A bukovinai magyarok betlehemi játéka karácsony napjaiban
Személyek:
A király és szolgája
József és Mária
Az angyal és a pásztorok
A király elöljáró beszéde a házban:
Dicsértessél Krisztus, a magas menyekben,
Ki kigyelmeteket tartsa az életben;
Tartsa és marassza vég nélkül mennyekbe.
Mi nem azért jöttünk, hogy históriázzunk,
Hanem Betlehemről egy-két-hármat szóljunk.
Úr Jézus születéséről mi példát mutassunk,
Ha meghallgatjátok gazdánk s gazdasszonyunk.
József az ajtón énekel:
Csorda pásztor midőn Betlehemben,
Csordát őrizének éjjel a mezőben,
Isten angyala leszállott melléjük,
Nagy félelemmel telék meg ő szivök.
Örömet mondok nektek, ne féljetek,
Mert ma születik néktek üdvösségtek.
Ezután így szól:
Egészséggel gazda! Nyisd meg az ajtódat,
Ereszd be te rajta a jó akarókat;
E világ Urának dajkáló dajkája
Nagyon megbágyadott a nagy utazásban.
A király szolgájához:
Egy szózatot hallék mostan az ajtómon,
Hogy mi legyen oka, én ugyan nem tudom;
Parancsolom szolgám neked sietséggel,
Lásd, ki zörget ott kinn oly nagy bátor szívvel?
A szolga megy az ajtóhoz és kiszól:
Mit akarsz barátom! Mondd meg honnan jöttél.
Az ajtón zörgetni, hogy merészkedtél?
József:
Tiberius császár parancsolatjára
Jöttünk Názáretből a beíratásra;
Hogyha befogadnál ez egy éjszakára,
Bizony megfizetne az egeknek Ura ...
A szolga jelentést tesz a királynak:
Oly emberek ezek, felséges királyom!
Kiket országunkban én sohasem láttam...
Király:
Nohát szolgám adj tanácsot nékem!
Szolga:
Felséges királyom, az lesz a tanácsom:
Hogyha mi ezeket ide befogadjuk,
Épen kipirulunk...
Király:
No! Ha úgy van, szolgám, eredj hamar, gyorsan,
Ajtót, kaput bezárj, s épen be se bocsásd.
József szomorúan:
Oh kemény kőszívű, kegyetlen nemzetség,
Még a pogánynál is van engedelmesség.
És te nálad nincsen uradhoz kegyesség!
A király halván ezt, így szólt:
Ereszd be hát szolgám fűtözni, nem bánom,
Mert a karácsonynak nagy dere van, tudom.
Bemennek. József köszön:
Áldjon meg az Isten, kedves jó akaróm!
Király:
Hozott a szerencse, szerelmes barátom!
József kérése a királyhoz:
Kedves jó akaróm, az egész városon
Szállást nem kaphattunk;
Hogyha szállást adnál ez egy éjszakára,
Bizony megfizetne az egeknek Ura.
A király válasza:
Szerelmes barátom, szállást nem adhatok,
Mivel hogy estére sok vendéget várok:
A városon kívül vagyon egy istálló.
Oda szokott szállni a jövevény szálló...
József Máriához:
Jaj! Szerelmes jegyesem, már mire jutottunk,
Az egész városon szállást mi nem kapunk,
A városon kívül van egy rossz istálló...
Oda szokott szállni a jövevény szálló ...
Mária Józsefhez:
Nem bánom, szerelmem, menjünk hát el innét.
Mária imája:
Oh egek szent Ura! Világ megtartója!
Tekints alá mennyből szegény szolgálódra.
Ne hagyj el bennünket e bujdosásinkban!
Az angyal Máriához:
Óh Istennek anyja! Látod jelenlétem.
Parancsolj most nekem, tehozzád küldettem!
Mária az angyalhoz:
Eredj sietséggel, adj hírt a nyáj mellett lévő pásztoroknak, hogy jőjenek ide a fiam elibe.
Az angyal:
Gloria in excelsis Deo!...
Örömöt mondok néktek, ne féljetek
Mert született néktek a ti üdvösségtek…
Menjetek tehát gyorsan a városba.
Ott megtaláljátok Jézust a jászolban!
A pásztorok hevernek és szundikálnak. A fejő pásztor megdöfi botjával az öreg pásztort és így szól:
Hallod-e, Koridon! Valaki szólíta,
Pásztort kiált hallom, nem tudom kicsoda?
Az öreg pásztor ébredvén, kiált:
Ó jaj, jaj! Mit hallék, álmomban mit láték;
Az Isten angyala nekem megjelenék...
Angyal-e vagy ördög épen? Nem hihetem;
De megmondá nyíltan, hogy Krisztus született.
Az angyal énekel ismét:
Serkenjetek föl, ti szegény pásztorok:
Mert született nektek a ti Megváltótok.
