig ez a szám 1847-re 86%-ra emelkedett. A zsidó kereskedők közül a Pestre települtek aránya a szabad királyi városokból sokkal kisebb volt, mint a mezővárosokból, mivel a szabad királyi városokba 1840-ig tiltva volt a letelepedésük. Származásuk szerint túlsúlyban voltak a Dunántúli és Felvidéki származásúak, ez természetes hiszen ezen a vidéken éltek többnyire a zsidók az akkori Magyarországon. A külföldi bevándorlók a Monarchiából származtak, többnyire Cseh- és Morvaországból.

A zsidók által alapított cégek változó kort élt meg, a néhány évtől a több évtizedig. Sok cég áldozatul esett a dekonjuktúrának, főleg azok akik csak a konjuktúra idején alakultak kevés tőkével és nem megfelelő szakértelemmel. Bár olyan is előfordult, hogy a cég sikeres felfuttatása után maga a cégvezető szüntette meg a céget, mivel amit akart elérte, összeszedte a kellő vagyont magának illetve családjának. Ám a cégek megszűnésének más számos oka is lehetett: fizetésképtelenség, csőd, fiú utód hiánya aki a cégvezetést tovább vitte volna, vagy egyszerűen a cég kivonult Magyarországról és visszatért Ausztriába.

A Pesten tevékenykedő zsidó nagykereskedők eleinte – főként azért, mert más tiltva volt a számukra – terménykereskedelemmel foglalkoztak. Ez a már említett hadiszállítások miatt nagyon jó volt arra, hogy vagyont szerezzenek. A háború után lement a termények ára, ezért átváltottak kézműárura és textilre. Az 1820-as 30-as években számos nagykereskedés alakult (Schönwald Péter, Kaan Henrik Sámuel, Thiel Ágoston, Gross Károly).

Módosítás dátuma: 2013. december 19. csütörtök, 09:38 Bővebben...
 

Vasziljeva, G. P.: Az alánok és kipcsakok szerepe a türkmének etnogenezisében népművészeti adatok alapján

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Vasziljeva, G. P.: Az alánok és kipcsakok szerepe a türkmének etnogenezisében népművészeti adatok alapján

A türkmének sajátos ötvöskészítményei kevés hasonlóságot mutatnak a többi közép-ázsiai nép ékszereivel. Ez vezetett el ahhoz a gondolathoz, hogy a türkmén ékszerek egyedi formájának magyarázatát a régi, középkori népeknél kell keresni.
Néhány türkmén ékszer hasonlóságot mutat az észak-kaukázusi népek (oszétek, ingusok) középkori ékszereivel, akiknek etnogenezisében az alánok nem kis szerepet játszottak.
A türkmén törzsek egy részének etnogenezise a kipcsakok közvetlen részvételével zajlott, akik a türkmének elődeinek, az oguzoknak a legközelebbi szomszédai voltak hosszú századokon át a Manguslakon és a velük határos területeken éltek, a mongol betörés időszakában pedig átköltöztek közvetlenül Türkménia területére. Az iparművészeti adatok, részben az ékszerek és a szőnyegszövés tanúskodnak arról, hogy a kipcsakok jelentős mértékben részt vettek ezeknek a türkmén törzseknek (iomudok, teke, szarukov) etnogenezisében.
Kalojeva B. A. : Adatok az oszét nép pogány kultikus helye, a „Rekom” szentély tanulmányozásához

