Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Társadalomnéprajz Történeti néprajz

Irodalomtörténeti adatok Szűcs Sándor munkáiban

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Irodalomtörténeti adatok Szűcs Sándor munkáiban

Noha Szűcs Sándor életéről, tudományos és múzeumigazgatói tevékenységéről, már sokszor, sokan és sokat írtak egyetlen dolog elkerülte a figyelmüket, mégpedig irodalom szeretete. Szűcs Sándort méltatói és megemlékezői sokféleképpen határozzák meg. Van, aki csak szépírót lát benne, van, aki kiváló néprajzosnak tartja, de emellett a karcagi múzeum „második honalapítóját” is benne tisztelhetjük. A „háromföld” tudósa volt ő, aki a Sárrét, a Nagykunság és a Hortobágy népéletének felkutatására, megismertetésére vállalkozott – sikerrel. Minden mozzanatával, minden leírott sorával, azt, a Györffy István hirdette gondolatot vitte tovább, hogy a népélet régmúlt eseményeit, történéseit megismertesse az utódokkal, - hangsúlyozom, közérthető formában, úgy, hogy azt mindenki, ahogyan szokták mondani, még Mari néni is érthesse. Nem a tudományos életnek, a néprajzos kollegáknak írta műveit, hanem azoknak, akiktől vette. Ezért munkái nem szabványosak, a szakma tudományos igényeit nem kellőképpen kielégítő írások. Ahogyan Szabó László tanár úr megfogalmazta: „Mit lehet ehhez hozzátenni, hogy hitelesítsük Szűcs Sándor munkásságát akkor, amikor a számítógépek interneten közölt adatairól azt sem tudjuk mifélék, milyen környezetből jöttek kik és hogyan gyűjtötték, regisztrálták. Most számítógépen írom e sorokat, de tudom, hogy az adatokat, a hitelt az ember adja. Szűcs Sándortól hallottam, hogy a néprajzosnak még a bicikli is gyors; elmegy a kézzelfogható dolgok mellett, nem áll meg beszélgetni, rácsodálkozni a dolgokra, emberekre. Ő nem ilyen volt, s mert ismertem is úgy vélem minden dolga hiteles. Az pedig, ha valaki írni tud, mint szépíró is, egyáltalán nem baj. Azt tette, amit Györffy István: visszaadta népének mindazt, s közérthető nyelven, amit tőle kapott.”[1]

E rövid bevezetés után lássuk mit is felejtettek ki, illetve nem fordítottak rá kellő figyelmet Szűcs Sándor életművéből. Ahogyan megjelent gyászlapján Biharnagybajom község Tanácsa a Magyar Néprajzi Társaság nevében is jelentette nagy fia, Szűcs Sándor etnográfus, író halálát. Tehát író is volt. Ez természetszerűen magában hordozza az irodalomszeretetet, ahogyan az irodalomszeretet is magában hordozza az irodalomtörténet megismerésének, kutatásának igényét. Ebből szeretnék szemezgetni és megismertetni Szűcs Sándor munkásságának eme szegletét.

Módosítás dátuma: 2015. július 10. péntek, 08:41 Bővebben...
 

Az úrbérrendezés hatása a természetre

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Az úrbérrendezés hatása a természetre

Legelőerdők

Az 1767. évi úrbéri törvény és a pár évvel később országosan megindult vízrendezések, töltésépítések után meggyorsult a földesúri tulajdonba került majorsági földek növekedése.

A legelőerdők eltűnése

Nemcsak a hatalmas nagybirtokokon alakultak ki új, eddig nem ismert földhasználati formák, hanem az elkülönözések következtében fokozatosan igen régi növénytársulások, ember alkotta együttesek is eltűntek. Ezt leginkább a legelőerdők sorsa érzékelteti.Legelőerdőben legelésző szürke marhák, Tiszapüspöki, 2014. Benedek Csaba felvétele
A falu határán belül a hagyományos faluközösség rendelkezett minden élőfával. Épületfát minden lakos a maga szükségletére, a közösség engedélyével vághatott az arra elkülönített erdőrészből, tüzelőre száraz, hullott fát is mindenki szükséglete szerint szedhetett, ha kevés volt belőle, az egyenlő jog alapján osztoztak. Kialakult a közösség állatainak eltartására legalkalmasabb erdőtípus, a legelőerdő vagy fás legelő is. Ezt, mint a később kialakult fátlan legelőket is, minden esztendőben a közösség kitisztította: kivágták a marháktól megkímélt tüskés bozótot, a kökényt, vadrózsát, galagonyát, más tüskés gazokat. Az élőföldön felnövő vad gyümölcsfákat az ahhoz értő emberek beoltogatták tavasszal. A 18. század végéig általában az oltó nem tartott igényt a beoltott fa termésére, de voltak olyan vidékek is, ahol tiszteletben tartották az erdei szállások körül oltott fák terméséhez a szállás gazdájának a jogát.