A pásztorok fölkelnek és mondják egymásnak:
Menjünk el hát, pásztorok! De ne üres kézzel.
Vigyünk ajándékot neki sietséggel...
Most karban énekelve indulnak:
Mennyből az angyal lejött hozzátok.
Pásztorok! Pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok!...
Megérkeznek és letérdepelnek a jászol elé:
Az öreg pásztor:
Jó napot, Mária Istennek szent anyja!
Serkentsd föl fiadat, pásztorok eljöttek.
Mária költi fiát:
Serkenj föl, fiam! Pásztorok eljöttek,
Kik szent angyalidtól tehozzád küldettek.
Az öreg pásztor:
Hát ezt érdemletted, menny-föld teremtője.
Hogy egész városon hely neked nem juta!?...
Várjatok! fizetnek ezért még valaha!
1.A fejő pásztor az ajándékot adja:
Óh én édes Jézuskám! A többi pásztorok közt csak fejő pásztor voltam s ezért egyéb ajándékot nem adhatok, hanem egy sajtot ugyan szépet adok; vegyed el jó néven, amit most adhatok.
2. A meddő pásztor:
Óh én édes kicsi Jézuskám! Én neked most egyéb ajándékot nem adhatok, hanem egy báránykát ugyan szépet adok, vegyed jó néven, amit most adhatok.
3. A legifjabb pásztor:
Óh én édes kicsi Jézuskám! Én neked most túrót, ordát ajándékba nem adhatok, hanem egy nyulacskát ugyan szépet adok; vedd jó néven, mert ha élek, még többet is adok.
4. A legöregebb pásztor:
Óh, én édes kicsi Jézuskám! A többi pásztorok közt én vagyok a legöregebb; a nagy számadásban még a hajam is elhullott, a sok orda főzésben a füst is megfogta a szakállamat, azért túrót, ordát nem adhatok, hanem egy bogláros szíjat ugyan szépet adok; vedd jó néven, amit most adhatok.
Mária megköszöni az ajándékokat:
Köszönöm, fiaim, mindnyájan ti nektek.
Kívánom, hogy mennyben koronát nyerjetek!
Az angyal ezután énekli:
A Szűz szülé szent Fiát, örvendezzünk!
Rózsa nemzé liliomát, jer vigadjunk,
Atya nélkül születtetett.
Fiát ő anyjával, jer, jer, dicsérjük.
Opre, Tódor, vén untyiás Homo halljátok-e mit mondok!? A kis Jézus kedvéért járnánk egypár tánczot. Rádo, Ignátcz, Román, Bokor nem bánnók, hogyha valahol egy rongyos muzsikust kaphatnánk.
A meddő pásztor előáll:
Hallom, pásztorok, muzsikára szükségetek volna, a kivel e mai napon ti vigadni akartok, itt vagyok én, nektek híven szolgálok.
Odamegy a furulyáshoz és szól:
- Hallottam, barátom, hogy a múlt nyáron is a többi pásztorok közt főfurolyás voltál, azért hát vedd elő és zengesd meg likjait hangokkal.
- Előbb ha megfizeted.
- Megfizet az öreg vagy kis Jézus.
A furolyás belefú a furolyába.A meddő pásztor nagyot ugrik öröméljen és jelenti:
Itt a muzsikás, elhoztam pásztorok, a kis Jézus kedvéért lehet hát vigadni és vigasságunkat neki fölajánlani, amelyet ő jó néven veszen, azt mi is jól tudjuk.
Az öreg pásztor szól:
Nosza! Rajta tánczoljunk egyet a kis Jézus tiszteletére!
Tánczolnak. Tánc után az egyik így szól:
Induljunk már útnak, kedves atyafiak,
Mert már más háznál is jó emberek várnak.
Az öreg pásztor:
Hogy gondolod útnak oly szorgos járását,
Hadd öreg testemnek az ő nyugovását.
Az egyik pásztor:
Óh te bohó, balgatag vén untyiás Homo, mit jár a te szád egyre!?
Öreg pásztor:
Azért, mert én vagyok Joannesz, a vén untyiás fia, Koridon bátyámnak kedves atyafia. Érted?!
Egy pásztor a gazdához:
Ennek a gazdának én voltam a juhásza tavaly is, de bizony jó gazdám volt akkor is, hogyha tízszer kértem, nem adott egyszer, de most még az átalvetőmet is megtölti!
A király végül:
Ti pedig, jó gazdánk s gazdasszonyaink.
Kik itt hallgatátok alacsony munkánkat,
Meg nem utálátok; Úr Jézus áldása
Szálljon ti rejátok;
Mi immár elmegyünk
Vígan maradjatok!
László István, istensegítsi plébános közlése után
Magyar Földmívelő, 1900. 3. évfolyam, 45. szám 355-356
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MagyarFoldmuvelo_1900/?query=p%C3%A1sztor&pg=354&layout=s