A vodicai leányvásár 1909-ben

Nagy ünnepe volt ma Vodicának[1], egy Baja melletti kis községnek. Ilonka napján ebben a kis faluban gyűl össze Bácskának minden hajadon szerb lánya és legénye. Ezen a napon van a híres vodicai leányvásár. Mi kaposváriak alig tudjuk elképzelni az ottani ünnepségeket és a Somogyvármegye bajai tudósítója azt hisszük, nem végzett hiábavaló munkát akkor, midÅ‘n az alábbi rövid, az ünnepséget nagykörvonalaiban bemutató tudósítást lapunk számára megírta.

Vodica község kellÅ‘s közepén van két csodakút. Az egyik a magyaroké, a másik pedig az ünneplÅ‘ szerbeké. E két kút vizének állítólag gyógyító ereje volna és a fanatikus, a csodákban oly könnyen hívÅ‘ nép tömegesen zarándokol e kutakhoz. De a magyar nép dicséretére legyen mondva, a mi fiaink igen gyéren látogatják a kútjukat, annál inkább a szerbek, külö­nösen Ilonka napján, mivelhogy e kút körül folynak le a leányvásárlási ünnep­ségek.

Bábos sátrak, mindenféle játékszerek összetákolt bódéi találnak helyet e csodakút mellett, hová már kora reggel kivonul a szerb nép. Igazán festÅ‘i az a kép, melyet a szerb lányok csoportja mutat. Értéke­sebbnél értékesebb selyemruhát öltöttek magukra a piros arcú hajadonok. Csupa élet, csupa vígság, de egyúttal a pártában maradástól való szorongó félelem ül ki szép arcukra. A nyakukban aranypénzekbÅ‘l összeállított nyakláncok vannak és volt akárhány leány, kinek 50-60 aranypénz is volt a nyakán. Megnéztem a pénzeket s a legnagyobb meglepetésemre, egyetlenegy magyar pénzt sem láttam. Mind osztrák pénzek, mind Ausztriában készült nyaklán­cok díszítették a lányok szép, formás nya­kát. A fejüket bársony fÅ‘kötÅ‘ födi a hom­loktól egész a tarkóig. A bársony fÅ‘kötÅ‘n pedig szebbnél-szebb ragyogó díszek vannak.

Ami a férfiak öltözékét illeti, az a lehetÅ‘ legegyszerűbb, alig különbözik a baranyai sokácok ruhájától.

Úgy tíz óra felé megérkezik a pópa, hogy szentbeszédet tartson. Csaknem egy teljes óra hosszat prédikált az ünneplÅ‘knek. A szentbeszéd után pedig a csodakút vizé­bÅ‘l megszentelte a gyülekezet minden tag­ját, kik szép sorban elhaladtak elÅ‘tte. – Ami a pópa beszédét illeti, az egy csöppet sem marad el a nemzetiségi képviselÅ‘k szájaskodásai mellett. Beszédének lényege az, hogy ne feledkezzenek meg a hívÅ‘k fajukról, nemzetiségükrÅ‘l, „Jezik szrbszky”, Å‘rizzétek meg a szerb nyelvet.

Mire a fölszentelés véget ér, elér­kezik az ebéd ideje és a kivonult vendéglÅ‘sök mesés üzleteket csinálhatnak. Ebéd után következik az ünnepség legkiemelkedÅ‘bb része, a leányvásár, amit a lányok alig várnak. A legények odacso­portosulnak a dudás köré és a duda hang­ját abszolúte nem lehet hallani a legények zümmögésétÅ‘l. Ekkor a dudás jelt ad és megkezdÅ‘dik tánc közben a kendÅ‘- és alma­dobás. Ugyanis, ha valamelyik legénynek megtetszik egy szerb lány, akkor feléje megy, pár lépésnyi távolságról pedig egy kendÅ‘t, vagy egy piros almát dob a lány­nak. Ha a leánynak megtetszik a legény, akkor a feléje dobott kendÅ‘t, illetve almát keblébe rejti, ha pedig nem imponál a legény neki, akkor visszadobja, ami a ná­lunk is közkeletű kosarat szimbolizálja. Ha a leány elrejti a néki dobott kendÅ‘t vagy almát, akkor a legény kézen fogja aráját és így ketten elmennek a csodakúthoz, hol azután jövendÅ‘ boldogságukról csevegnek szerelmesen, egymáshoz simulva, mint a gerlék.

Így tart ez egészen a késÅ‘ éjjeli órákig és a dudásnak van dolga kék-piros szalaggal bevont dudájával, hogy a kóló­hoz, no meg a csárdáshoz fújjon. A csárdás a szerbeknél is elmaradhatatlan és oly tűzzel-hévvel járják a mi nemzeti táncun­kat, hogy sok magyar leány és legény megirigyelhetné.

Éjféltájban megkezdÅ‘dik azután az elszéledés. Sok öröm, de egyúttal sok bánat is fűzÅ‘dik Ilonka napjához. Sok leány levetheti ma a pártát, s hej, de nagy azoknak a száma, akik pártában maradtak és telesírják fehér nyoszolyáik csipkés ván­kosait.

Forrás: Somogyvármegye. V. évfolyam 1257. szám. 1909. 4.