Módosítás dátuma: 2015. június 23. kedd, 12:32 Bővebben...
 

Magyarország földjének és népének jelene, múltja és jövője

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Magyarország földjének és népének jelene, múltja és jövője

Földek Törökszentmiklós-Óballán, 2015. Benedek Csaba fotójaSzálljunk képzeletben magasan e föld fölé, és próbáljuk ismereteink alapján magyarázni és értelmezni a látottakat… Különösen az idősebbek számára szokatlan és feltűnő a hatalmas kiterjedésű művelt táblák látványa, melyeket nem szakítanak, nem osztanak meg a dűlőutak és azokat szegélyező fák és bokrok sora. Tavasszal szinte a szemhatárig sárgállik a virágzó repce, vagy most, 2012 őszén, a szárazságban barnára aszalódott kukoricás tenger. Hol van a még egy-két évtizede látott, különböző termények színes mozaikja a határban? Eltűntek a dűlőutakkal együtt. A hatalmas táblákon az év folyamán csak óriás gépek forgolódtak néhány napig: többsoros ekéket vontató traktorok, arató-cséplő kombájnok, csillogó tárcsasorokat vontató erőgépek. Irányítóik is láthatatlanok, a vezetőfülke elrejti őket. Széles határban sem embert, sem házi állatot nem látni sehol. Egy-egy zöld rétekkel kísért patak mellett, ha még kiegyenesítve megmaradhatott, és még nem szántották fel füvét, ritkán tűnnek fel legelésző állatok. Magyarország állatállománya 1985 és 2003 között 66%-kal csökkent. A megmaradt marha- és sertésállomány néhány nagyüzem kezén van, hatalmas istállókkal és feldolgozó üzemekkel. Az ország tejbehozatalra szorul. Vannak 500–1000 lakosú falvak, melyekben egyetlen tehenet sem tartanak. Igen, az ország termőföldjének nagyobb részén nagyüzemek munkálkodnak. Zwi Lerman professzor, a Világbank vezető agrárközgazdászának 2000-ben végzett számítása szerint az összes magyarországi gazdálkodó 92%-ának kezén csak az összes föld Felhalmozott bálák, Törökszentmiklós-Óballa, 2015. Benedek Csaba felvételealig 10%-a van, a gazdaságok 8%-a részesül a szántóterület 90%-ából. Igaz, hogy ezek a nagyüzemek ennek a földnek csak mintegy harmadát birtokolják, kétharmadát bérlik, de a föld adás-vételének teljes szabadságát korlátozó törvények 2014-ben elvesztik érvényességüket, ezután a bérlők előjogot szereznek a föld megvételére. Az Európai Unió közvetlen földalapú agrártámogatásából az összes gazdálkodó egység 6%-át kitevő, legnagyobb birtokosok 70%-ot kapnak, az összes többi, a gazdálkodók 92%-a pedig a támogatás 30%-án osztozik. A földnagybirtok ilyen nyomasztó túlsúlya ismeretlen a magyar történelemben, és a világban is csak az egykori gyarmatokon alakult ki az utóbbi években. Ennek az állapotnak részletes ismertetésével itt nem foglalkozom, csak utalok itt Tanka Endre professzor részletekbe menő tanulmányára (TANKA 2011).

A tájképre figyelő embernek az is feltűnik, hogy egy-egy zápor után mennyi mély árkot vág a lezúduló víz a vetésekben, szántásokban. Az aszfaltozott közutakat sok helyütt úgy eliszapolja, hogy kotrógépekkel kell tisztítanunk a közlekedés fenntartására, miközben az utakat kísérő árkok megteltek a lehordott földdel. Nagyobb patakok, folyók, a Duna és Tisza megbarnult vizéből csak sejtjük, hány ezer tonna termékeny humusz siet a Fekete-tengerbe. Tudjuk, hogy a nagyüzemek nem vagy alig javítják szerves trágyával a termőföldet, legfeljebb műtrágyával, és a nehéz gépek összetömörítik a talajt, sajátos, a föld vízháztartását is akadályozó réteget hozva létre. (Eketalpbetegség). Sok üzem használ gyilkos növényvédőszereket, nemcsak rovar- és gombakártevők ellen, hanem különféle gyomirtókat is, melyek felszívódva a terményekbe beláthatatlanul mérgezik a földet, nemcsak a védett táblában, hanem környezetében, a vízfolyásokkal egészen távoli tájakat, fákat, bokrokat, madarakat és az embert is. Az egykori fás vagy füves legelők nagy részét felszántották, ahol megmaradt még, elbozótosodott, elgazosodva erdő minősítést kapott, de csak évtizedek múlva válhat igazán azzá.

