2012. január 23. hétfő, 13:33
Benedek Csaba
Villányi Péter: Mácsai huncutságokGalgamácsa neve a mai középnemzedék és az idősebb generáció számára
egyet jelent a hagyományőrző magyar faluval. Már az 1950-es években
fölfedezték néprajzkutatóink Vankóné Dudás Julót, a talpraesett
parasztasszonyt, aki faluja népszokásait rajzban, majd naiv festményeken
örökítette meg, emellett vezette a helyi népi együttest. A későbbiekben
igen nagy hírnévre tett szert a galgamácsai parasztfestőasszony, és az ő
révén fókuszba került a falu is. Galgamácsa Budapesttől mindössze 40 km
távolságban van, azonban a község még nem tartozik a hihetetlen
gyorsasággal növekedő budapesti agglomeráció települései közé. A falut elsősorban folkloristáink tanulmányozták előszeretettel.
Legtöbben a népszokásokat vették górcső alá, mások foglalkoztak a helyi
népdalokkal, néptánchagyományokkal, de kutatták a falu gazdálkodását és
népi építkezését is. A néprajzilag alaposan föltérképezett falu prózai
népköltészete azonban a legutóbbi időkig homályban maradt. A kötet
szerzője, Villányi Péter 1976-tól 2004-ig gyűjtötte Galgamácsa
prózafolklórját. A több évtizedes kutatómunka során több mint 3000
szöveget rögzített. A most megjelent kötet ebből az anyagból
közöl ízelítőként egy válogatást: a legjellemzőbb falucsúfolókat és a
legjobban elmondott tréfás elbeszéléseket, összesen közel 500 szöveget. A
falucsúfoló mesék Galgamácsa szűkebb és tágabb környékének 39
településén élcelődnek, a tréfás elbeszélések görbe tükrében pedig
megjelenik a paraszti élet minden részlete. A pajzán történetek mellett
csalafintaságok, esetlenségek és meghökkentő esetek sorjáznak. Az utolsó
fejezetben nem vándortörténeteket találunk, hanem helyi anekdotákat,
vagyis helyben élt emberek - szájhagyomány által átalakított - megélt
eseteit, történeteit. Ezek a szövegek szorosan kötődnek Galgamácsa
két-három nemzedékkel előtti múltjához, és így fontos
társadalomtörténeti adalékot is jelentenek. A kötet 2700-3100 Ft között vásárolható meg a legtöbb könyvesboltban. Villányi Péter: Mácsai huncutságok. Akadémi Kiadó, Budapest, 2011.
Módosítás dátuma: 2012. január 23. hétfő, 13:41
|
2012. január 03. kedd, 09:12
Szabó László
Örsi Julianna: Jegyzőgenerációk. A vidéki értelmiség szerepe a mezővárosi fejlődésben
Túrkeve, 2011.
A hazai társadalomkutatások körében egyre inkább jelentős helyet foglal el a néprajz. Korunk forrongó, átalakulóban levő, erősen változó társadalmát közvetlen közelről és lényegre törően ragadja meg, s tud a jelenről olyan hiteles és friss képet felvázolni, melyre az élő gyakorlati politika is bízvást építhetne, ha nem kötné meg kezét az oktalan irtózás a hagyományoktól. A társadalomnéprajz főként a vidék társadalmának kutatásában alkot maradandót, s vázol fel szilárd, a gyökerekig leásó komplex képet az egykor volt, természetes módon kialakult társadalom működéséről, felbomlásáról, s a még létező és hasznosítható, értéket is jelentő elemeiről. Az egyes közösségeket, jelenségeket, intézményeket, kapcsolati rendszereket történeti alakulásában, a körülményekhez való mindenkori alkalmazkodásában, módosulásában ábrázolja. Képes bemutatni az egyén, a közösség, a társadalom részvételét egy bonyolult, szerveződő és szervezett működő rendszerben. Anélkül, hogy összevetném az ilyen jellegű néprajzi megközelítés eredményeit más társadalomtudományok módszerével és elért eredményeivel, illetve mérlegelném gyakorlati alkalmazhatóságát, csupán megjegyzem, hogy a hagyományok jelentőségét lebecsülő divatos felfogás miatt csak sajnálhatjuk, hogy a gyakorlati politika ezeket az eredményeket nem igen ismeri, s ezért nem is élhet a számára tálcán kínált lehetőségekkel. Mindezeket azért írom le, mert azt szeretném elérni, hogy a bemutatott könyvet ilyen szempontok szerint is mérlegelje az olvasó!
Módosítás dátuma: 2012. január 03. kedd, 10:50
Bővebben...
