Majdnem elveszve, de soha elfeledve…

 XXXV. Nyugat-kanadai magyar néptánc fesztivál, Lethbridge, Alberta

A magyarországi táncház mozgalom az 1970-es évek elején indult el Budapesten. Létrejöttéhez Kodály Zoltán, Bartók Béla, Lajtha László és tanítványainak munkássága, valamint népzene és néprajzkutatóink (Martin György, Sárosi Bálint, Pesovár Ferenc, Pesovár Ernő, Vikár László, Andrásfalvy Bertalan, Kallós Zoltán…) magas színvonalú népzenei és néptánc gyűjtései, valamint feldolgozásai teremtették meg az alapot. A kezdetekről így emlékezett Sebő Ferenc: „Ez a zene volt az, amelyet Sárosi Bálint népszerű rádióműsorában hallottam, s annyira magára vonta figyelmemet, hogy nem nyugodhattam, míg ki nem nyomoztam, honnan származik. Építészhallgató kollegámmal, Halmos Bélával összeültünk, és azon törtük a fejünket, hogyan lehetne ezt a zenét a mi hangszereinken (hegedűn és gitáron) eljátszani. Akármennyire igyekeztünk, nem tudtuk megközelíteni az eredeti muzsika hangzását, annak fantasztikus feszültségét. Addig-addig, amíg fölfedeztük a spanyolviaszt: az eredeti hangszerelésnél nincs jobb. Elkezdődött hát a tanulás. Szereztünk egy brácsát, átalakítottuk három húrosra, s Béla segítségével gyakorolni kezdtem az akkordfogásokat. Tankönyvünk Lajtha László Széki gyűjtés című kötete volt. Ennek részletes partitúra lejegyzései, valamint a Pátria-lemezekről hozzáhallgatható zenéje segített hozzá bennünket, hogy egy rég letűnt korszak túlélő zenei stílusát megpróbálhassuk szép lassan elsajátítani. Ezzel egy új korszak kezdődött, melyet Széll Jenő „a hangszeres zene feltámadásának” nevezett, amelynek nyomában kibontakozhatott a 70-es évek elejének Táncház-mozgalma is.”

Helytálló Halmos Béla megállapítása, miszerint: „a táncház nem produkció, hanem olyan szórakozási forma, amelyben a népzene és a néptánc-zenei és mozgásnyelvi anyanyelvként-eredeti formájában és eredeti funkciójában jelenik meg.” A hagyományait vesztett, átalakult társadalmunkban a népi kultúra fent említett elemeinek eredeti szerepében való alkalmazása és megélése hamar számos pártfogóra és követőre talált, a fiatalok körében hamar kedvelt időtöltéssé vált. Városainkban és falvainkban sorra alakultak a táncházak, zenekarok, táncegyüttesek és dalkörök.  Gyorsan mozgalommá terebélyesedett, 1982-ben már megszervezték az első országos táncháztalálkozót. 1989 után népzenei iskolák indultak alap-, közép-, és felsőfokon, és a néptáncoktatás is bekerült az általános iskolák választható tananyagába. A magyar táncházmozgalom mára felkerült az UNESCO örökséglistájára is. A mozgalom nemzetközivé terebélyesedett, a világnak szinte minden pontján -ahol nagyobb magyar diaszpóra található- működnek táncegyüttesek és zenekarok az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Kanadától Argentínáig.

2013. október 11-14. között rendezték meg az albertai Lethbridge városában a XXXV. Nyugat-kanadai magyar néptánc fesztivált.

Kanadába a magyarok négy nagyobb hullámban érkeztek. Az első bevándorlók az 1885-ös évektől kezdve telepedtek le a nyugati területeken, többségük az Egyesült Államokból vándorolt oda a jobb megélhetés reményében. A második hullám az első világháború befejeztével indult meg, leginkább Szabolcs, Szatmár és Heves megyéből indultak útnak földművesek és kisiparosok Közép- és Nyugat-Kanada megműveletlen területeire. A második világháború alatt szünetelt a kivándorlás, mert Magyarország ellenségnek számított. 1948 és 1952 között folyt a háború menekültjeinek befogadása, ekkor több mint tízezer, különböző társadalmi helyzetű magyar érkezett az országba. A negyedik hullámot az 1956-os forradalom indította el, ekkor 37000 magyar érkezett Kanadába, akiknek 70%-a szakképzett volt és az ország minden vidékére települt. A bevándorlás ezek után sem állt meg, a hetvenes-nyolcvanas években leginkább délvidékiekkel és erdélyiekkel nőtt a magyarság száma. A folyamat mai napig tart, a 2006-os népszámlálási adatok szerint 315510 magyar él Kanadában.

Az első nyugat-kanadai magyar néptánc fesztivált öt táncegyüttes részvételével 1979-ben rendezték meg Vancouverben, a rendezvényt azóta is mindig a kanadai Hálaadás hétvégéjén, október 10-13 között tartják. Lethbridge városa 1982, 1991 és 1999 után negyedik alkalommal adott helyet a találkozónak. Az esemény költségeit döntően magánadományokból fedezték, egyedüli állami támogatóként Lethbridge városa járult hozzá jelentős pénzadománnyal. Minden résztvevő maga fizette a szállását és étkezését.

