Azzal kell maradnotok, amit megszereztetek

Mikor Isten a nemzetségeket mind megteremtette... IV.

A könyörületes Úristen, minek utána megteremtette a világot, kiszabta valamennyi emberi nemzetség sorsát és tálentumát.

A cigányt megtanította hegedülni, a németnek egy csavart nyomott a markába.

Előszólította azután a zsidók közül Mózest, és parancsolta neki: „Te pedig írj törvényt; és ha eljön az ideje, feszíttesd meg a farizeusokkal az én szerelmetes fiamat, Jézust; miért is szenvedjetek sok bántalmat és üldöztetést; de gondom lesz reá, hogy úgy ömöljön felétek a pénz, miként a folyóvíz.”

Odaintette ujjával a magyart, és ami játék a keze ügyében volt, mind neki ajándékozta: „No, fogja kegyelmed, ezt a szép pár sarkantyús csizmát, ezzel a viasszal meg pödörje hegyesre a bajszát; hordja magasan az orrát, és mulasson kedvére a cimboráival.”

Eléje sompolygott a török is: „Sok sütnivalód nem lesz; de karddal erőt vehetsz számos nemzetségen.” A szerbnek egy kapát adott.

A bojárokat és fejedelmeket pipára, kávéra invitálta: „Magas nagyságotok éljenek gyönyörök közepette, gonoszságban és megátalkodottságban; méltóztassanak ezért templomokat és monostorokat emeltetni az én dicsőségemre.”

Előkerültek végül a havasiak, és leborultak az örökkévaló trónusa előtt. Az Úristen szánakozva tekintett le reájuk.

– Hát ti, boldogtalanok, miért késlekedtetek?

– Azért késlekedtünk, teremtő Atyánk, mert juhokkal és szamarakkal vagyunk, és lassan járunk; meredek ösvényekkel, mély szakadékokkal viaskodunk; éjjel-nappal hallgatunk, csak a kolompok szólnak. Asszonyaink és gyermekeink szállásai szűk helyeken, sziklák és kövek között vagynak; villám és mennydörgés riaszt, rohanó vizek fenyegetnek. Széles mezőkért, nyájas rétekért és sima folyóvizekért esedezünk Te szent trónusod előtt.

Csakhogy erősen elkéstetek – válaszolta sajnálkozva az Úr. – Kedvesek vagytok előttem, de hát mit csináljak? Azzal kell maradnotok, amit megszereztetek. Ráadásul csak könnyű szívet adhatok, hogy örvendezzetek a magatokénak. Éljetek megelégedésben; muzsika, ital eljusson hozzátok; és legyenek szép, szerelmes szívű asszonyaitok.

Forrás: Mihail Sadoveanu: A balta In: Mihail Sadoveanu: Virágöböl. Fordította: Lőrinczi László. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1963. 239-372.