2011. július 18. hétfő, 08:34
Szabó László
Anatóliai török állatmesék
A Nagykunság lakói ma is büszkén vállalják származásukat, ápolják hagyományaikat, magukat kunoknak, ugyanakkor magyaroknak is tekintik. A török népekkel való rokonságot mind intézményesen, mind a napi életben sokszorosan megélik. A kun eredet számos nagy tudóst indított el útjára, főként a nyelv-, a történet- és a néprajztudomány művelése felé. Karcag városa különösen sok tudóssal büszkélkedhet. Györffy István, Györffy György, Németh Gyula, Gaál László, Mándoki Kongur István Kelet vonzásában éltek. Nem apadt ki ez a termékeny forrás ma sem. Bartha Julianna néprajzkutatót is a nyelv vonzotta, öntevékenyen tanult meg törökül, hogy aztán eljusson előbb Anatóliába, majd Közép-Ázsiába. Tanulmányútjait kisebb-nagyobb tudományos és ismeretterjesztő cikkek, önálló művek, útikönyvek, egyetemi előadások, kiállítások jelzik. Írásai, gazdagon illusztrált munkái a kunsági lakosokat, a Kelet sajátos világával ismerkedni akarókat biztosan kalauzolják el a számunkra különös világban. Az ismeretek megszerzését nem lehet eléggé korán elkezdeni. Bartha Júlia gondolt arra is, hogy a mesék világa élményszerűen vezetheti el már gyermekkorban e csodálatos világba, amely épp e műfajban a magyar népmesék világához igen közel áll, szinte összemosódik.
Módosítás dátuma: 2011. július 18. hétfő, 09:04
Bővebben...
2011. június 30. csütörtök, 18:09
Szabó László
Nagy Molnár Miklós: Népi kerámia a Nagykunságban. Karcag, 2007.
(Megjelent a NKA és Karcag Város Önkormányzata támogatásával)
Készült a Kapitális Kft.-ben, Debrecen. Felelős vezető: Kapusi József
Ünnepi pillanatokat éltem át, midőn kezembe vettem Nagy Molnár Miklós ízléses kivitelezésű kismonográfiáját. Hosszú idő után beteljesedett valami. Valami fontos a helyére került. Olyan ez, mint mikor a boltív legdíszesebb középső boltkövét a helyére illesztik. Ezzel a munkával lett igazán teljessé a magyar népművészet egyik legrangosabb, a Nagy Magyar Alföldön kivirágzott népművészeti műfaj (mázas kerámia) képe. A Debrecen, Szeged, Vásárhely, Tiszafüred, Mezőcsát mellé méltó kötetet kapott végre Mezőtúr (Karcag) is. A legnagyobb hatású, sajátos stílust kialakító, máig is élő túri fazekas stílus feldolgozásával az egész Alföld fazekas művészetéről alkotott képünk teljessé lett. Mellette befejezést nyert e kötettel az a (belső) sorozat is, amely Jász-Nagykun-Szolnok megye négy jelentős centrumát egyenértékűen dolgozza fel. Füvessy Anikó a tiszafüredi kerámiáról (1993), Bánkiné Molnár Erzsébet Mezőtúr filiájának számító tószegi fazekasságról (1998) kiadott monográfiái mellé Nagy Molnár Miklós oda helyezte a XIX-XX. századi mezőtúri, illetve a XX. Századi keletkezésű karcagi fazekasművészetről írott könyvét.
Módosítás dátuma: 2011. július 04. hétfő, 15:41
Bővebben...
2010. március 11. csütörtök, 13:22
Benedek Csaba-Kürtössy Péter-Pintér Tamás
Nagyon sokat köszönhetünk azoknak az embereknek vagy egyesületeknek, akik időt, fáradságot, s nem utolsó sorban saját pénzüket nem sajnálva magánmúzeumokat, tájházakat hoznak létre lakóhelyükön. Ezt a munkát ugyanis az állam helyett végzik el, ráadásul úgy, hogy segítség helyett legtöbbször gáncsoskodásba, értetlenkedésbe ütköznek. Sajnálatos azonban, hogy nincsen lehetőségük szakszerűen bemutatni, népszerűsíteni áldozatos munkájuk eredményét, s ezáltal megismertetni a nagyközönséggel szűkebb pátriájukat. Ennek megoldására indítottunk el egy sorozatot (Magánmúzeumok a Kárpát-medencében), mellyel nemcsak tisztelgünk a múzeumalapítók hite előtt, de egyben kitűnő utazási tippet is nyújtunk át az olvasónak egy igényes múzeumi kalauz formájában. E sorozat első darabja: Ida néni magánmúzeuma
Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:06
Bővebben...
|
|