2022. június 05. vasárnap, 00:00
Dömötör Sándor
Piros pünkösd napján
A komárommegyei Kocson a pünkösdöt nem tudja nagy ünnepnek a nép. Kitakarítanak az előző napokon mindenütt, hogy meg legyen a tisztesség, de nincs nagy sütés-főzés. „Karácsonkor kalácsot, húsvétkor könyeret, pünköskor meg ha lehet!” – járja a mondás, jelezve az új termés előtti időszakra jellemző helyzetet az éléskamrában. Ilyenkor, bizony, üres a kamra. Ami szalonna, hús, zsír még akad a kevés liszt mellett, kell a dógos embernek. A második napot nem is nagyon tartják: nincs miből. Más vidékeken is csak ezt tapasztalhatja a kíváncsi ember, pedig azelőtt piros pünkösd napján bőven ettek-ittak az emberek.
A pünkösdöt régen a jelentősebb tavaszi ünnepek közé sorolták és mulatságaira, játékos kedvteléseire hetekkel előbb készülődött a falu népe. Ma is emlékeznek még sokan a pünkösdi királyra, a pünkösdi királynéra, a pünkösdölésre, a pünkösdi rózsára, de ma már kevesen tudják, mit is jelentettek ezek az érdekes jelenségek a pünkösdi ünnepléskor.
Pünkösd napján a legények testi erő, vagy ügyesség dolgában mérkőztek, lovat futtattak, vagy bikát hajszoltak, s a legügyesebbet, a legkiválóbbat tették meg pünkösdi királynak. Dunántúl sok falujában lovasjátékok döntötték el az elsőbbséget: aki három verseny közül kettőben győzött, az lett a király. Sok helyen egyszerűen megválasztották a pünkösdi királyt: az első legény már jóelőre megszerezte a tekintélyt, s a választás alkalmával, pünkösd napján, nagy táncos mulatságot tartottak.
A pünkösdi királyválasztás játékos mulatságában a legjelentősebb vonás maga a tréfákkal fűszerezett versengés. A Felvidéken kötelet húztak végig a falun, annak közepére lábainál fogva felakasztottak egy eleven ludat. A legények a kötél alatt elballagva igyekeztek a lúd nyakát elszakítani. Akinek ez nem sikerült, rendesen lepottyant a lóról. Ezen aztán az egész falu nevetett.
Módosítás dátuma: 2023. január 23. hétfő, 17:31
Bővebben...
2022. április 17. vasárnap, 00:00
Bálint Sándor
Gondoljunk csak a Jézust kereső népre
A mi népünk országszerte fellelhető, szép és jellemző szokása volt Jézus keresése, amely a középkori misztériumdrámának figyelemre még alig méltatott maradványa, és amely egyes helyeken a határkerülés mozzanataival is keveredett.
Felső-Ipolyvidéken nagyszombat éjszakáján, éjfél előtt a templom bejáratánál gyülekeznek a hívek. Ott van a falu apraja-nagyja. A szülők gyermekeiket is magukkal viszik. Igen fontosnak tartják, hogy ezen az ájtatosságon mindenki ott legyen. Az előimádkozó az előénekessel a templom ajtajához térdel és elkezdi a bevezető imádságot. Az előforduló imádságokban Jézus szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról, a kenetvivő asszonyokról van szó. Könyörögnek azonkívül a bűnösök megtéréséért, mindenféle károk távolmaradásáért, jó termésért. Azután csendben felfejlődik a körmenet. Énekelve mennek a legelső határkeresztig, és onnan sorban, minden kereszthez, ami a falu határában van. Mindegyiknél imádságot mondanak. A legtávolabbi és egyúttal a legutoljára hagyott keresztnél van elhelyezve a feltámadt Krisztus szobormása, amelyet valóságos diadalmenetben visznek vissza a templomba. Kigyúlnak a gyertyák, lobognak a napraforgó szárából készített fáklyák. A körmenet a temetőbe kanyarodik be végül, itt mindenkinek akad egy kedves sírja, ahová letelepszik már csonkig égett gyertyájával. Hajnalodik, mikor abbahagyva az előimádkozó után mondott imádságokat, alvó gyermekeikkel hazatérnek.
