Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Társadalomnéprajz Népi önéletírás Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 9. Munkaerkölcs, munkába nevelődés

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 9. Munkaerkölcs, munkába nevelődés

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

9. Munkaerkölcs, munkába nevelődés

Gyermekállóka babával, tájház, Perőcsény, 2013. Kádár Attila felvételeA fiatalok munkába neveléséről először röviden azt kell elmondani, bár mesélni ugyan mesélek róla, de ti, mai fiatalok, ennek a felét sem fogjátok megérteni, hiszen annyira változott már ez a világ, hogy ami akkor még természetes és mindennapos volt, az ma már hihetetlen és sokszor minden oldalról büntetendő is.

Vegyük például csak az én esetemet, mint tudjátok, 1943-ban születtem. 10 éves koromban, azaz 1953-ban csúcspontján tombolt a kommunizmus és a Rákosi-rendszer, és ekkor ordítozta torkaszakadtából minden elvtárs, aki mikrofon közelébe került, hogy „legfőbb érték az ember”, meg hogy „gyermekeink a jövőnk záloga”, vagy, hogy „asszonynak szülni kötelesség, leánynak szülni dicsőség”, meg még sok- sok ilyen baromságot, de én most csak az én értékességemről mesélek el egy-két dolgot.

Az Országos Nyugdíjintézet részemre szóló „szolgálati idők” kimutatásával tudom bizonyítani, hogy tíz és féléves koromban, azaz 1953 októberében - tehát iskolaidőben-, és az utána következő években többször is, teljesítménybéres erdei munkásként dolgoztam az erdőgazdaságnál, mint csemeteültető erdei munkás…

És erről tudtak a tanítóim, az iskolaigazgatóm (az Isten áldja és nyugtassa őket békében!), a tanácselnök meg a jegyző, akinek mindezt engedélyezni kellett, valamint az erdészet illetékesei, akik irányítottak, bejelentettek és regisztráltak az SZTK elődjénél, az OTI-nál, és bérszámfejtették a teljesítményemet, adták a fizetésem, stb.

És senkinek sem tűnt föl, hogy ez a vézna, „átlátszó fülű”,szerencsétlen gyerek mit is csinál 10 évesen…?!

Hát körülbelül így nézett ki az igazi kommunizmus, és így szoktattak engem a munkához. Pedig, ha megnézzük az akkori törvényeket, történetem minden szereplőjét meg kellett volna büntetni. Én mégis a mai napig hálás vagyok nekik, hiszen ha akkor nem ezt teszik, talán most más írná az élményeit. Hiszitek vagy sem, de nem volt ennivalónk, mert ha sikerült is learatnunk és csépelnünk, másnap ott volt a Rostás jegyző meg a Bártfai végrehajtó három szekérrel, és mindent elvittek… Mindent, ami valamit is ért a háznál, zsírt, gabonát, dunyhát, párnát, mindent…(azért írtam le a neveket, hogy mindenki tudja meg a faluban, kik is voltak a jótevőink!)

Emlékszem, volt egy hímzett szegélyű párnám, ami a háborúban eltűnt édesapámtól maradt rám, és a drága Julismamám mindig azzal bíztatott: nagyon vigyázz rá kisfiam, mert amikor ezen alszol, édesapád mindig érezni fogja a lélegzeteden, hogy várod, és egyszer majd haza fog jönni hozzád… Sírtam…, üvöltöttem…, de ezek a mocskok még ezt sem hagyták meg!  Sohasem nyugszik meg a lelkem, hogy az édesapám nem jöhetett haza…

Ja, és hogy mennyi az igazság az éhezésből?

Alább mellékelek egy hivatalos iratot 1950-ből. Amikor az édesanyám három kiskorú gyermekkel magára maradt, 28 éves hadiözvegyként árvaellátást vagy özvegyi segítséget kért ezektől a –közülük még ma is többen is életben lévő- szemetektől, mint azt az okmányon olvashatjátok, nem adták meg. Mert volt 10 hold földünk, amiből 132 aranykorona jövedelmünk lehetett volna, ha lett volna legalább egy lovunk vagy egy tehenünk, de a háborúban minden odaveszett, anyám meg egyedül mit is tudott volna csinálni?! Hát valahogy ennyit az én munkába szoktatásomról…

És íme az a bizonyos és árulkodó hivatalos dokumentum:

Hivatalos irat 1950-ből, Fidel István tulajdona

Módosítás dátuma: 2014. január 20. hétfő, 11:17