Annyit él az ember, mennyit örömmel él
A csendes béke, a tiszta öröm nagy értéke szól ebbÅ‘l a mondásból.
Az ember élete tele van veszÅ‘dséggel, búval, bánattal, csalódással. Az öröm csak keveseknek és csak kis részben jut osztályrészül. Pedig mit ér az élet úgy-e bár? — búval, bajjal, veszÅ‘dséggel, keserűséggel? Azt mondjátok, bizony egy hajtófát sem. De nem úgy ám! Jó, hogy Isten bajt, bút, veszÅ‘dséget küld reánk. Nem tudnók becsülni a tiszta örömöt, tehát magát az életet. Mert a bölcs mondása szerint csak annyit élünk, a mennyit Å‘römmel élünk: úgy minden erÅ‘nkbÅ‘l arra kell törekednünk, hogy a bajt, bánatot, veszÅ‘dséget, elégedetlenséget távol tartsuk magunktól.
Hja, úgy-e bár, ha ez tÅ‘lünk függne? Hát hiszen tÅ‘lünk függ-e, hogy a hirtelen villám le ne sújtson? Pedig a baj, a bú, bánat úgy jÅ‘ néha, mint a fellegek menyköve. Amondó vagyok, hogy bizony, ha egyszer Isten úgy akarja, a menykÅ‘tÅ‘l sem rejtÅ‘zködhetünk el. Sem kÅ‘házba, sem sehova. De bizony hogy hát óvatosak lehetünk a mennykÅ‘vel szemben is. A betegséget is akárhogyan kerülgetjük, utolér az! De sokszor, nagyon sokszor kifoghatunk rajta. Így vagyunk a veszÅ‘dségekkel, haraggal, ellenségeskedésekkel, melyek a mi örömeink legnagyobb ellenségei, melyek csak úgy tépdelik a mi napjainkat, vele együtt egészségünket.
Sok ember majdnem készakarva űzi el magától a tiszta örömöt, békességet, nyugalmat. Sok ember azért született, hogy bajt csináljon, hogy megzavarja másnak örömét. Sokkal több embert vitt már sírjába a kisebb veszÅ‘dség, baj, képzelt sérelem, mint a nagy betegség.
Egy kis tiszta öröm, egy kis nyugalom pedig többet ér a pénznél, gazdagságnál. A tiszta örömöt megvenni nem lehet. Meg kell azt Å‘rizni, becsülni, mint magát az életet. A tiszta öröm a lélek és test legjobb tápláléka egyarányosan. És lássátok ennek a tiszta Å‘römnek és szelíd békességnek az a szép természete vagyon, hogy lakást vehet nem csak a gazdagnak, de a legszegényebb embernek szívében mennyország. Miért is nem becsülik a szegények ezt a tiszta örömöt többre? Hiszen ez az Å‘ egyedüli gazdagságuk, kincsük, édes mindenük. Mert annyit él az ember, mennyit örömmel él.
Forrás: Téli Esték. A keresztény családok lapja. XIII. évfolyam 10. szám. 1913. 5.