2011. június 16. csütörtök, 09:56
Benedek Csaba
Hencidától Bonchidáig
Általános iskola harmadik osztályában történt meg velem, hogy matematika órán szöveges feladatot kellett megoldanunk. Szó szerint már nem tudom visszaidézni a megoldandó példát, de arról volt szó, hogy Hencidától Bonchidáig az út ennyi és ennyi kilométer. Természetesen engem a matek óra feladata egyáltalában nem érdekelt, annál inkább az, hogy a két település vajon hol található. Rögtön jelentkeztem is, s feltettem kérdésem a tanárnéninek. Azonnal lehordott a sárga földig, hogy tudniillik a matematika példáknak nem ez a lényege, majd felállított az órán s hangosan kiröhögtetett a többiekkel, miszerint én annyira hülye vagyok, még azt sem tudom, a két település csak a mesében létezik. Soha életemben nem fogom elfelejteni azt a megaláztatást, ami akkor ért, máig beleégett a lelkembe a kínos esemény. Drága Benedek nagyapám mondotta mindig: "Ezt az országot a suszterek és a tanárok baszták el." -utalva arra, hogy közülük sokan párttagok voltak, az öreg pedig 11 év hadifogság és börtön után rettentő mód gyűlölte "ezeket". Azóta néprajkutató lettem, s már pontosan tudom, hogy Hencida csonka Biharban, Bonchida pedig az egykori Kolozs megyében fekszik.
Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:31
2011. június 16. csütörtök, 07:51
Szabó László
Toldi Miklós életpálya modellje
Az úgynevezett tömegkommunikációs fórumokon pár éve, hogy felbukkant egy rejtélyes fogalom, óriási karriert futott be: életpálya modell. Eleddig azt sem tudtuk, hogy a világon van, ma pedig megtudjuk, hogy nélküle nem tanácsos tűzoltóvá, orvossá, tanárrá, jogásszá, köztisztviselővé, utcaseprővé, gépkocsivezetővé, úszómesterré, gazdálkodóvá válni. Elkészítése felelősségteljes, körültekintő, alapos és elmélyült tudományos munkát igényel. Valaha, amikor a világ folyását nem a tudomány terelte megtervezett mederbe, az emberek életpálya modell híján vakon vágtak neki az életnek, s eltévedt lovasként tévelyeghettek bozótjában.
Módosítás dátuma: 2016. január 16. szombat, 09:51
Bővebben...
2011. május 11. szerda, 23:05
Szabó László
Utópia a mai múzeumi kiállításokról
Sajnálatos, hogy a sors nem adta meg nekem azt a lehetőséget, hogy a múzeumban tovább dolgozhassak. Így nem érhettem meg azt a fordulatot, mely a patinás intézmény kapuit szélesre tárta az érdeklődő nagyközönség előtt. A muzeológusok olykor még éjjel is, élőszóval, szakszerűen és vidáman vezetik teremről-teremre a népet, vagy az óvodások közé kuporodva homokból sütnek-főznek nekik népi ételeket, s maguk hajtogatta papírcsákóban, kenderkóc bajusszal verseket idézve, dalokat dúdolva nevetgélnek önfeledten. Csak néhány dolgot említettem, hisz én át sem látom múltunk felidézési módjának számtalan számát, az élmény- és korszerű tudományos ismeretterjesztés modern módozatait. Hajdanában, az én időmben még egészen másként muzeológoskodtunk. Ám ne vegyék szerénytelenségnek, ha néhány megjegyzésre ragadtatom magamat. Néha jó az öreg a háznál.
Módosítás dátuma: 2011. július 21. csütörtök, 05:57
Bővebben...
2011. május 04. szerda, 08:20
Kürtössy Péter
Kik a kolozsvári hóstátiak?
Magát a Hóstát szót is különféleképpen értelmezték a Kolozsvár leírásával foglalkozó szerzők: volt, aki a német Hochstadt, volt, aki a Vorstadt szóból eredeztette, míg nyelvészeink tisztázták, hogy a „Hofstat” nagy területen használatos nyelvjárási szó. Olyan telket jelöl, amelyen lakóház és major (állattartó gazdaság) áll illetve állhat. A középkori Magyarország és Erdély több városában használták a szót ’külső városrész, külváros’ értelemben: kolozsvári és gyulafehérvári Hóstát, egri hóstya, kassai hóstát stb.
Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:05
Bővebben...
|
|