Anekdoták néprajzosokról 57. Első találkozásom dr. Szabó Lászlóval

Első találkozásom dr. Szabó Lászlóval

(A félresikerült néprajzi gyűjtés)

Talán sokaknak hihetetlen, de "Tanár urat" már több, mint 20 év óta ismerem. Sajnos egyelőre -úgy jó 15 évig- még nem mondhatom azt, hogy már kisgyermek koromban is "együtt" gyűjtöttünk, ám első találkozásunk mégis valamikor 1968 nyarán zajlott le Jászladányon. Az esetet ő is megerősítheti, már csak azért is, mert első olvasásra valóban valószínűtlennek tűnhet.

1968 (esetleg 1967) nyarán, de teljes bizonysággal állíthatom, hogy egy szombat délelőtt történt ez a nevezetes találkozás. Az előző hetekben már híre jött, hogy valamiféle idegen személy állandóan nyugtalanítja az idősebb embereket, holmi néprajzi "mivoltokat" gyűjtve. Szegény anyai nagyanyám -Isten nyugtassa- szintén számított a látogatóra, minthogy számtalan lakodalomban főzött már, s lakodalmi és táltosügyekben egész Ladányon egyedüli szaktekintélynek számított.

 

Az említett szombat délelőttjén én is nagyanyámnál voltam, s a szemem előtt zajlott le a nevezetes találkozás. A kapun át váratlanul benyitott egy alacsony, szemüveges, kissé kövérkés, akkor határozottan szőkésnek tűnő férfiú, aki hangos, illedelmes köszönés után pár lépést tett a ház ajtaja felé, ahonnan nagyanyám épp abban a pillanatban lépett ki. A vendég fogadtatása határozottan rideg, ellenséges volt. Kutyát ugyan nagyanyám soha nem tartott, de gesztusai, a fakanál gyakorlott, határozott forgatása, valamint a többször hangoztatott "Minek gyütt ide!", és "Nem megy mingyán kifelé!" felszólítások és kijelentések határozottan meggyőzték a hivatlan vendéget arról, hogy megjelenése pillanatnyilag szükségtelen, sőt nem kívánatos. Látva a helyzetet, a látogató aránylag gyors, de meglehetősen méltóságteljes módon -már amennyire erre lehetőség volt- távozott.

Ámde nem véglegesen. Minthogy sok kérdésben nagyanyám tűnt a legfontosabb adatforrásnak, a látogatás kellő szomszédi beajánlás után megismétlődött. "Hideg hónaljú jász" nagyanyám kedd délután már hajlandó volt másfél órára a "Tanár úr" rendelkezésére állni, ám azt egyedül ő tudná megmondani, hogy a gyűjtésben volt-e használható anyag. (Ellenőrzés végett nagyanyám személyi adatai: Bánrétiné Lázár Viktória, 1902-1978, Jászladány, Táncsics út 36.)

Nagyanyám magatartását 6-7 éves gyerekként még nem értettem, s az eset csak 1986 táján kezdett újra felderengeni tudatomban, mikor "Tanár úr" ladányi emlékeiről mesélve elmondta,  hogy ott bizony több helyről is kizavarták. Sajnos ez a felismerés már késői volt, akkor már két éve a Damjanich Múzeumban dolgoztam.

Megjelent: Szabó László 50. Emlékkönyv Szabó László születésének 50. évfordulójára 50 példányban a Damjanich Múzeumban szamizdatként 1989-ben.

Szólj hozzá!