Szegény ember bőrpuskája
- székely pajzánságok és cifra történetek -
"Sokan vannak ma, akik szívesen énekelnek színpadon népdalokat, de egyre
kevesebben vannak, akik gyermekkortól természetes formában, a
legnemesebb anyanyelvként sajátították el a népdalokat, és azok sajátos
kifejezésmódját.
A bukovinai székely Sebestyén István
e kevesek közül való. Ráadásul nem csak énekelni tud szépen az
Andrásfalváról elszármazott, végül Kakasdra került bukovinai székelyek
leszármazottja, hanem kiváló mesemondó is! Pedig gyermekkorában az ő
szülei generációjának nem sok örömben volt része. S hogy hogyan kerültek
a székelyek Bukovinába és onnan a Dunántúlra? Úgy, hogy Mária Terézia
uralkodása alatt az osztrákok erőszakos határőrség szervezése ellen
felszólaló szabad székelyek tiltakozását az osztrák katonaság
vérengzéssel torolta meg. A székelyek a további vérengzés elől tömegével
menekültek ki előbb Moldvába, majd Bukovinába, ahol letelepedtek, és öt
új falut alapítottak.
Bő kétszáz év múlva a népesség egy részét a
magyar állam az Al-Duna mellé telepítette, végleges Magyarországra
telepítésükre pedig 1940-ben került sor. Alig telepedtek le azonban
Bácskában, az új otthon helyszínét is elérte a második világháború, így
onnan továbbküldték őket a Dunántúlra. Nem könnyen hagyták el saját
javaikat, főleg pedig nehéz szívvel foglalták el a kitelepített németek,
horvátok házait. Mindezeket politikailag nehéz, beszolgáltatásokkal
terhes hazai viszonyok nehezítették. A nehéz időkön átsegítette őket
hitük, tisztességük, a hagyományok tisztelete és az éneklés. Erőt adtak a
gyöngyszemnek beillő, dallamban, szövegben egyaránt veretes keservesek,
az istenes énekek, a vidámságot sugalló kedves táncdallamok, a nehéz
helyzetet sokféle öniróniával megoldó, bőséges humorral megáldott mesék,
és egyéb történetek, melyeket Sebestyén István
hagyomány iránti fogékonysága máig megőrzött. S bár valóban egyre fogy
az idős generáció, amely még az eredeti bukovinai székely nyelvjárást,
dallamvilágot, életformát és gondolkodásmódot hozta magával, Sebestyén István ma már tudatosan vállalja a hagyomány őrzését, népdal, népmese, népi színjáték, viselet megismertetését és továbbadását."
Írja Tari Lujza népzenekutató Sebestyén István legújabb könyve s cd-je kapcsán az előadóművész honlapján: MEGTEKINTEM
A fenti honlapon így ír magáról a szerző:
"Bukovinai székely szülők tizedik gyermekeként születtem az 1900-as esztendőkben. A 60-as 70-es években végeztem az iskoláimat Kakasdon. Ebből is láthatják hogy elmúlottam tizennyolc esztendős. Családi tűzhely melegénél tanulhattam szüleimtől a székely tréfákat, ősi népdalainkat. Ők a helyi hagyományőrző egyesületnek alapító tagjai voltak. Engem mindig fűtött a vágy hogy a hagyományőrzés terén maradandót alkossak. Kezdetben csak versenyekre jártam (Országos 1. díj, Országos nagydíj, Kiemelt nívódíj, és kétszeres Kárpát-medencei Vass Lajos Nagydíj). Az utóbbi években önálló előadó esteken népmesék-népdalok javából tartok előadásokat."
Első, "Serkenj lelkem!" című, a téli ünnepkörhöz kötődő népénekeket, beszédeket tartalmazó cd-jét a mulatságos bukovinai történeteket, énekeket tartalmazó "A Tréfás Székely fonó" követte. A korábbi hanghordozók után harmadszorra már nem csupán cd-n, de könyv alakban is találkozhatunk a szebbnél szebb történetekkel. Ezt szeretnénk most az Önök figyelmébe ajánlani!
Sebestyén István saját oldalán azonban számos más érdekesség is található, videofelvételeken belepillanthatunk néhány korábbi előadásába, régi bukovinai székely képek között tallózhatunk, valamint a hangzó anyagokba is belehallgathatunk. Jó szívvel ajánljuk olvasóinknak e kiváló anyagot!