A táncház fesztivált a Dél-Albertai Magyar Kulturális Társaság rendezte, főszervezője Gemer Carole, elnöke Kádár Louise, műsorvezetője Osbáth Veronika volt. A háromnapos programnak a város központjában található Yates Memorial Theatre adott helyet. Két oktató érkezett Magyarországról, ifjabb Zsuráfszki Zoltán és Szabó Judit, akik a tanítás mellett a programokban is aktívan szerepet vállaltak.

Majdnem elveszve, de soha elfeledve…

A szombati napon -a fesztivál történetében először- a magyar zene került a középpontba. A színház termét megtöltő közönség megismerkedhetett a hagyományosan használt hangszerekkel (hegedű, brácsa, nagybőgő, cimbalom, tekerő, ütőgardon), és egy olyan időutazáson vehetett részt, amely a reneszánsztól kezdve napjaink magyar muzsikájáig repített. A történelmi Magyarország majd minden tájegységének zenéjét és táncát bemutatták, emellett rávilágítottak a népzenének a városi kávéházi muzsikára gyakorolt hatására éppúgy, mint magyar és külföldi zeneszerzők azon munkásságára, melyeket a népzene ihletett. Felhangzott többek között Vittorio Monti Csárdás, Georgi Enescu Pacsirta és Bartók Béla Román népi táncok című műve is. Fellépett Savanya Eszter és Savanya István, Szász József, Jim Cockell, valamint a Gyanta zenekar.  

Csillag, csillag, de messzire utazol…

Vasárnap léptek színpadra a táncosok. Négy tartományból érkeztek a táncegyüttesek: Albertából (a 2006-os népszámlálási adatok szerint 48665 magyar él itt), Manitobából (9900 magyar), Saskachewanból (27395 magyar) és British Columbiából (49875 magyar). Összesen 171 táncos mutatta meg tudását, a legfiatalabb fellépő 5, míg a legidősebb 85 esztendős volt.  11 táncegyüttes lépett fel, akik a műsor végén egy tánc erejéig közösen is színpadra léptek, megkoronázva ezzel az egész napi programot. A talpalávalót a Gyanta zenekar szolgáltatta (http://www.gyanta.com/). A fellépő együttesek a következők voltak:

1.      Petőfi Gyermek Tánccsoport, Lethbridge (dél-alföldi táncok)

2.      Kárpát Táncegyüttes, Winnipeg (tyukodi táncok)- http://www.winnipeg.hu/

3.      Vadrózsa Táncegyüttes, Calgary (mezőföldi táncok) - http://www.vadrozsa.com/

4. Búzavirág Táncegyüttes, Victoria (magyarszentbenedeki táncok)

5.      Maros Táncegyüttes, Regina (bogártelki táncok)

6.      Forrás Táncegyüttes, Vancouver (ördöngősfüzesi táncok) - http://www.forras.ca/Welcome.html

7.      Kapisztrán Táncegyüttes, Winnipeg (gyimesi táncok)- http://www.winnipeg.hu/

8.      Csárdás Táncegyüttes, Edmonton (magyargorbói táncok) - http://www.csardasedmonton.com/

9.      Bartók Táncegyüttes, Calgary (széki táncok)- http://www.bartokdancers.com/

10.  Balaton Táncegyüttes, Regina (szucsági táncok) - http://www.reginahungarianclub.com/

11.  Délibáb táncegyüttes, Lethbridge (somogyi táncok)

A hétvége programjai telt ház előtt zajlottak, a nézők többsége magyar származású volt, de szép számmal volt jelen más nemzetiségű, a magyar kultúra iránt érdeklődő is, akik ízelítőt kaphattak a magyarság népzenéjéből, táncaiból és viseleteiből. Az esemény egyben lehetőséget nyújtott a kanadai magyarság számára, hogy bemutassa örökségét, és életben tartsa hagyományait, mert ahogy Andrásfalvy Bertalan írja: „Most, amikor a család, a rokonság, az együttlakók és az egy nemzethez való tartozás örömét már nehezebben és elégtelenül tanítja élményeivel a család, az iskola, a társadalom, a hagyományőrzők küldetése visszaadni az embereknek a közösségbe, a családba, a nemzetbe tartozás örömét, mindenkinek a lelki egészséget, az Élet értelmét és szeretetét.”

A következő nyugat-kanadai táncfesztivált 2014. október 10-13. között, Regina városában (Saskachewan) rendezik majd.

Irodalom:

Andrásfalvy Bertalan: A hagyományőrzők küldetése.

http://www.bukovina.hu/a-szovetseg-tortenete/andrasfalvy-bertalan-a-hagyomanyorzok-kuldetese/

Bakó Ferenc: Kanadai magyarok. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988.

Sebő Ferenc: Lajtha László és Táncház mozgalom.

http://www.hagyomanyokhaza.hu/oldal/1632/

http://www.wchff.com/festivals.html