A földi javak felosztása
Mikor Isten a nemzetségeket mind megteremtette... I.
Az eredetmagyarázó monda a világ teremtéséről, az égitestek, meteorológiai jelenségek, földfelszíni formák kialakulásáról, az ember és az emberi tulajdonságok, társadalmi viszonyok, intézmények, valamint az állat- és növényvilág eredetéről szóló elbeszélő néphagyomány. Egy részük – a tréfás mesékhez, trufákhoz hasonlóan – tréfás hangvételű, és a hallgatóság szórakoztatására szolgál. Különösen az emberi tulajdonságokról (pl.: asszonyi magatartás, társadalmi szokások, egyes népek eredete) szóló mondatípusok tartoznak ide.
Idegen szokások, más népek csipkelődése minden nép folklórjában megtalálható. A magyar népköltészetben is élvezettel gúnyolódnak a szomszéd népek eltérő nyelvén, szokásán, viseletén, viselkedésén, magyarázzák „javait”, tulajdonságait. De nincs ez másképp náluk sem, történeteikben gyakran találkozhatunk népünkkel, természetesen a gúnyolt fél szerepében. Zömében a vegyes nemzetiségű területeken és az etnikai határok mentén terjedt el, és élt ez a mondatípus, de megjelenik a szépirodalomban is. (Nagy I. 1988.)
A földi javak felosztása
– Bolgár népmonda –
Mikor az Isten a nemzetek sorsát, szerencséjét osztogatta szét, először a török jött hozzá és kért valami ajándékot. Az Isten a maga jószántából agalukot (földbirtok) adott neki.
Mikor a bolgárok meghallották, hogy az Isten ajándékokat osztogat, ők is oda mentek.
– Miért jöttetek ti bulgárok? – kérdi az Isten.
– Hallottuk, – felelék – hogy te a töröknek ajándékot adtál, mi is azért jöttünk.
– És mit akartok?
– Adj nekünk is agalukot.
– Az agalukot már a töröknek adtam, valami mást kérjetek.
– Milyen munka ez a mit te urunk csinálsz? Az agalukot miért adtad másnak? Mi azt akarjuk.
– Én szeretlek titeket, bolgárok, de, amit már elajándékoztam, vissza nem vehetem, de adok én nektek más valamit: a munkát. Menjetek egészséggel, mondá az Isten.
Hallottak erről a zsidók is, hát ők is Isten elé mentek ajándékot kérni.
– Miért jöttök ti héberek?
– Ajándékért jöttünk hozzád, urunkhoz.
– Mit akartok ajándékba?
– Agalukot akarunk, mondák a zsidók.
– Az agalukot már másoknak adtam, – felelé az Isten.
– Milyen csapot (számlát) csináltál te urunk, hisz mi kérjük azt.
– Hajdi, menjetek, a csap (számla) lesz a tiétek.
A francziák is meghallották ezt és szintén az Istenhez mentek.
– Mit akartok ti francziák? – kérdi az Isten.
– Adj nekünk valami ajándékot – szólnak a francziák.
– Milyen ajándékot kívántok?
– Agalukot kérünk.
– Biz én ezt már másoknak adtam.
– Minő czeremóniát csináltál, mért adtad azt másoknak?
– Hajdi, legyen hát a czeremónia a tiétek.
Az egyiptomiak is eljöttek az Istenhez.
– Miért jöttök ti egyiptomiak?
– Azért jöttünk Isten, hogy nekünk is adj baksist.
– És milyen baksist kívántok?
– Agalukot adj nekünk baksisnak.
– Hej az agalukot már másnak adtam.
– Bizony mi szegények vagyunk, s hiába fáradtunk el ide hozzád?
– Jó, legyetek hát szegények, s keressétek fáradsággal kenyereteket!
Így bocsátá őket el az Isten. A görögök jöttek legutoljára Isten elibe.
– Mért jöttök ti görögök?
– Azért jöttünk el hozzád Isten, hogy adj nekünk ajándékot; de ez valamennyi közt legnagyobb legyen.
– Hát milyen ajándékot akartok?
– Agalukot keresünk, azt adj nekünk.
– Hej, görög atyafiak, nagyon késő jöttetek, szétosztottam már minden baksist. A ti számotokra nem maradt meg semmi. Az agaluk a töröké, a munka a bulgáré, a csap a zsidóé, a czeremónia a francziáé, a szegénység az egyiptomié, nektek nem maradt semmi.
– Ki rendezte ezt a cselszövényt, hogy mi a dolgot nem tudtuk meg elébb?
– Ej, ej, ne heveskedjetek, nektek is adok valamit, mond az úr, titeket sem bocsátalak el üresen. Legyen a cselszövés hát a ti jutaléktok.
Felhasznált irodalom: Nagy Ilona: Eredetmagyarázó monda. In: Vargyas Lajos (szerk.): Magyar Néprajz V. Népköltészet. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1988. 102-132.
Forrás: Buda és vidéke, 1895. 4. évfolyam, Rendkívüli szám. 4-5.