Egyetemi tanulmányaim utolsó évében, 1986 őszén diplomamunkai anyaggyűjtés céljából egyéni tanulmányi út keretében eljutottam az Oszét ASZSZK területére. Az alán-oszét nép korai történetére vonatkozó publikációk gyűjtése és tanulmányozása során sok helyen találtam említést az oszét nép egyik sajátos pogány kultikus helyéről, a Rekom-szentélyről. Kuznyecov professzor hívta fel a figyelmemet ennek kiemelkedő jelentőségére. Az ő segítségével, vele és kutatótársaival expedíciós kutatóút során jutottam el az Észak Kaukázus területére a Cej folyó völgyébe, az Alagiri-szoros délnyugati részén kb. 2000 m magasságban levő sajátos faépítményhez, a Rekom-szentélyhez, és a helyszínen is tanulmányozhattam az ott található művelődéstörténeti emlékeket.
A Rekom-szentély legkorábbi említését a XVIII. század végéről, 1780-ból ismerjük. Joan Bolgarszkij protopópa ír falfestményekről és képekről grúz felirattal. Később, 1847-ben V. Sz. Tolsztoj utazó ír a Rekomról részletesebb beszámolót, ezt követően pedig V. B. Pfaf említi 1899-ben. A következő kutatók sorában V. Abajev, A. Magomatov, B. A. Kazakov leírásai tartalmaznak fontos megállapításokat a Rekom-szentély jelentőségével kapcsolatban, s utalnak e pogány szentéllyel összefüggő néprajzi vonatkozásokra, a hagyományos áldozati szertartásokra is.
V. A. Kuznyecov a szovjet régészek körében többször is alkalmazott úgynevezett „likonometriai” módszer segítségével kísérli meghatározni a Rekom-szentély keletkezési idejét, és kísérleteket tesz az egyes építési szakaszok, funkcióbeli különbségek meghatározására.
Kuznyecov professzorral együtt összeállított beszámolómban a kutatástörténeti adatok felsorolása után néhány saját fotóval alátámasztva helyszíni megfigyeléseimről számolok be (a fotók közlésétől itt most el kell tekintenünk -szerk.).

Módosítás dátuma: 2013. november 27. szerda, 11:28 Bővebben...
 

A jász ember mentalitása

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A jász ember mentalitása

Az iráni eredetű jászok IV. Béla uralkodása idején a kunokkal együtt telepedtek be hazánkba. A betelepedő két nép nem volt egyenrangú, s elvált egymástól eredet, nyelv, kultúra és politikai helyzet tekintetében is. A kunoknak alávetett katonáskodással és egyéb szolgáltatásokkal tartozó segédnép volt a jász, s mint az alán népek általában, nem nomád állattartó életmódot folytattak, hanem elsősorban földművelők voltak. A nomád kunok Magyarországon is megőrizték a jászok feletti rendelkezési jogaikat, mert a IV. Béla, majd Kun László biztosította kun privilégiumok egyik leglényegesebb része az volt, hogy a kunok "belügyeibe" nem szólnak bele sem az oligarchák és egyházi rendek, sem a király. Ezért is van az, hogy a jászok magyarországi bejöveteléről egykorú források nem szólnak; mindig csak a vezető kunokat emlegetik okleveleink.

Módosítás dátuma: 2023. július 04. kedd, 16:59 Bővebben...
 

Idegenek a faluban 2. Magyarvalkó (egy kalotaszegi magyar faluközösség)

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Idegenek a faluban 2.

Magyarvalkó (egy kalotaszegi magyar faluközösség)

A FALU FEKVÉSE, NEMZETISÉGI ÉS FELEKEZETI MEGOSZLÁSA

A képre kattintva tekintheti meg fotógalériánkat!Magyarvalkó az egykori Kolozs vármegyén belül Kalotaszeg Felszeg részének legdélibb faluja. Hunyadi Péterrel végzett felmérésünk során 277 magyar s 37 román lelket írtunk össze.[1] A község területileg hét kisebb részre tagolódik (Alszeg. Felszeg, Közép-falu, Kisszugoly, Nagyszugoly, Udvari szoros és Kis utca), azonban ez nem jár együtt a lakosság hasonló megoszlásával.

A település 314 állandó lakosának felekezeti megoszlása nagyjából tükrözi is a nemzetiségi viszonyokat. A 37 román ortodox hitű, míg a 277 magyar lélek két kivétellel református. Az egyik ezek közül idegen, a községbe nősült csíki székely, míg a másik egy helybeli asszony, aki Jehova tanúja.

Más nemzetiség (cigány, zsidó stb.) nem él a faluban, mint ahogy más vallás vagy kisegyház sem található Valkón. Korábban voltak ugyan nagy számban „hívők” (baptisták), imaházuk ma is áll a községben, mára azonban teljesen eltűntek (elvándoroltak, illetve kihaltak).

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a falu értelmiségét sem, hiszen a református lelkész és a tiszteletes asszony is idegenek a faluban. Mindketten kalotaszegiek, a pap sárvásári, míg a felesége kőrösfői származású, ők azonban „valkaiaknak’ vallják magukat, s a  faluközösség sem tekinti őket jövevényeknek.

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 19:28 Bővebben...
 


3. oldal / 11