A bukovinai magyarok betlehemi játéka karácsony napjaiban

Személyek:

A király és szolgája

József és Mária

Az angyal és a pásztorok

A király elöljáró beszéde a házban:

Dicsértessél Krisztus, a magas menyekben,

Ki kigyelmeteket tartsa az életben;

Tartsa és marassza vég nélkül mennyekbe.

 

Mi nem azért jöttünk, hogy históriázzunk,

Hanem BetlehemrÅ‘l egy-két-hármat szóljunk.

Úr Jézus születésérÅ‘l mi példát mutassunk,

Ha meghallgatjátok gazdánk s gazdasszonyunk.

József az ajtón énekel:

Csorda pásztor midÅ‘n Betlehemben,

Csordát Å‘rizének éjjel a mezÅ‘ben,

Isten angyala leszállott melléjük,

Nagy félelemmel telék meg Å‘ szivök.

Örömet mondok nektek, ne féljetek,

Mert ma születik néktek üdvösségtek.

Ezután így szól:

Egészséggel gazda! Nyisd meg az ajtódat,

Ereszd be te rajta a jó akarókat;

E világ Urának dajkáló dajkája

Nagyon megbágyadott a nagy utazásban.

A király szolgájához:

Egy szózatot hallék mostan az ajtómon,

Hogy mi legyen oka, én ugyan nem tudom;

Parancsolom szolgám neked sietséggel,

Lásd, ki zörget ott kinn oly nagy bátor szívvel?

A szolga megy az ajtóhoz és kiszól:

Mit akarsz barátom! Mondd meg honnan jöttél.

Az ajtón zörgetni, hogy merészkedtél?

József:

Tiberius császár parancsolatjára

Jöttünk NázáretbÅ‘l a beíratásra;

Hogyha befogadnál ez egy éjszakára,

Bizony megfizetne az egeknek Ura ...

A szolga jelentést tesz a királynak:

Oly emberek ezek, felséges királyom!

Kiket országunkban én sohasem láttam...

Király:

Nohát szolgám adj tanácsot nékem!

Szolga:

Felséges királyom, az lesz a tanácsom:

Hogyha mi ezeket ide befogadjuk,

Épen kipirulunk...

Király:

No! Ha úgy van, szolgám, eredj hamar, gyorsan,

Ajtót, kaput bezárj, s épen be se bocsásd.

József szomorúan:

Oh kemény kÅ‘szívű, kegyetlen nemzetség,

Még a pogánynál is van engedelmesség.

És te nálad nincsen uradhoz kegyesség!

A király halván ezt, így szólt:

Ereszd be hát szolgám fűtözni, nem bánom,

Mert a karácsonynak nagy dere van, tudom.

Bemennek. József köszön:

Áldjon meg az Isten, kedves jó akaróm!

Király:

Hozott a szerencse, szerelmes barátom!

József kérése a királyhoz:

Kedves jó akaróm, az egész városon

Szállást nem kaphattunk;

Hogyha szállást adnál ez egy éjszakára,

Bizony megfizetne az egeknek Ura.

A király válasza:

Szerelmes barátom, szállást nem adhatok,

Mivel hogy estére sok vendéget várok:

A városon kívül vagyon egy istálló.

Oda szokott szállni a jövevény szálló...

József Máriához:

Jaj! Szerelmes jegyesem, már mire jutottunk,

Az egész városon szállást mi nem kapunk,  

A városon kívül van egy rossz istálló...

Oda szokott szállni a jövevény szálló ...

Mária Józsefhez:

Nem bánom, szerelmem, menjünk hát el innét.

Mária imája:

Oh egek szent Ura! Világ megtartója!

Tekints alá mennybÅ‘l szegény szolgálódra.

Ne hagyj el bennünket e bujdosásinkban!

Az angyal Máriához:

Óh Istennek anyja! Látod jelenlétem.

Parancsolj most nekem, tehozzád küldettem!

Mária az angyalhoz:

Eredj sietséggel, adj hírt a nyáj mellett lévÅ‘ pásztoroknak, hogy jÅ‘jenek ide a fiam elibe.

Az angyal:

Gloria in excelsis Deo!...

Örömöt mondok néktek, ne féljetek

Mert született néktek a ti üdvösségtek…

Menjetek tehát gyorsan a városba.

Ott megtaláljátok Jézust a jászolban!

A pásztorok hevernek és szundikálnak. A fejÅ‘ pásztor megdöfi botjával az öreg pásztort és így szól:

Hallod-e, Koridon! Valaki szólíta,

Pásztort kiált hallom, nem tudom kicsoda?

Az öreg pásztor ébredvén, kiált:

Ó jaj, jaj! Mit hallék, álmomban mit láték;

Az Isten angyala nekem megjelenék...

Angyal-e vagy ördög épen? Nem hihetem;

De megmondá nyíltan, hogy Krisztus született.

Az angyal énekel ismét:

Serkenjetek föl, ti szegény pásztorok:

Mert született nektek a ti Megváltótok.