Székelyudvarhelyen Jézus keresésére régebben a céhek indultak, a zászlókat maguk a céhmesterek vitték. Ez a mozzanat régi hagyományt őrzött meg, mert a középkorban a liturgikus játékok rendezése sokszor a céhek feladata volt. A lovasmenet hajnalban, a nyeregkápában fegyverrel indul el Krisztus keresésére, akinek szobrát elrejtették a búzában, és ezt kell megtalálni. A büszke és boldog megtaláló hozza a szobrot a lovasok kíséretében, akiket Jézus katonáinak neveznek. A város szélén áll Jézus kápolnája, egykor híres búcsújáróhely, a menet itt üt tábort. Elküldik az előköszönőket a városba jelenteni, hogy megtalálván Jézust, indulhat a körmenet eleje. Az előköszönők élükön a bíróval térnek vissza. Kis idő múlva a körmenet is jön, szent zsolozsmákat énekelve. A zászlókat Jézus szobra előtt meghajtják. Jézus katonái dísztüzet adnak, majd nagy lövöldözés közben megindul a menet a városba. A keresztek előtt meg megállnak. A piacon sokat lövöldöznek. A templom elé vonulva még egyszer dísztüzet adnak, utána pedig szentmisét hallgatnak.
Bővebben...
|
2021. december 20. hétfő, 00:00
Ismeretlen szerző
A betlehemi jászoly és a betlehem járás
A keresztényeknél a legrégibb idő óta a betlehemi jászoly volt a karácsony jelképe. A jó magyar keresztény családnál ma is ott látjuk a kis Jézus születése estéjén a karácsonyfa mellett a betlehemi jászolyt is, a kis Jézussal, Szűz Máriával, Szent Józseffel és a pásztorokkal. Az egész középkoron át a betlehemi jászoly volt a karácsony jelképe. Az a szokás, hogy a betlehemi jászolyhoz járulnak, római eredetű.
Legrégibb Írásos feljegyzésünk az olaszországi Santa Maria Maggiore-templomban levő jászolyról szól, melyet ünnepélyes körmenetben körülvittek a városban. Erre a körmenetre jöttek el a szomszédos falvak szabin pásztorai, akik dudát fújtak a körmenet alkalmával.
Később már egyes családoknál is megtaláljuk ezt a jászolyt, és az a szokás is elkezd terjedni, hogy versmondók vagy regélők dudával és más mulattató szerszámokkal házról-házra járnak a szent estén. Ez a betlehemjárás vagy regölés, amely nálunk a legrégibb időktől fogva el van terjedve.
Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:03
Bővebben...
2021. szeptember 20. hétfő, 18:01
Ismeretlen szerző
Ahol a leány a kérő
Általában az a szokás az egész világon, hogy a férfi kéri meg a választottja kezét. De némely helyen mégis eltérnek tőle s a leány adja tudtára a kiszemeltjének, hogy bizony hajlandó volna férjéül fogadni.
Morvaországban a cigányoknál soha sem merne udvarolni a férfi a lánynak, ha nem kapna tőle bátorítást. Ott a cigányleány kalácsot süt, amelybe pénzdarabot dagaszt. Ezt a kalácsot éjjel elhelyezi a kiválasztott kunyhója előtt. A legény, ha a fiatal leány hívását elfogadja, megeszi a kalácsot, ha nem, ott hagyja. De ha egyszer elfogyasztotta a nászkalácsot, akkor testestől-lelkestől a leányé lett, s jaj neki, ha hűtlenségen érik. A hagyomány szerint különös módon büntetik az ilyen hűtlenséget. Először felszólítják a feledékeny szeretőt, hogy térjen vissza menyasszonyához. Ha ellenkezik, a lábába és karjába golyót repítenek. A mi cigányaink azt is megengedik a megcsalt lánynak, hogy jelen legyen a büntetés végrehajtásánál. Bírósághoz emiatt sohasem mennek, s ezért van, hogy erről a kegyetlen szokásról alig tudunk valamit.
Montenegróban a fiatal leány, mihelyt megvarrta kelengyéjét, az ablakba állítja a szerelem lámpáját. Kis tükör segítségével, amelyet fényirányítónak használ, arra a legényre veti a lámpa fényét, akit férjéül kíván.
Módosítás dátuma: 2022. február 07. hétfő, 18:32
Bővebben...
|