2012. május 20. vasárnap, 19:25
Szabó László
A SZABADSZÁLLÁSI LAKODALOMBAN JÁTSZOTT DALOK
Sztrinkó István barátunk a Duna-Tisza köze kutatását 1978-ban indította el Szabadszálláson. A véletlen úgy hozta, hogy mindjárt a gyűjtés első hetében népes kutatógárdánkat egy lakodalomba is meghívták és módunkban állt számos helybeli családdal ismeretséget kötni. A násznép nagyobb része kereskedő, iparos, munkás volt. A lakodalomban, ahol kiválóan éreztük magunktat, természetesen alapos néprajzi gyűjtésre is sort kerítettük. Korkes Zsuzsa fogta össze az egészet, kijelölve kinek-kinek a részfeladatát. Volt aki a vőfélyt követte árnyékként, mások a nyoszolyólányok szerepét, feladatát írták le, az ülésrend, a meghívott vendégek és minden egyéb feljegyzésre került. A lakodalomban játszott és énekelt zene, tánc megfigyelése, leírása, majdani összegzése öcsémre, Szabó Istvánra maradt. Sajnos sem a szabadszállási kötet, sem a lakodalom sokoldalú leírása, sem egyes részeinek feldolgozása nem született meg, s már sohasem áll össze. Mára mindhárman itt hagytak bennünket.
Most, hogy nemrég elhunyt öcsém írásait rendezgeti felesége, előkerült az a füzet, amelybe a szabadszállási lakodalomban játszott, énekelt nóták, táncdalok néhány szűkszavú megjegyzéssel kísérve a helyszínen feljegyzésre kerültek. A helybeli, más lakodalmakban is játszó zenekar, „magyar banda” a lakástól a városházáig, majd templomig és végül a vendéglőig kísérte a nászmenetet a „Lakodalom van a mi utcánkban…” nótával indítva a zeneszámok sorát, de az utcán játszott többi nótát nem tartalmazza a füzet. A vendéglőben a zenekar által játszott repertoárt őrzi a feljegyzés. A hegedű, bőgő (a bőgős dobol is), cimbalom, harmonika és egy énekes (aki ritmus hangszereket is kezel) összetételű zenekar alkalmas magyar nóta, tánczene, szalonzene, operett, stb. eljátszására. Kialakult műsoruk van, s ezt fejből tudják. Vannak azonban közöttük a zenekar műsorát megszakító kívánságra eljátszott számok éppen úgy, mint kívánságra többször is megismételt dallamok. Amikor a vacsorát szolgálták fel, a zenekar saját műsorát játszotta, és folyamatos, összefüggő műsor volt a menyasszonytánc alatt is. Amúgy kb. óránként egy rövidebb szünetet tartottak. A menyasszonytánc után többen hazamentek, mások négy-öttagú társaságot alkotva magukban, a zenekartól függetlenül énekelgettek, illetve időnként a hegedűst, harmonikást az asztalukhoz intve húzattak néhány nótát. Ezek jó része a zenekar műsorának is része volt.
Módosítás dátuma: 2012. május 20. vasárnap, 19:30
Bővebben...
2012. május 17. csütörtök, 14:26
Szabó László
Népszínmű, magyarnóta
A magyar irodalom, színházi- és zenekultúra méltatlanul elfeledett, mostoha gyermeke a népszínmű és a vele együtt nagyra növekedett magyar nóta. Sajátosan magyar termék, amely egy jó századon át uralta, szórakoztatta a nemzetet, a polgárosodó magyarságot. Sőt éppen, mert részben megújult a magyar hangos filmben, Dérynétől Blaha Lujzán, Földessy Józsefen, Fedák Sárin, Jávor Pálon, Rajnai Gáboron át Tolnay Kláriig, Páger Antalig ér a fővonal, hogy csak színészeket említsek. Ők Shakespearét, Ibsent, Katonát, Csathót, Herceget vagy Kodolányit, Móriczot, Molnárt vagy Maetelichet épp oly nagyszerűen és ihletetten játszottak, mint Tóth Edét, Csepreghyt vagy Szigligetit. A primadonna allűrjeiről, Kukorica János ostorpattogtatásáról elhíresült Fedák Sári egy régi színlap tanulsága szerint Szolnokon a Pillangókisasszony címszerepét énekelte.
A népszínműről, magyar nótáról, cigányzenéről való, ma is élő negatív képet a szocializmus éveiben oltották belénk, s társították a giccsel, kávéházi kispolgári vagy dzsentri, úgynevezett rothadó világgal. Ha bemutattak népszínművet, azt önmaga torzképévé maszkírozták.
Módosítás dátuma: 2019. október 06. vasárnap, 12:36
Bővebben...
|
2011. november 13. vasárnap, 17:05
Szabó László
De szomorú a nótája annak, aki húzatja
Fél évszázada immár, hogy Debrecenből Szolnokra kerültem legújabbkori, majd néprajzos muzeológusnak. Mesterségemnek része volt a népzenével való foglalkozás, a falu zenei életének figyelemmel kísérése, a szokásokhoz tartozó szövegek, dalok, mozgások, a tánc dokumentálása is. Ehhez jó alapokat adott a debreceni Zenede, azaz zeneiskola, ahol hosszú időn át nyaggattam a klarinétot, s jártam szolfézsra, zeneirodalomra, összhangzattanra, petyegtetem a zongorát. Mindjárt az első években összefutottam Szigeti József öcsödi szabómesterrel, aki nótaszerzőként is ismeretes volt, s Petőfi és József Attila verseket zenésített meg, de maga is írt nótaszövegeket. Később Kunszentmártonban Dezsőfi, Jászfelsőszentgyörgyön Török László nótáiból is lejegyeztem, s öcsém Szabó István is gyűjtött és publikált tőlük néhány dallamot. Népdalokat, balladákat, históriás énekeket is gyűjtöttem, s Gulyás Évával közösen két kiadást is megért kis kötetet is összeállítottunk Túl a Tiszán a szendrei határban… címmel. Nemcsak a népdalokkal vagy a felbukkant nótaszerzőkkel foglalkoztam – nem mondhatom kutatási területemnek –, hanem az akkor még élő magyar nótákra és a cigányzenére is figyeltem. Akkoriban Szolnokon legalább öt önálló cigányzenekar játszott.
Módosítás dátuma: 2016. szeptember 05. hétfő, 17:36
Bővebben...
|