Előkelő zsidó tanács úr, Jézus titkos tanítványa, aki Nikodémussal együtt az Úr tisztes temetéséről gondoskodott (János 19, 3). Nikodémus apokrif evangéliuma szerint ő volt az, aki a Megváltó kicsorduló vérét kehelybe gyűjtötte, és ezzel a Grál-misztérium hőse lett.
A Grál eredetileg széles tálat jelentett. A legenda szerint minden áldott pillanatban ételt-italt és minden szükséges dolgot nyújt híveinek. Az Utolsó Vacsorán ebből az edényből vendégelte meg Jézus az apostolait, majd pedig Arimathiai József ebben fogta föl a kereszten függő Megváltó vérét, amikor Longinus az Úr oldalát lándzsájával megnyitotta. Jézus föltámadása után angyalok tartották ég és föld között a drága ereklyét, majd a templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén (Mons Salvations). A legenda azt is tudja, hogy az edény egyetlen drágakőből áll, éspedig jáspisból. Látása örök ifjúságot ad, a főnix megfiatalodik benne. Senki sem keresheti, senki meg nem találhatja. A Grál maga hívja meg szolgáit a várába, a szent ereklyén feltűnik a kiválasztott neve, aki ezután magától odatalál a várba. Szolgái nemes lovagok, akik a világ pompájáról, a földi szerelemről lemondani kötelesek. Csak a Grál-király lehet nős, akinek fényes udvara van. Egyetlen tennivalója a Grál szolgálata.
Wolfram von Eschenbach az ő Parsifal-eposzában a Grál-királyok családját az Anjou-házhoz kapcsolja. Az elmondottak értelmében Nagy Lajos a Grál-királyok ivadéka. Ennek tudata, küldetése nyilván élt benne.
Ismeretes, hogy a királyt milyen meghitt szálak fűzték a pálosokhoz. Feltűnő, de egyúttal természetesnek is látszik, hogy a mi ismereteink szerint Arimathiai József tisztelete hazánkban egyedül a pálosoknál virágzott, ünnepét csak ők tartották számon. Misekönyvük és szabályzatuk (1643) nyilván régi rendi hagyományok alapján teszi március 17-re. Barilovics Lajos rendfőnök sokat fáradozott tiszteletének terjesztésén. Így a máriavölgyi kolostorban oltárt szentelt neki. Arimathiai Józsefet magasztaló prédikációi azonban csak halála után jelentek meg: Grál-vonatkozásokra, sajnos, nem utal. Lehetséges, hogy Arimathiai József jelesebb kultusza, illetőleg ünnepe éppen hazánkban bontakozott ki.
Egy székelyhídi, már Szent József napjához (márc. 19.) kapcsolódó köszöntőt mintha még a Grál emlékezete ihletett volna:
A setét éjszaka gyászát levetette.
Bíborban, bársonyban magát öltöztette.
Eljött már Szent József nevenapja,
Midőn a múzsákon vigadni szoktak.
Vigadjon, vigadjon,
Szent József áradjon!
Betekintvén a mennyország kapujában:
Kívül aranyos, belől irgalmas.
Közepében áll az Úr Jézus Krisztus,
Szent kendő a nyakában,
Szent pohár a kezében.
Aki ebből a szent pohárból iszik,
Soha meg nem szomjúhozik.
Aki pedig ehhez a szent kendőhöz törülközik,
Az soha el nem kárhozik.
Forrás: Új Ember XXXI. évfolyam, 1497. szám. 1975. 1.