Módosítás dátuma: 2015. június 23. kedd, 19:39 Bővebben...
 

1956 az Érmelléken

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

1956 az Érmelléken

(Sass Kálmán, Balaskó Vilmos és Dr. Andrássy Ernő szerepe az érmihályfalvi események tükrében)

Érmelléki szolidaritás

A lengyelországi, kelet-németországi, majd a magyarországi 1956-os forradalom rést ütött a kommunista zsarnokságon. A félelem keltette terrorintézkedéseknek sok tízezer ártatlan, békés ember esett áldozatául: értelmiségiek, mesteremberek, földművesek, katonai vezetők, férfiak, asszonyok, idősek és fiatalok. Romániában politikai összeesküvéssel, rendszerellenes izgatással, államellenes szervezkedéssel és hazaárulással vádolták az elhurcoltakat. A magyarságra ráadásul az önálló Erdély megalakítására való felbujtás vádját is igyekeztek rábizonyítani. Súlyos vádakat koholtak olyan emberek ellen, akikre méltó tisztelettel nézett fel mindenki.
Az 1956. október 23-ai budapesti események hallatán egyfajta reménység lett úrrá az érmelléki magyarságon: hátha a forradalom hullámai átcsapnak Romániába, hátha itt is enyhül a diktatúra szorítása.
1956. október 28-án az érmihályfalvi postás egy magyar nyelvű felhívásra bukkant, melyben ez volt olvasható. „Magyar és román testvérek! Velünk közös harcban vívjuk ki a függetlenséget! Ne egyetek több puliszkát, ne higgyetek a hazug híreknek! Budapest a miénk!” A később nyilvánosságra hozott titkos jelentések alapján tudjuk, hogy a határmenti magyar falvakban a parasztok nagy mennyiségben vásárolták fel az olajat, cukrot, petróleumot, mert az a hír járta, hogy a Partiumban is „hasonló lesz a helyzet, mint Magyarországon”. 1956. október 28-án este Érmihályfalván több, kézzel írott röplapot is találtak még, amelyek azt hirdették, hogy Erdély újra az anyaországhoz fog tartozni. Ennek hamar híre ment, így a román államvédelem megkezdte a kivizsgálásokat. A határmenti falvakban egyfajta szükségállapot uralkodott. Gheorghiu Dej kommunista diktatúrája mindent elkövetett, hogy a forradalom eszméi nehogy megfékezhetetlen méreteket öltsenek, lángba borítva az országot. Természetesen a szervezkedési kísérletek száma megnövekedett. A falakon, kerítéseken, a közintézményeken megjelentek a szocialista rendszert bíráló és elitélő, valamint a magyarországi forradalommal szolidarizáló és Nagy Imrét éltető feliratok.
A román hatalom, illetve a pártaktivisták körében úrrá lett pánik igazolja, hogy ott is veszélyt szimatoltak, ahol az emberek rezignáltan követték a rájuk zúduló szabályokat. 1959. július 17-én, egy bukaresti látogatás alkalmával, Kállai Gyulának, az egyik magyar pártvezérnek, Nicolae Ceauşescu, későbbi román diktátor, kertelés nélkül kijelentette:

„Bennünk nincs semmiféle szentimentalizmus (…) és úgy gondoljuk, hogy nem kell azt kérdeznünk, hogy mit szólna a reakció, hanem együttesen oda kell ütnünk.”

Módosítás dátuma: 2014. október 26. vasárnap, 11:44 Bővebben...
 

A betyárkártya. Betyárok a magyar kártyán.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A betyárkártya. Betyárok a magyar kártyán.

1.     A kártya Magyarországon. A Tell kártya

A kártya és a kártyajáték Ázsiából indult világhódító útjára, Európában a 13-14. század során jelent meg. A virágzó miniatúrafestészet idején készült első kézzel festett kártyák még valódi luxusterméknek számítottak, így használatuk kezdetben csak a főúri körökben terjedt el.  A fa- majd a rézmetszés feltalálása után azonban hamar kedvelt lett az iparosok, a polgárok majd végül a parasztok között is (Zsoldos 1980: 28—30). A 16. századra Európában három színrendszer alakult ki: a latin, a német és a francia. A latin Itáliában és az Ibériai-félszigeten terjedt el, a németet Közép-Európában és a német nyelvterületen használják, míg az egyszerűsített, absztrakt formákat használó francia színrendszer éppen egyszerűségének köszönhetően a világ minden részén ismert, nemzetközivé vált (Zsoldos 1980: 11—13).

Módosítás dátuma: 2014. október 26. vasárnap, 12:12 Bővebben...
 


10. oldal / 16