A jászeső

Egy természeti jelenség megörökítése Pólya Iván festményén

Ágyam fölött két olajfestmény függ. Egyik Szlányi Lajos alkotása és a szolnoki Tabánt örökíti meg, a másik Pólya Iván műve egy fák közül kivillanó tanyát mutat tornyosuló felhők alatt, a rásütő naptól erősen megvilágítva.[1] Kvalitásos képek. Értéküket számunkra külön is emeli, hogy apósom örömmel adott nászajándéka, s mert sok emléket idézett fel benne, kissé fájó szívvel vált meg tőlük. Ha hozzánk jött, el-elmerült nézésükben, s szívesen beszélt róluk, hisz fiatal korát idézték. Egyszer – jókedvű anekdotázó ember lévén – a képre tekintve érdekes történetet mondott arról, hogy járt ezen a szászberki uradalmi tanyán az uradalom gazdatisztjével, aki jó barátja volt. Elmesélte, mint hallgatták ki titkon a hodályban dohányfüzérek mögé bújva a dohánysimító kukások beszélgetését, akik érdekes történeteket és őszinte véleményt mondtak a gazdatisztről és a fiatal Kohner báróról, aki ennek az uradalmi tanyának birtokosa volt. Ekkor tudtam meg, hogy valójában mit is ábrázol a kép.

A kép középpontjában gyér fák közül kivillanó sárga falú épületek állnak, s a szászberki Kohner-major emeletes magtárát, egyéb épületeit és náddal fedett, fehérre meszelt végű hodályát örökítik meg. A tanya a kép egésze szempontjából nem fontos. Az épületek körvonala épp hogy sejthető, s a fák is erősen takarják. Nem a tanya megörökítése volt a festő célja, hanem egy különös hangulatú látvány; egy kezdődő vihar színorgiájának realisztikus megörökítése. A realisztikus jelzőt itt elsősorban nem a kép stílusára, hanem a természeti jelenség pontos megörökítésére vonatkoztatjuk. A színorgia pedig azt jelzi értelmezésünkben, hogy e természeti jelenséget a színek és fények különleges összeállása kíséri. A művészt ez a látvány, ez a tipikus impresszionista téma ragadta meg, s ennek mélyen rögzült emléke támad fel a festményben.

Kutyavért nem kapott

Antropológia és gender

Fejezetek a nőket hátrányosan megítélő (téves) hiedelmek történetéből

A hetvenes évek elején a feminista antropológusok kutatásai elsősorban a nők életének és szerepeinek lejegyzésével foglalkoztak az egyes társadalmakban. Ezen korai kutatások jóformán mindegyike a nemi asszimetriát- vagyis a nők világméretű alárendeltségét- feltételezte, melyet különféle teoretikus nézőpontból próbált megmagyarázni. Például Freidl (1975) materialista megközelítésében a nők helyzetét azok létfontosságú szerepeire fókuszálva kísérelte meg értelmezni. Chodorow (1974) az alárendeltség kérdését pszichplógiai nézőpontból vizsgálta a gyermekkori szocializáció fontosságát hangsúlyozva a nemi szerepek kialakulásában. Sherry Ortner (1941) …strukturalista módon közeledik a nemi egyenlőtlenség kérdéséhez, mintegy azt sugallva, hogy a nemi viszonyokat valójában az a tény hozza létre, hogy míg a nők anyaként természetes módon alkotók, addig a férfiak, mivel nem szülhetnek, kulturális alkotók.[1]

Mint vallástudomány iránt érdeklődő ember, e kultúrateremtésben, ezen belül a vallás által is szentesített megkülönböztetés kérdéskörében kívánok egy kicsit elmélyedni.