2019. október 19. szombat, 00:00
Ismeretlen szerző
Hogyan keletkezett a szarvasgomba?
Volt egy szegény favágó, aki épp sült krumpliból álló szegényes vacsorájához ült, amikor egy toprongyos öreg anyóka kopogott ajtajánál és alamizsnát kért. A favágó megosztotta vele a vacsorát és akkor az öregasszony hirtelen gyönyörű tündérleánnyá változott át, és egy pálcikával megérintette a krumplikat, amelyek ízletes feketeszínű gyümölcsé változtak át. A tündér azután így szólott a favágóhoz:
— Menj kertedbe, áss a földben és ugyanilyen gyümölcsöt fogsz találni, amelynek eredetét senki sem fogja tudni.
Ez a gyümölcs volt a szarvasgomba. A favágó teleszedte a gombával kosarát és földesurának vitte, akinek nagyon ízlett a gomba, úgyhogy tanácsára a favágó a királynak is vitt egy kosárral az ismeretlen gyümölcsből.
Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 07:55
Bővebben...
2019. május 26. vasárnap, 07:10
Mihálfi József
A könnyező testvérek
A Szamos és a Körös mondája
Két szép gyermeke volt a tündérnek, az egyiket, a göndör hajú fiút hívták Szamosnak, a másikat, a rózsaarcú leánykát Körösnek. E kis testvérek nagyon szerették egymást, s édesanyjoknak nagy öröme telt bennök. Őrizte azokat, mint két szeme fényét, hogy baj ne érje őket. A magas Bricsiej hegy aljában egy téres völgy terült el. A völgyet zöld pázsit borítá, feljebb pedig az erdő szélén, ezer meg ezer virág pompázott ragyogó színében, melyek fölött a tarka pillangók űzték csintalan játékukat. Ide küldte játszani gyermekeit a tündér, míg ő a ragyogó ég csillagainak országában, a fényes nap, a halovány hold honában tölté idejét, a hajnal és az alkony pírját hímzé, s a szivárványt szövé. De ott sem feledkezett meg gyermekeiről, őrszeme mindig azokon csüggött, s ha bármily csekély baja lett magzatainak, lenge szellő-szárnyain lerepült hozzájok, megingatta a virágok szárait, hogy a gyermekekhez hajoljanak, megakadályoztatta a pillangókat röptökben, hogy a gyermekek könnyebben hatalmukba kerítsék azokat; kedveseinek játékát ne zavarja semmi.
Volt azonban a tündérnek egy régi ellensége, a Vihar. A tündér szép volt, a Vihar meg szerette, szerelme után esengett. De a tündérnek volt már egy választottja; azt igen-igen szerette, azt elhagyni nem akarta. A Vihar kosarat kapott. A szegény tündérnek ezért volt a Vihar ellensége. A Vihar rosszlelkű volt, azért táplált ellenségeskedést ok nélkül. Az ellenségeskedést pedig átvitte az ártatlan gyermekekre is. Ha már az anyát belefáradt bosszantani, hogy szürke felhővé fosztotta szét a tündér szőtte hajnal pírját vagy hogy ketté szakította valami fekete felhőgombollyal a szép hímzésű szivárványt, ha már ezekbe beleunt, fogta magát, s a göndör hajú fiút és a rózsaarcú leánykát bolygatta, zavarta nyugalmokban.
Módosítás dátuma: 2019. július 02. kedd, 09:00
Bővebben...
|
2019. május 05. vasárnap, 00:00
Mihálfi József
A petrováczi kőkecske
Bács megyében, Újvidékhez egy postai állomásnyira fekszik egy csinos mezőváros, Petrovácz. Hétezer lelket meghaladó lakosai mind lutheránus tótok, szorgalmas földmívelő nép. A község határa egészen sík, sem dombja, sem erdeje, sem köve.
A múlt század vége felé a petrováczi határban a szántóföldeken egy kő hányódott; mesgyekőnek használták, hol itt, hol ott. A nép élénk képzelme hasonlatosságot látott benne, kőkecskének nevezte. Történt, hogy a petrovácziak, mint fuvarosok Pestre mentek fel. Ott valami úr, ma már megnevezni nem tudják, azt kérdezte tőlök, van-e határukban valami határkő, meg van-e még a kőkecske? S midőn megtudá, hogy ott hányódik, megalkudott az egyik fuvarossal, hogy vigye azt fel neki Pestre. El is vitte.
Az úton sokat tépelődött a paraszt, mire való lesz annak az úrnak az a darab kő? Csak akkor bámult el, mikor az az úr szeme láttára kibontotta a követ, s az teli, de teli volt arannyal. Annak az úrnak elődei, mikor a törökök elől menekültek, abba a kőbe rejték el aranyaikat. Hej ha azt a petrovácziak tudták volna, mit rejt az a kő?
Módosítás dátuma: 2019. július 02. kedd, 09:19
Bővebben...
2019. március 24. vasárnap, 00:00
Mihálfi József
A szinnai kő
Az Erdős-Kárpátok hegyvidékének az a hegyláncolata, mely délkeleti irányban közvetlenül magyar Alföldünket szegélyezi be szép erdei és szőlőivel, Vihorlát-Gutin-nak* neveztetik. Ha Nagymihály felől az országúton Szobráncz felé halad az utas, éjszakon egy hegy vonja magára figyelmét azáltal, hogy csúcsán valami magas épületféle alkotvány látható. Egy közepén kettéhasadt nagy sziklatömeg az, melyről a vidék népe a következő mondát beszéli.
Boldogan élt a nép a Vihorlát-hegy tövében. A hegy, s az alatta elterülő termékeny sík mindent nyújtott neki, mit csak szeme-szája megkívánt. Szomját oltotta a Jezerónak, annak a kristályvizű tengerszemnek a vize, melyet a jó Isten teremtett gyermekei számára.
Módosítás dátuma: 2019. július 07. vasárnap, 09:23
Bővebben...
|