Húsvéti népszokások Zalában az 1950-es években

Húsvétkor a tavasz, a természet megújulásának ünnepén számos, még élő, vagy már feledésbe menő szokás, hagyomány élt és még a jelenben is divatos megyénkben, főként Göcsejben és a hetési szélen. A népi szokások közül, amelyek még most is élnek, sikerült néhányat felkutatni.

A húsvéti ünnepek talán a gyermekek számára rejtegetnek legnagyobb örömet. Ekkor halmozzák el a felnőttek az úgynevezett keresztgyerekeket ajándékokkal, piros tojással. Amíg ezelőtt huszonöt–harminc évvel az ajándék leginkább fiúknál zsebkendőből, törölközőből, lányoknál fejkendőből állt, most az életszínvonal növekedésével ez is új színt öltött. Most már a Páka, Csesztreg környéki gyerekek karórát, a lányok kosztümöt, nylonharisnyát kapnak ajándékba.

Falun még ma is él a húsvéti hímes tojás készítése. Gősfán, Páka környékén és több helyütt is az olvasztott viasszal bekent tojást börzsön nevű pirosítóba mártják és az alapszínt – a leginkább pirosra festett tojást – hímzéssel díszítik. Népi motívumokkal, csillagos, fenyőágas, dobköteles, epörgyeleveles, pókos stb., rajzolják tele a tojást. Az így felcicomázott tojást aztán húsvétkor átadják a gyerekeknek.

A piros tojással együtt aztán babonás szokások is éltek, főleg a Cserta melléken, ahol azt tartották, hogy az ajándék piros tojást nem jó húsvétkor megenni, mert a rontás könnyebben erőt vesz a torkoson. Páka környéki öregek mondták el – szerintük tapasztalatból –, hogy ha húsvét napján eső esik, akkor abban az évben sok búza és vékony rozs termés lesz. Lehet, hogy van valami köze a megállapításnak az igazsághoz, de erről részleteiben csak a meteorológusok tudnának felvilágosítással szolgálni.

A húsvét napján divatos sonkaszentelés már kiveszőben van. Ma már enélkül is jó étvággyal fogyasztják a göcseji és hetési dolgozók a húsféléket az ünnepi ebéden. A húsvéthétfői locsolás is kiveszőben van.

Kedves szokás volt, amely Hetésben még most is divat, a mátkálóvasárnap megtartása. E napon a falu fiataljai, leányok, legények összegyűlnek a kocsmánál, vagy egyéb alkalmas helyen és felszólítják egymást a hagyományos mondással Komáll meg velem, vagy Koma, koma, komáll meg, vagy a lányok mátka, mátka, mátkállunk, száz esztendeig szánkállunk. S ha a felszólított hímes tojása, no meg, aki adja, tetszik, a komaságot (mátkaságot) ezen szavakkal fogadja el: Mátul fogva komák (mátkák) vagyunk.

Szilvágy és Csesztreg környékén nagyobb, férjhez menő lányok úgynevezett mátkatállal járják a kiszemelt házakat. Elmennek ismerőseikhez és e szavakkal lépnek házába, pl: Simon Julcsa tiszteli, ha megmátkálná tojást. A tojáscsere után aztán komaasszony megszólítás jár egymásnak.

Úgy két évtizeddel ezelőtt még divat volt Páka környékén, hogy az a lány, aki húsvétig eltartotta a piros almát, az ezen a napon levágta héját és megmosdott vele, tartván azt, hogy egész éven piros lesz tőle. Úgy látszik, ez a babonán alapuló szépítőszer nem vált be, mert most már a lányok itt is más kozmetikát használnak.

A húsvéti szokások egyik hagyományos zalai, főleg zalaegerszegi szokása volt a török időkre emlékeztető határjárás. Ez évben a haladó hagyományokat tovább fejlesztve, meg is tartották Zalaegerszegen.

Ezek a felsorolt ősi szokások, hagyományok lennének a tavasz hasadásának, a húsvét ünnepének zalai epizódjai, amelyek mind-mind az ünnep szépségének emelésére hivatottak. Közülük sok már veszendőbe megy, de a haladó, igazán népi szokások életiben tartása a kultúrmunkásokra vár, mert ezek népi, nemzeti kincsek.

Forrás: Kemes Ödön: Húsvéti népszokások. In. Zalai Hírlap IV. évfolyam 75. szám 1959. 1.