A pásztorok fölkelnek és mondják egymásnak:

Menjünk el hát, pásztorok! De ne üres kézzel.

Vigyünk ajándékot neki sietséggel...

Most karban énekelve indulnak:

MennybÅ‘l az angyal lejött hozzátok.

Pásztorok! Pásztorok!

Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok!...

Megérkeznek és letérdepelnek a jászol elé:

Az öreg pásztor:

Jó napot, Mária Istennek szent anyja!

Serkentsd föl fiadat, pásztorok eljöttek.

Mária költi fiát:

Serkenj föl, fiam! Pásztorok eljöttek,

Kik szent angyalidtól tehozzád küldettek.

Az öreg pásztor:

Hát ezt érdemletted, menny-föld teremtÅ‘je.

Hogy egész városon hely neked nem juta!?...

Várjatok! fizetnek ezért még valaha!

1.A fejÅ‘ pásztor az ajándékot adja:

Óh én édes Jézuskám! A többi pásztorok közt csak fejÅ‘ pásztor voltam s ezért egyéb ajándékot nem adhatok, hanem egy sajtot ugyan szépet adok; vegyed el jó néven, amit most adhatok.

2. A meddÅ‘ pásztor:

Óh én édes kicsi Jézuskám! Én neked most egyéb ajándékot nem adhatok, hanem egy báránykát ugyan szépet adok, vegyed jó néven, amit most adhatok.

3. A legifjabb pásztor:

Óh én édes kicsi Jézuskám! Én neked most túrót, ordát ajándékba nem adhatok, hanem egy nyulacskát ugyan szépet adok; vedd jó néven, mert ha élek, még többet is adok.

4. A legöregebb pásztor:

Óh, én édes kicsi Jézuskám! A többi pásztorok közt én vagyok a legöregebb; a nagy számadásban még a hajam is elhullott, a sok orda fÅ‘zésben a füst is megfogta a szakállamat, azért túrót, ordát nem adhatok, hanem egy bogláros szíjat ugyan szépet adok; vedd jó néven, amit most adhatok.

Mária megköszöni az ajándékokat:

Köszönöm, fiaim, mindnyájan ti nektek.

Kívánom, hogy mennyben koronát nyerjetek!

Az angyal ezután énekli:

A Szűz szülé szent Fiát, örvendezzünk!

Rózsa nemzé liliomát, jer vigadjunk,

Atya nélkül születtetett.

Fiát Å‘ anyjával, jer, jer, dicsérjük.

Opre, Tódor, vén untyiás Homo halljátok-e mit mondok!? A kis Jézus kedvéért járnánk egypár tánczot. Rádo, Ignátcz, Román, Bokor nem bánnók, hogyha valahol egy rongyos muzsikust kaphatnánk.

A meddÅ‘ pásztor elÅ‘áll:

Hallom, pásztorok, muzsikára szükségetek volna, a kivel e mai napon ti vigadni akartok, itt vagyok én, nektek híven szolgálok.

Odamegy a furulyáshoz és szól:

- Hallottam, barátom, hogy a múlt nyáron is a többi pásztorok közt fÅ‘furolyás voltál, azért hát vedd elÅ‘ és zengesd meg likjait hangokkal.

- Előbb ha megfizeted.

- Megfizet az öreg vagy kis Jézus.

A furolyás belefú a furolyába.A meddÅ‘ pásztor nagyot ugrik öröméljen és jelenti:

Itt a muzsikás, elhoztam pásztorok, a kis Jézus kedvéért lehet hát vigadni és vigasságunkat neki fölajánlani, amelyet Å‘ jó néven veszen, azt mi is jól tudjuk.

Az öreg pásztor szól:

Nosza! Rajta tánczoljunk egyet a kis Jézus tiszteletére!

Tánczolnak. Tánc után az egyik így szól:

Induljunk már útnak, kedves atyafiak,

Mert már más háznál is jó emberek várnak.

Az öreg pásztor:

Hogy gondolod útnak oly szorgos járását,

Hadd öreg testemnek az Å‘ nyugovását.

Az egyik pásztor:

Óh te bohó, balgatag vén untyiás Homo, mit jár a te szád egyre!?

Öreg pásztor:

Azért, mert én vagyok Joannesz, a vén untyiás fia, Koridon bátyámnak kedves atyafia. Érted?!

Egy pásztor a gazdához:

Ennek a gazdának én voltam a juhásza tavaly is, de bizony jó gazdám volt akkor is, hogyha tízszer kértem, nem adott egyszer, de most még az átalvetÅ‘met is megtölti!

A király végül:

Ti pedig, jó gazdánk s gazdasszonyaink.

Kik itt hallgatátok alacsony munkánkat,

Meg nem utálátok; Úr Jézus áldása

Szálljon ti rejátok;

Mi immár elmegyünk

Vígan maradjatok!

 

László István, istensegítsi plébános közlése után

Magyar FöldmívelÅ‘, 1900. 3. évfolyam, 45. szám 355-356

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MagyarFoldmuvelo_1900/?query=p%C3%A1sztor&pg=354&layout=s